Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-223

Àz országgyűlés képviselőházának 223. lésnek, amelyet a Nagy Német Birodalom magyar szövetségese iránt érez. Ezen a talál­kozón az új Európa első férfia juttatta kife­jezésre elismerését és tiszteletét a bolsevizmus elleni harc legelső hősének. Igen meleg vissz­hangja volt a magyar közvéleményben mi­niszterelnökünk németországi és olaszországi hivatalos látogatásainak, amelyeken megala­pozta a személyes együttműködést a baráti nagyhatalmak polgári vezető férfiaival. Fel kell hívnom a figyelmet arra az egyre mélyülő baráti hangra, amely a német és olasz sajtóban nemcsupán e látogatások alkalmával, hanem azon felül is hazánk iránt megnyilvá­nul. Ez a hang már régen túllépte a megszo­kott baráti udvariasságok határát, és most a háború alatt olyan érzelmi közösséget muta­tott föl a három kipróbált barátságú katona­nemzet, Németország, Olaszország és hazánk között, amelyhez őszinteségben és becsülésben kevés hasonlót találhatunk Európa történeté­ben. T. Ház! Végül meg kell emlékeznem a bol­gár miniszterelnök budapesti látogatásáról is. Ez őszinte bizonyítékát szolgáltatta annak a baráti rokonszenvnek, amely az érdekek kö­zösségén kívül a két rokonlelkű, katonanép lelki hasonlóságán sarkallik. Nem véletlen az, hogy Délkelet-Európa nagy próbatételén ez a két nemzet megállotta a helyét. T. Ház! Most áttérek a külügyi költségve­tés tárgyalására. A külügyi költségvetés az állami közigaz­gatás céljaira az 1942. évre előirányzott 2,202.301.000 pengőnyi összegből 17,846.000 pengőt tesz ki, ami az állami közigazgatás költségei­nek 0-8%-a. Ha az < állami üzemeknek 1,054.014.000 pengőnyi előirányzatát is számí­tásba vesszük, akkor a külügyi költségvetés a 3.256.315.COO pengőnyi összköltségvetésnek csak 0-54%-a. Az 1942. évi állami költségvetés a múlt évihez képest 55%-os emelkedést tüntet fel. A külügyi tárcánál a többlet csupán 12%, mi­vel az ország területének növekedésével kap­csolatos kiadások úgyszólván teljesen a többi tárcák számláján, számoltattak el. A külügyi költségvetés 1941-ben az állami közigazgatás céljaira előirányzott összegnek 1'13%-át tette ki. Ha az üzemeket is figyelembe vesszük, akkor ez csak 0-75% volt a külügyi költségvetés terhére. Ebből is látszik, hogy a külügyi költségvetés a múlt évhez képest igen szerény emelkedést mutat fel, százalékokban azonban a többi tárcához Ss az üzemekhez vi­szonyítva csökkent. Külügyi kormányzatunk költségvetését a legszigorúbb takarékosság szeme előtt tartásával állította össze. Meg­állapítható az is, hogy a volt utódállamok külügyi költségvetése lényegesen nagyobb összegeket tett ki. Ennek ellenére, ha az 1942. évi külügyi költ­ségvetést az előző évivel Összehasonlítjuk, azt találjuk, hogy az 1,324.000 pengő többletet mutat. Ebből 752.000 pengő a »központi igaz­gatás« címre, 572.000 pengő pedig a »külföldi szolgálat« címre esik. Ebből a többletből a személyi járandóságoknál 570.800 pengő, a dologi kiadásoknál 753.000 pengő az emelkedés. A bevételi előirányzatnál azonban 453.000 pengő csökkenés jelentkezik. A többlet a személyi r járandóságoknál a fizetéseknek és családi pótlékoknak az 1941. évi 4000 M. E. sz. rendelettel történt újbóli megállapítása, valamint a segédhivatali tiszt­viselők létszámának szolgálati érdekből való íelomelése folytán, a külföldi szogálatnál ezen­ülése 194-1 november 21-én } pénteken. 