Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-222
Àz orszuggyules képviselőházának 222. ülése 19U november 20-án, csütörtökön. 4§9 A Ház az iparügyi tárca és a hozzátartozó állami üzemek költségvetését általánosságban elfogadta. Következik a eímenkénti megszavazás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az 1. címet felolvasni. Vitéz Miskolczy Hugó jegyző (felolvassa az iparügyi tárca 1—H elmét és a XXL és XXII. fejezet címét. A Ház a címeket és a fejezeteket elfogadja.) Elnök: A tárca költségvetésével ezzel részleteiben is végeztünk. Minthogy a tárgyalásra szánt idő is lejárt, napirendi javaslatot teszek. Indítványozom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, pénteken délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzzük ki az 1942. évi állami költségvetés még le nem tárgyalt tárcáinak tárgyalását. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni! (Igen!) A Ház az elnök napirendi javaslatát magáévá teszi. Amint már korábban bejelentettem, Mester Miklós képviselő úr a házszabályok 143. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján félreértett szavainak helyreigazítása címén felszólalásra kért és kapott engedélyt. A képviselő urat illeti a szó. Mester Miklós: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Hóman Bálint miniszter úr az egyetemen tanárom volt és én most is iránta, mint tanár és történettudós iránt tisztelettel viseltetem. Nagyon sajnálom, hogy jelenleg mint politikussal politikai téren szembekerültem vele, de ezt a harcot nyugodt lelkiismerettel vállalom. T. Ház! Személyes jellegű vitában úgy illik, hogy a nagyközönség mindkét fél álláspontját megismerje. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Bánffy miniszter úrral folytatott vitám ban (vitéz Lipcsey Márton: Csupa miniszter!) az történt, hogy a miniszter úr beszédét a lapok szórói-szóra közölték, viszont az én válaszomból egyetlenegy szót sem engedett közölni a cenzúra. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Égy hang a szélsőbaloldalon: Pártatlanság!) Ennek az esetnek megismétlése ellen itt erről a helyről tiltakozom. T. Ház! Hóman miniszter úr engem hanggal megcáfolt, de érvekkel nem cáfolt meg(Nagy László: Ügy van! Helyes!) Ö is elismerte, hogy súlyos sérelmek történtek, szórólszóra ezt mondta. Hivatkozom az Erdélyi Párt tagjaira, hivatkozom László Dezső t. képviselőtársamra, aki bár nagyon szelid hangon — ami érthető, mert hiszen most beszélt először a Házban — és fegyelmezetten beszélt / az erdélyi papság kongrua-kérdésének rendezéséről, mégis a »botrányos« szót használta. Ez a szó benne van a parlamenti naplóban. Die tovább megyek. A magyar reform átüss ág szellemi vezére, Ravasz. László az Orle. gyűlésén súlyos bírálatban részesítette az erdélyi papság kongruakérdésének rendezését.. (Ugy van! Ügy vanï a szélsőbaloldalon.) Arra, hogy milyen volt ez a bírálat, jellemző, hogy az egyik lap a bírálatból részleteket akart közölni, de a cenzúra törölte. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Azt isf) Én azt vártam volna a miniszter úrtól, hogy bejelenti, hogy az ellen a tisztviselő ellen, aki ilyen felületesen intézkedett ée a román papoknak háromszor akkora kongruát állapított meg, mint a protestáns papoknak és aki úgy intézkedett, hogy a katolikus papoknak Erdélyben ma is csak fizetési előleget adnak igen szerény összegben, a fegyelmit megindítja. (Felkiáltások a középen: Ez kellett volna!) Ehelyett az történt, hogy itt a miniszter úr általános megjegyzéseket tett, és ezekkel kapcsolatban t ígéreteket helyezett kilátásba, de hogy miképpen történnek az intézkedések, erre nézve semmiféle konkrétumot nem mondott. (Szöllősi Jenő: Nagy volt a ihang!) Két kifogása volt a miniszter úrnak. Az egyik az, hogy én 1918-at emlegettem. Én az 1918 előtti rendszerre utaltam, ezt most is fenntartom, s a miniszter úrnak azt a célzását, amely az 1918. évi patkányforradalomra vonatkozott, itt a legerélyesebben visszautasítom. Á miniszter úr másik kifogása a következő volt, ezt felolvasom. Interpellációm tétele így szólt, (olvassa): »Állítom, hogy ma is az erdélyi magyar egyházak — és ezt ismételten hangsúlyozom — papjaikkal, tanáraikkal és tanítóikkal együtt érnek annyit, sőt többet érnek, mint az egész állami bürokrácia Erdélyben.« Egy szóval sem említettem a tisztviselőket és az a szó, hogy tisztviselő, beszédemben elő sem fordult. Valamennyien a bürokrácia elhatalmasodása ellen küzdünk. Hivatkozom arra, hogy 22 esztendő alatt Erdélyben nem volt állami bürokrácia, de voltak magyar egj^házak, magyar papokkal, magyar tanítókkal és magyar tanárokkal. Ott tehát ezek tartották fenn a magyarságot. És ha a miniszter úrnak az a véleménye és a meggyőződése, hogy az állami bürokrácia Erdélyben többet ér, mint a magyar egyházak magyar papjaikkal, magyar tanítóikkal és magyar tanáraikkal együtt, akkor én tisztelem a miniszter urat és ezt a felfogást majd az illetékeseknek, a magyar tanítóknak, a magyar papoknak és a magyar tanároknak tudomására fogom hozni. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Állításaimat fenntartom — és ezt nem is a miniszter úrnak, hanem a történettudósnak mondom — és amikor állításaimat fenntartom, nyugodt lelkiismerettel várom a legfőbb bírónak, a történelemnek ítéletét ebben a vitában. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.)Elnök: Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvéneik felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jegyzőkönyvet felolvasni. ' vitéz Miskolczy Hugó jegyző (felolvassa az ülés jegyzőkönyvét). Van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyvre? (Nincs!) Ha nincs, azt hitelesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom. (Az ülés végződik este 7 óra 8 perckor.) Hitelesítették : Bak y László, s. k. Horváth Géza. s. k. naplóMráló-bizottsági tagok. 70*
