Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-222

Az orszuggyüles képviselőházának 222. tétele a munkapiac megszervezése és a min­den foglalkozási ágra kiterjedő egységes mun­kaközvetítés országos kiépítése. (Ügy van! Ügy van!) A munkaközvetítés három évtized óta esedékes alapvető reformját, — amelyet gadasági és politikai nehézségek több ízben elodáztak — ma termeléspolitikai szempontok, felkészültségünk fokozására irányuló erőfeszí­téseink múlhatatlanul szükségessé teszik. (Úgy van! Úgy van!) , Aki előítélettől mentesen mérlegeli a munkaközvetítés terén hazánkban tapasztal­ható hiányokat, az előtt nem lehet kétséges, hogy a munkaközvetítés alapvető rendezése a termelés, de egyéb fontos nemzetpolitikai ér­dekek szempontjából is sürgős szükséglet. Meg­győződésem, hogy a munkások maguk is tud­ják, hogy a párthatalmi versengésektől és par­tikuláris erdekektől mentes, az államhatalom pártatlan kezelésében működő, közszolgáltatás­jellegű egységes munkaközvetítői szervezet megvalósítása gazdasági, társadalmi és mun­káspolitikai szempontból is komoly haladást fog jelenteni. (Élénk helyeslés.) A pártpolitiká­nak kívül kell maradnia a munkaközvetítői in­tézmények falain (Ügy van! Ügy van!) és a kormány nem engedheti meg, hogy a kenyér és munka nálunk politikai érdekek játéka le­gyen. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps.) A munkaközvetítés egyöntetű megszervezésével a gazdasági életet mentesítjük a különböző szervezetek munkaközvetítőinek a költségétől, tehát a munkaközvetítés reformja jelentékeny terhet vesz le a gazdasági életről. (Szölíősi Jenő: Három éve tapsolják már ezt!) A munkaközvetítés államosítására vonat­kozó törvényjavaslatot (Nagy László: Holnap!) nagyon közeli időpontban a t. Ház elé terjesz­tem. Annak érdekében, hogy a ránk háruló fel­adatokat maradéktalanul elláthassuk, az Ál­lami Munkaközvetítő Hivatal átszervezése fo­lyamatban van. A hivatal feladata három irá­nyú, éspedig a munkaközvetítés szakszerű ellátása, a munkásnyilvántartás teljes _ kiépí­tése és mindazoknak az adatoknak gyűjtése és feldolgozása, amelyek a munkapiac áttekinté­séhez és szervezéséhez, valamint szociálpoliti­kánk továbbfejlesztéséhez szükségesek. A jövő költségvetési évben első teendőm a jelenleg működő nyolc hatósági munkaközve­títő államosítása lesz. Ezenkívül a fontosabb ipari központokban hat új munkaközvetítő hi­vatalt építek (ki, úgyhogy a jövő évben az Er délyben és Bácskában már szervezett állaimi munkaközvetítőkkel együtt húsz vidéki város­ban fog az állami munkaközvetítés működni. (Horváth Ferenc: És mi lesz a szociáldemok­rata munkaközvetítőkkel?) A munkaviszony kérdéseinek rendezése, így elsősorban a munkaviszonyra vonatkozó jogszabályok betartásának ellenőrzése, _ vala­mint a mindinkább sokasodó munkaügyi prob­lémák megoldása halaszthatatlanná tette^ ki­zárólag munkaügyekkel foglalkozó szakhiva­talnak, az Országos Munkaügyi Felügyelőség­nek szervezését. A pénzügyminiszter úr értékes támogatásával a felügyelőség szervezését már a folyó évben sikerült megkezdeni. A jövő költségvetési évben a megszervezett hivatal már teljes mértékben a munkaügy szolgála­tába fog állani. A hivatalt, hogy feladatát be tudja tölteni, szakmai alapon szerveztem. Szak­mai , szervezetének megfelelően központban, Budapesten fog székelni és csupán a visszacsa­tolt keleti és erdélyi országrészeknek nagyobb ipari központjaiban fognak a szükségnek meg­felelően kirendeltségei működni. ülése l9Jtl november 20-án, csütörtökön. 