Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-222

Àz orszuggyules képviselőházának 222. ülése 19U november 20-án, csütörtökön. 4§9 A Ház az iparügyi tárca és a hozzátartozó állami üzemek költségvetését általánosságban elfogadta. Következik a eímenkénti megszavazás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az 1. cí­met felolvasni. Vitéz Miskolczy Hugó jegyző (felolvassa az iparügyi tárca 1—H elmét és a XXL és XXII. fejezet címét. A Ház a címeket és a fe­jezeteket elfogadja.) Elnök: A tárca költségvetésével ezzel rész­leteiben is végeztünk. Minthogy a tárgyalásra szánt idő is lejárt, napirendi javaslatot teszek. Indítványozom, hogy legközelebbi ülésün­ket holnap, pénteken délelőtt 10 órakor tart­suk és annak napirendjére tűzzük ki az 1942. évi állami költségvetés még le nem tárgyalt tárcáinak tárgyalását. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hoz­zájárulni! (Igen!) A Ház az elnök napirendi javaslatát magáévá teszi. Amint már korábban bejelentettem, Mes­ter Miklós képviselő úr a házszabályok 143. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján félreértett szavainak helyreigazítása címén felszólalásra kért és kapott engedélyt. A képviselő urat illeti a szó. Mester Miklós: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Hóman Bálint miniszter úr az egyetemen tanárom volt és én most is iránta, mint tanár és történettudós iránt tisz­telettel viseltetem. Nagyon sajnálom, hogy je­lenleg mint politikussal politikai téren szembe­kerültem vele, de ezt a harcot nyugodt lelkiis­merettel vállalom. T. Ház! Személyes jellegű vitában úgy il­lik, hogy a nagyközönség mindkét fél állás­pontját megismerje. (Ügy van! a szélsőbalolda­lon.) Bánffy miniszter úrral folytatott vitám ban (vitéz Lipcsey Márton: Csupa miniszter!) az történt, hogy a miniszter úr beszédét a la­pok szórói-szóra közölték, viszont az én vála­szomból egyetlenegy szót sem engedett közölni a cenzúra. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalol­dalon. — Égy hang a szélsőbaloldalon: Pártat­lanság!) Ennek az esetnek megismétlése ellen itt erről a helyről tiltakozom. T. Ház! Hóman miniszter úr engem hang­gal megcáfolt, de érvekkel nem cáfolt meg­(Nagy László: Ügy van! Helyes!) Ö is elis­merte, hogy súlyos sérelmek történtek, szóról­szóra ezt mondta. Hivatkozom az Erdélyi Párt tagjaira, hivatkozom László Dezső t. képviselő­társamra, aki bár nagyon szelid hangon — ami érthető, mert hiszen most beszélt először a Ház­ban — és fegyelmezetten beszélt / az erdélyi papság kongrua-kérdésének rendezéséről, mégis a »botrányos« szót használta. Ez a szó benne van a parlamenti naplóban. Die tovább me­gyek. A magyar reform átüss ág szellemi vezére, Ravasz. László az Orle. gyűlésén súlyos bírálat­ban részesítette az erdélyi papság kongrua­kérdésének rendezését.. (Ugy van! Ügy vanï a szélsőbaloldalon.) Arra, hogy milyen volt ez a bírálat, jellemző, hogy az egyik lap a bírálat­ból részleteket akart közölni, de a cenzúra tö­rölte. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Azt isf) Én azt vártam volna a miniszter úrtól, hogy bejelenti, hogy az ellen a tisztviselő ellen, aki ilyen felületesen intézkedett ée a román papok­nak háromszor akkora kongruát állapított meg, mint a protestáns papoknak és aki úgy intézkedett, hogy a katolikus papoknak Er­délyben ma is csak fizetési előleget adnak igen szerény összegben, a fegyelmit megindítja. (Felkiáltások a középen: Ez kellett volna!) Ehe­lyett az történt, hogy itt a miniszter úr általá­nos megjegyzéseket tett, és ezekkel kapcsolat­ban t ígéreteket helyezett kilátásba, de hogy miképpen történnek az intézkedések, erre nézve semmiféle konkrétumot nem mondott. (Szöl­lősi Jenő: Nagy volt a ihang!) Két kifogása volt a miniszter úrnak. Az egyik az, hogy én 1918-at emlegettem. Én az 1918 előtti rendszerre utaltam, ezt most is fenn­tartom, s a miniszter úrnak azt a célzását, amely az 1918. évi patkányforradalomra vonat­kozott, itt a legerélyesebben visszautasítom. Á miniszter úr másik kifogása a következő volt, ezt felolvasom. Interpellációm tétele így szólt, (olvassa): »Állítom, hogy ma is az erdélyi magyar egyházak — és ezt ismételten hang­súlyozom — papjaikkal, tanáraikkal és taní­tóikkal együtt érnek annyit, sőt többet érnek, mint az egész állami bürokrácia Erdélyben.« Egy szóval sem említettem a tisztviselőket és az a szó, hogy tisztviselő, beszédemben elő sem fordult. Valamennyien a bürokrácia elhatal­masodása ellen küzdünk. Hivatkozom arra, hogy 22 esztendő alatt Erdélyben nem volt ál­lami bürokrácia, de voltak magyar egj^házak, magyar papokkal, magyar tanítókkal és ma­gyar tanárokkal. Ott tehát ezek tartották fenn a magyarságot. És ha a miniszter úrnak az a véleménye és a meggyőződése, hogy az állami bürokrácia Erdélyben többet ér, mint a magyar egyházak magyar papjaikkal, magyar tanítóik­kal és magyar tanáraikkal együtt, akkor én tisztelem a miniszter urat és ezt a felfogást majd az illetékeseknek, a magyar tanítóknak, a magyar papoknak és a magyar tanároknak tudomására fogom hozni. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Állításaimat fenntar­tom — és ezt nem is a miniszter úrnak, hanem a történettudósnak mondom — és amikor állí­tásaimat fenntartom, nyugodt lelkiismerettel várom a legfőbb bírónak, a történelemnek íté­letét ebben a vitában. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.)­Elnök: Hátra van még a mai ülés jegyző­könyvéneik felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jegyzőkönyvet fel­olvasni. ' vitéz Miskolczy Hugó jegyző (felolvassa az ülés jegyzőkönyvét). Van-e valakinek észrevétele a most felol­vasott jegyzőkönyvre? (Nincs!) Ha nincs, azt hitelesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom. (Az ülés végződik este 7 óra 8 perckor.) Hitelesítették : Bak y László, s. k. Horváth Géza. s. k. naplóMráló-bizottsági tagok. 70*

Next

/
Thumbnails
Contents