Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-222

494 Az orszuggyűlés képviselőházának 22% kőzni a háború tartamára azzal, hogy egyes iparágakban, — legyen szó kisiparosról vagy munkásról, — nem adhatunk kenyeret mindenki olyannak, aki a megélhetéshez valót, abban az iparágban akarja megkeresni, amelyet kitanult. Az csak természetes, hogy itt elsősorban az ifjúságnak kell követnie a kormányzat elgondolását, az ifjúságnak kell átmenetileg áttérni más foglalkozásra. Hangsúlyozom, hogy foglalkoztatni minden munkáskezet tudunk, más munkára áttérni csak azokban az iparágakban kell, amelyekben, — remélhetően csak átmenetileg — nyersanyaghiánnyal küzdünk. Hiába akarjuk például a cipésziparosokat, vagy bőripari munkásokat foglalkoztatni, ha a bőr hiánya ezt lehetelenné teszi. Hiába akarnánk foglalkoztatni a pamutipart teljes kapacitásában, mikor ez a nyersanyaghiány miatt lehetetlen. Vannak viszont olyan iparágak, ahol a munkáskezek, főleg a tanult munkáskezek hiányoznak, oda kell tehát átmenniök azoknak, — mégegyszer mondom: a háború tartamára, — akik a nyersanyaghiánnyal küzködő iparágakban feleslegesekké váltak. Az átképzést tervszerűen irányítjuk, mindenkinek a kitanításáról kellő időben gondoskodunk. Önmagát teszi miunkanélküvé az, aki ezt a felhívást nem követi és konokul kitart amellett, hogy ő csak eddigi szakmájában hajlandó munkát vállalni. Mindenki ott tartozik kötelességét teljesíteni, ahol azt a közérdek megköveteli. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Nem akarok ennél a témánál hosszabb ideig időzni, csak arra vagyok bátor röviden hivatkozni, hogy nemcsak a baráti hatalmaknál, hanem mindenütt, a többi országokban is kényszerrendszabályokat alkalmaztak azokon a munkaterületeken, amelyek a nyersanyaghiány miatt a háborúban nem termelhetnek, vagy .legalább is nem gazdaságosan és azoknál a kisipari műhelyeknél, amelyek csekély számú ipari munkást foglalkoztatnak. Megfelelő összeget kívánok fordítani a jövő költségvetési évben az ipartestületek székházait terhelő kölcsönök annuitásának részbeni átvállalására is. A keleti és erdélyi országrészeken a magyar kisiparosság érdekképviseleteit, az ipartestületeket — mint méltóztatnak tudni — a román kormány feloszlatta és az iparosságot a kereskedelmi alkalimazottakkal és munkássággal összefogva, munkakamarába tömörítette. Ez az intézkedés a magyar .kisiparosréteg erejét igyekezett megtörni, miért is haladéktalanul intézkedtem aziránt, hogy az ipartestületi hálózat ezekben az országrészekben is sürgősen kiépíttessék. A visszacsatolt keleti és, erdélyi országrészeken az ipartestületek száma 35. Mindegyiküknek működésének megkezdésére, a legsürgősebb beszerzésekre 1000 pengő segélyt utaltam ki. (Éljenzés a középen.) A délvidéki részek örvendetes visszafoglalása folytán szükségessé vált az Gttani kézművesíparosság érdekképviseleteinek megszervezése is. A munka Bácskában, Baranyában és a Muraközben folyamatban van. (Stitz János előadó: Éljen!) kz Ipartestületek Országos Közipontjára, mint a kisiparosság törvényes érdekképviseleti szervére, a mai idők ugyancsak mind nagyobb és nagyobb feladatokat ruháznak. Ezek maradéktalan teljesítését biztosítandó, a visszatért területek arányának megfelelően az állami támogatást a jövő évi költségvetésben 75.000 pengőben kívánom megállapítani. . ülése 19^1 november 20-án, csütörtökön. A kisiparosság szaktudásának fokozása érdekében a folyó évben 616 tanfolyamot rendeztettem 14.500 résztvevővel. A tanfolyamokon a nyersanyagihelyzetre való tekintettel kézműiparosaink a pótanyagok felhasználásához és megmunkálásához szükséges szakértelmet is megszerezhetik. Az oktatás ilyenirányú . kiterjesztésére a legnagyobb gondot fordítjuk. A visszatért országrészeken ezenkívül általános ismeretterjesztő tanfolyamokat kellett rendeztetni, amelyek ahazai ipari viszonyok ismertetésén kívül a legfontosabb közigazgatási jogszabályokat is ismertették. Az Ipari Szakkönyvtár kötetei 320.000 példányban fogytak el, úgyhogy már pótlásról kell gondoskodni. Megemlékezem a marosvásárhelyi közműhely állami kezelésbe való vételéről is, amely közműhely a gépekkel nem rendelkező kisiparosság részére biztosítja a gépi megmunkálás minden előnyét. Túlnyomórészt a földmívelő lakosság foglalkoztatását és egyes eddig kellőképpen nem hasznosított, többnyire kisértékű nyersanyag és melléktermék feldolgozását biztosítani hivatott háziipar jelentősége a keletmagyarországi és erdélyi országrészek visszatérése óta éppúgy, mint Kárpátalján lényegesen fokozódott, mert ezeken a területeken a lakosság ruházatától kezdve egészen a lakásberendezésig igen sok szükségletét háziipari úton állítja elő. A nyersanyagbeszerzés nehézségei a házi szövő- és hímzőiparban is erősen éreztetik hatásukat. A rendelkezésre álló anyag arányos szétosztása nagyon sok gondot okoz. A múlt jév folyamán 623 háziipari tanfolyamot rendeztettem közel 17.000 résztvevővel. A háziipari cikkekből külföldi exportunk értéke közel 6 millió pengő volt. A háziiparban felhasználható nyersanyagok közül a fősúlyt a len és a kender feldolgozására vetettem, amely anyagok nagy arányban képesek pótolni a pamuthiányt. A len- és kenderkészítmények használatának elterjesztése érdekében a földmívelésügyi miniszter úrral egyetértésben megkezdett vetőmagakciót, valamint a korszerű kenderáztatók építését folytatni kívánom (Helyeslés.) Megemlékezem a Magyar Háziipari Központ (étrtékes tevékenységéről is, amely a háziipari cikkek minőségi termelése és a hazai közönséggel való megkedveltetése terén jelentős szerepet tölt be. Teljes mértékben átérzem s azt hiszem, velem együtt az országgyűlés minden tagja, mennyire fontos nemzeti érdek, hogy -a kézművesipari és háziipari műhelyek meg ne álljanak s továbbra is biztosítsák sokezer magyar család megélhetését. (Elénk helyeslés.) A rendelkezésemre álló minden eszközzel igyekezni fogók nehéz sorsuk jobbrafordítását előmozdítani. (Élénk helyeslés és taps.) T. Ház! Most rátérek az ipari szociálpolitika, az iparban foglalkoztatott munkások és alkalmazottak jólétéről való gondoskodás problémáinak tárgyalására. A gazdasági viszonyok alakulása az ipari szociálpolitika terén egyik fontos feladatommá tették a bérek kérdését. Erre a célra a legkisebb munkabérek, illetve a rögzített bérek után fizetendő, százalékban megállapított bér. pótlék bevezetését _ tartottam a legmegfelelőbbnek és az, az eddigi gyakorlatban be is vált. Az ipari foglalkoztatottság általában jó, a munkanélküliség elenyésző. A gazdasági élet tervszerű kialakításának és a munkanélküliség leküzdésének előfel-