Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-222

498 Az orszúggyülés képviselőházának 222. ülése 19U november 20-án, csütörtökön. mondott panaszokat magam is ismerem és ezeknek a kiküszöbölésére törekszem. Vitéz Martsekényi Imre képviselőtársam valóban egészen magas szempontokból megvilágított gazdaságpolitikai felfogása alapján jelentette ki, hogy az ipar fejlődését illetően, okunk van az optimizmusra. Azt hiszem, a t. Ház az én beszédemből is érezhette, nemcsak az idén, hanem tavaly is, amikor még voltak, akik kételkedtek a magyar ipar további sorsát illetően, hogy engem is mindig a legteljesebb optimizmus hatott át. (Éljenzés.) Az építészetről nem fogunk megfeledkezni, bár tudjuk, hogy Németországban is, Amerikában is megtiltották a magánépítkezéseket. Mi azonban — hiszen ez is termelési kérdés — a lakáistermelést^ a lehetőség határain belül igyekszünk nívón tartani, az anyagelosztást pedig decentralizálni fogjuk. (Zaj a szélsőbaloldalon. — vitéz Imrédy Béla: A legegyszerűbb munkáslakásokat építsenek ne luxus garszonlakásokat!) Horváth Ferenc képviselő úr megemlítette, hogy az anyaghivatalokba, szakértőket Jsell tenni. Azt hiszem, mo^t is csaknem kivétel nélkül szakértők vannak ott, érdekeltségi alapon és természetesen az új szervezésnél is erre törekszünk. Annak a kívánságnak azonban aligha tehetünk eleget, hogy az anyagot szakmák szerint osszák szét. Ezt megkíséreltük, de ennek még több nehézsége van, mint az anyag alapján történő szétosztásnak. Arra való a központi bizottság, amely az egyes anyaggazdálkodási bizottságok elnökeiből tevődik öszsze, ihogy az anyaghelyzetet ismerve, a szakmák kívánságait is kielégítse. Az új lakások bérének ügye nem tartozik hozzám. (Mozgás a szélsőbaloldalon. — Nagy László: De az anyag igen!) Erre vonatkozóan azt jelentem ki, hogy csak legyen meg előbb a lakás, mert ha lakást nem termelnek, akkor a bérek alakulására még annyira sem lehet befolyást gyakorolni. Az anyagkiutalásnál pedig ezentúl már lehetőségem lesz ügyelni arra, hogy csak valóban fontos és egyúttal a közérdeknek is megfelelő magánépítkezési tevékenység történjék., (Lill János: Munkáslakások kellenek!) Arra a kérdésre, »hogy aa ipari hitelellátási akcióról is tehetek-e olyan kijelentést, aminőt a kereskedelmiről tettem, csak anyit (mondhatok, ihogy ezidőszerint dolgozunk egy ilyen tervezeten és eléggé erélyes biztatást kaptunk a megvalósítás tekintetében. Szabó Gyula képviselőtársam szintén azt kifogásolja, hogy túlhumanisztikus aa ipari oktatás. Ezt a problémát megvizsgáljuk, mert a kultuszminiszter úr azt állítja, hogy a felső ipariskolák maguk kérik és követelik a fokozottabban humanisztikus irányú kiképzést, anélkül, hogy ő aat (helyeselné. Zsámboki Pál képviselőtársam említette, hogy a faipari szakiskolákat nem látogatják és kérte, hogy Erdélybe is tegyünk ilyen iskolát. Figyelemmel leszek erre a kívánságra, amelynek helyénvalóságát elismerem. Sigray képviselőtársam az energiatörvény módosítását kívánja. Erre vonatkozóan megjegyzem, hogy minden erőmmel arra törekszem, hogy az energiahelyzetképet minél hamarább legalább vázlatosan meg tudjuk állapítani, mert lehet, hogy a vraierőket' is felhasználhat juk és más energiaforrásra is kiépíthetjük az energiatelepeket. Tüzeknek a lehetőségét ismernünük kell, hogy valóban nagyarányú energiagazdálkodási törvényt alkossunk. Koltai képviselő úr kifogás tárgyává tette, hogy keveset keresnek a sok családtaggal bíró munkások. Ezt elismerem, de viszont a gyermekeik is bizonyos kortól fogva kereshetnek, mert ma már van foglalkoztatottság. Azt pedig igérem, hogy a bányászmunkásság élelmezésére nagyon ügyelek. Ezidőszerint is nem egyszer közbeléptem — mindig eredményesen — legfontosabb szükségleteik megfelelő kielégítése szempontjából. T. Ház! Költségvetési beszédemben arra törekedtem, hogy az ipari termelésben közreműködő valamennyi jelentékeny termelési tényező helyzetét megvilágítsam. Az előadottakból örömmel kell megállapítanunk, hogy iparunk fejlődött és erősödött. (Elénk éljenzés a jobboldalon.) Gyönyörű eredmény az, t. Ház, hogy a magyar ipari termelés nemcsak az eredeti ötéves tervnek az előirányzottnál sokkal rövidebb idő alatt történő lebonyolítását és nemcsak a kevésbbé iparosodott visszacsatolt területeknek iparcikkekkel való ellátását tette aránylag zökkenésmentesen lehetővé, hanem ezeken kívül, számottevő nagyságrendben, még kikészítő munkát, készárukivitelt is tudott vállalni a külföld számára. A jelenleg, elismerem, nehéz helyzet az árucikkekkel való ellátottság terén összehasonlíthatatlanul nehezebb volna és nagyobb lenne a hiány, ha a magyar ipar már a múltból kifolyólag nem készült volna fel tervszerűen arra, hogy az, ország közgazdaságát minél önállóhban tudja kiszolgálni. Ennek EL II £L gy eredménynek elérésében közreműködött valamennyi mérnöknek, munkásnak, alkalmazottnak, kisiparosnak, vállalkozónak és a gazdaságpolitikai szervezés tényezőinek az egész nemzet nagy hálával tartozik önfeláldozó munkájúikért. Legfőképpen a magyar mérnök és a magyar munkás az, akinek az eredmények elérésében oroszlánrésze van. A magyar munkás ügyessége tette lehetővé, hogy sokszor igen összetett olyan munkafolyamatokat, amelyeket más országban évek óta begyakorolt munkások végeznek, alig néhány hét alatt átképzett munkásokkal lehetett elvégeztetni és ez okozza, hogy a szakmunkáskérdés minden nehézsége mellett nyomasztóvá eddig még nem vált. Amit munkásságunk százezeri, mérnökeink, az ipari vállalkozók és a tisztviselők ezrei az utóbi évek egyegy válságos időszakában a kötelességteljesítés üzletszerű fogalmát messze meghaladó áldozatkészségben tanúsítottak, azt csak évek multán fogjuk tudni kellőképpen értékelni. Az eddig tanúsított lelkesedést és áldozatkész munkát kérem a magyar ipari termel-s valamennyi tényezőjétől a jövőben is. Abban a biztos tudatiban, hogy rájuk a nemzet a jövőben is mindenkor számíthat, én nyugodt szívvel tekintek a jövőbe. (Élénk éljenzés a jobboldalon.) A magyar iparnak sem jelenét, sem jövőjét nem féltem. Iparunk tovább fog^erősödni, mert ez az erősödés nemcsak a >mi érdekünk, hanem érdeke az új Európa gazdasági rendeljenek is. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon.) Kérem a t. Házat, szíveskedjék az iparügyi tárca költségvetését elfogadni. (Hosszantartó éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A tanácskozást 'befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az iparügyi tárca s a hozzátartozó üzemek költségvetését általánosságban elfogadni? (Igen!)