493 A jövendő magyar munkásságot ma a leg­fiatalabb dolgozók, a tanoncok jelentik. A kér­dés nagy horderejére való tekintettel a fiatal­korú dolgozók ügyeinek intézésére kizárólag ezzel a problémakörrel foglalkozó külön elő­adót jelöltem ki. (Helyeslés a jobboldalon.) Ennek az előadónak a munkája keretében kí­vánok foglalkozni a tanoncügyeket érintő egyéb kérdésekkel is, mert a tanonc nemcsak tanuló, hanem dolgozó munkás is. E kettős adottságból folyó helyzetét tisztázni kell. Gon­doskodni fogok ebből a célból a már meglevő tanoncvédő intézkedések átrostálásáról, az idők követelményének meg nem felelő rendelkezé­sek kiküszöböléséről, amelyek nem. feleltek meg a mai tanoncvédő és oktatási szellemnek. (Helyeslés a jobboldalon.) Szükségesnek tar­tom főleg a tanoncok s egyéb fiatalkorú dol­gozók munkaidejére és legkisebb munkabérére vonatkozó rendelkezések egységesítését és új rendezését is. (Helyeslés a jobboldalon.) A te­hetséges és törekvő, tehát nemzeti gazdálkodá­sunk szempontjából komolyabb értéket jelentő tanoncok továbbképzéséről gondoskodom. Erre a célra —*bár egyelőre csak szerény keretek­ben — már a mostani költségvetésben is tud­tam alapot teremteni. (Helyeslés a jobbolda­lon.) Tudom, hogy új tanoncotthonok felállí­tására nemcsak Budapesten, hanem a nagyobb vidéki ipari centrumokban is sürgős szükség van. Az újvidéki állami munkaközvetítő szék­házban felállítandó tanoncotthont máris szer­vezem, de hasonló intézményt szándékozom létesíteni a fővárosban is. (Helyselés). Az állami munkaközvetítés keretében kü­lön helyiségben és önálló szervezettel tanonc­közvetítőt létesítettem. A tapasztalat szerint ez az elkülönítés nemcsak a tanoncközvetítések számának ugrásszerű növekedését mozdította elő, hanem egyéb vonatkozásokban is igen jó eredménnyel járt, (Közi Horváth József: Ne­velési szempontból is nagyon jó!) ezért a ta­noncközvetítés további különtartását és ennek az intézménynek elterebélyesítését határoz­tam el. A munkaközvetítéssel kapcsolatban kívá­nom megszervzeni a pályaválasztási tanácsadó szolgálatot is, hogy legyen olyan intézmény, amely az életbevágó elhatározásra jutó mun­kásifjúnak szakszerű támogatást nyújt a szá­mára képességeinél és a munkapiac helyzeté­nél fogva legalkalmasabb foglalkozás meg­találása. (Közi Horváth József: Az Oti.-nál először tanoncnak kell lenni és utána vizsgál­ják meg, hogy mire alkalmas!) A vázolt szervezési munkálatok természe­tesen jelentős költségvetési keretet igényel­nek. A munkaügyek igazgatásának fejlődését legjobban az szemlélteti, ha a tárcám költség­vetésében a közelmúlt években erre a célra fordított összegeket összehasonlítom. 1937— 38-ban 191.000 pengő volt az erre a célra ren­delkezésre álló összeg, 1938—39-ben 240.000 pen­gőre, az 1939—40-es másféléves költségvetés­ben 547.000 pengőre, 1941-ben egymillió pen­gőre nőtt ez az összeg és a jövő költségvetési évben 1,322.000 pengő irányoztatott elő. Az Országos Ipari és Bányászati Család­pénztár hároméves működése alatt beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Az intézmény fejlő­désével kapcsolatban arra kívánok rámutatni, hogy az 1939. évben kifizetett kereken 15,400.000 pengő gyermeknevelési pótlék összege 1940-bea már 16 millióra nőtt és az 1941. év első felében elért eredmények alapján becsülve, ebbesrs az esztendőben a 20 millió pengőt is meghp-l^dja

Next

/
Thumbnails
Contents