50È felül még a kiküldetési és átköltözési költsé­gek szükségszerű felemelése következtében állott elő. A dologi kiadások többlete a »Ren­delkezési és Sajtóalapnak«, valamint a távirati és távbeszélői költségeknek szükségessé vált felemé 1 éséből keletkezett. Az 1. cím 6- rovatában a miniszterelnök­ségnek a Tájékoztató Osztály költségeire át­alányként vezetett 700.000 1 pengő hitelösszege 50.000 pengő^ csökkenéssel az 1942. évre a kül­ügyi tárcánál irányoztatott elő. Az 1. cím 7. rovatában az 1942. évre elő­irányzott 17.000 pengő az előző évre megálla­pított összeggel szemben 8800 pengő többletet mutat, amely a külügyi fogalmazási szolgá­latra való kiképzés kereteinek kibővítésére szolgál. A 2. cím 7. rovatában a nemzetközi intéz­mények költségeihez való hozzájárulás összege 12.000 pengővel kevesebb, mint, 1941-ben volt. A csökkenés az egyes hozzájárulási össze­gek leszállítása következtében áll eiő. A bevételi előirányzat csökkenése a kon­zuli illetékek leszállítása és egyéb kedveznie; nyék nyújtása folytán kelétkezett. A külügyi kormányzat ugyanis a háborús viszonyok elle­nére is az idegenforgalom emelése céljából különféle érdekeltségek kérelmére a vízumok kiadása tekintetében engedményeket tett és ez­által is elősegítette az, idegenforgalmi akciók sikerét. Ilyenek voltak az Országos Mezőgazda­sági Kiállítás és Tenyészállatvásár, a Budapesti Nemzetközi Vásár, azonkívül különféle sport­versenyek, nemzetközi értekezletek, külföldiek részére tartott tanfolyamok, stb. szintén szük­ségessé tették a vízumkedvezményeket. Ezenfelül a külügyminisztérium közremű­ködött a nemzetközig vonatkozású, utazási és útlevélügyi elvi kérdések és konkrét ügyek el­intézésében, valamint az ezekkel kapcsolatos határátlépési ügyek és utazások rendészeti el­lenőrzésében. A külügyminisztérium közreműködésében intézték a külföldiek Magyarországra való be­lépésének, ittartózkodásának és munkavállalá­sának ügyeit is. Végül a külügyminisztérium közreműködött a Magyarországon tartózkodó idegenek, orosz, örmény, török, lenayel, stb. menekültek ügyeinek intézésében. A rendkívüli helyzetre való tekintettel va­lamennyi állammal szemben életbelépett az útlevélláttamozási kényszer. A külföldre vándorolt magyarság helyzetét a háborús események igen kedvezőtlenül befo­lyásolták. A legyőzött államokban, így -Fran­ciaországban, Belgiumban és Hollandiában élő magyarság megélhetése rendkívül nehéz lett. Sorsuk enyhítése a külügyi szervek fokozott gondoskodása, étkezési akciók, élelmiszerekkel való ellátás stb. által vált leheteségessé. Az elmúlt év folyamán a bukovinai széke­lyek hazatelepítése következtében fokozott mér­tékben került a közvélemény érdeklődésének előterébe a külföldön élő magyarság. Ez a probléma a területvisszatérések kapcsán való­ban egyik legközvetlenebb sorskérdésünk lett. Ezért külügyi kormányzatunk. — bár a há­ború a már említett nehézségeket támasztotta, — fokozott mértékben fordította figyelmét a határon túl élő magyarságra. Ezek legnagyobb számban az Északamerikai Egyesült Államok­ban vannak. Itt számuk meghaladja a 600 000-et; Kanadában 80.000, Argentínában 35.000, Braziliában 85.000, Uruguayban 4000, Angliában 1600, Belgiumban 6000, Francia­országban és gyarmatain 14.500, Görögország­71*

Next

/
Thumbnails
Contents