Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-222

Az orszuggyüles képviselőházának 222. tétele a munkapiac megszervezése és a minden foglalkozási ágra kiterjedő egységes munkaközvetítés országos kiépítése. (Ügy van! Ügy van!) A munkaközvetítés három évtized óta esedékes alapvető reformját, — amelyet gadasági és politikai nehézségek több ízben elodáztak — ma termeléspolitikai szempontok, felkészültségünk fokozására irányuló erőfeszítéseink múlhatatlanul szükségessé teszik. (Úgy van! Úgy van!) , Aki előítélettől mentesen mérlegeli a munkaközvetítés terén hazánkban tapasztalható hiányokat, az előtt nem lehet kétséges, hogy a munkaközvetítés alapvető rendezése a termelés, de egyéb fontos nemzetpolitikai érdekek szempontjából is sürgős szükséglet. Meggyőződésem, hogy a munkások maguk is tudják, hogy a párthatalmi versengésektől és partikuláris erdekektől mentes, az államhatalom pártatlan kezelésében működő, közszolgáltatásjellegű egységes munkaközvetítői szervezet megvalósítása gazdasági, társadalmi és munkáspolitikai szempontból is komoly haladást fog jelenteni. (Élénk helyeslés.) A pártpolitikának kívül kell maradnia a munkaközvetítői intézmények falain (Ügy van! Ügy van!) és a kormány nem engedheti meg, hogy a kenyér és munka nálunk politikai érdekek játéka legyen. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps.) A munkaközvetítés egyöntetű megszervezésével a gazdasági életet mentesítjük a különböző szervezetek munkaközvetítőinek a költségétől, tehát a munkaközvetítés reformja jelentékeny terhet vesz le a gazdasági életről. (Szölíősi Jenő: Három éve tapsolják már ezt!) A munkaközvetítés államosítására vonatkozó törvényjavaslatot (Nagy László: Holnap!) nagyon közeli időpontban a t. Ház elé terjesztem. Annak érdekében, hogy a ránk háruló feladatokat maradéktalanul elláthassuk, az Állami Munkaközvetítő Hivatal átszervezése folyamatban van. A hivatal feladata három irányú, éspedig a munkaközvetítés szakszerű ellátása, a munkásnyilvántartás teljes _ kiépítése és mindazoknak az adatoknak gyűjtése és feldolgozása, amelyek a munkapiac áttekintéséhez és szervezéséhez, valamint szociálpolitikánk továbbfejlesztéséhez szükségesek. A jövő költségvetési évben első teendőm a jelenleg működő nyolc hatósági munkaközvetítő államosítása lesz. Ezenkívül a fontosabb ipari központokban hat új munkaközvetítő hivatalt építek (ki, úgyhogy a jövő évben az Er délyben és Bácskában már szervezett állaimi munkaközvetítőkkel együtt húsz vidéki városban fog az állami munkaközvetítés működni. (Horváth Ferenc: És mi lesz a szociáldemokrata munkaközvetítőkkel?) A munkaviszony kérdéseinek rendezése, így elsősorban a munkaviszonyra vonatkozó jogszabályok betartásának ellenőrzése, _ valamint a mindinkább sokasodó munkaügyi problémák megoldása halaszthatatlanná tette^ kizárólag munkaügyekkel foglalkozó szakhivatalnak, az Országos Munkaügyi Felügyelőségnek szervezését. A pénzügyminiszter úr értékes támogatásával a felügyelőség szervezését már a folyó évben sikerült megkezdeni. A jövő költségvetési évben a megszervezett hivatal már teljes mértékben a munkaügy szolgálatába fog állani. A hivatalt, hogy feladatát be tudja tölteni, szakmai alapon szerveztem. Szakmai , szervezetének megfelelően központban, Budapesten fog székelni és csupán a visszacsatolt keleti és erdélyi országrészeknek nagyobb ipari központjaiban fognak a szükségnek megfelelően kirendeltségei működni. ülése l9Jtl november 20-án, csütörtökön. 493 A jövendő magyar munkásságot ma a legfiatalabb dolgozók, a tanoncok jelentik. A kérdés nagy horderejére való tekintettel a fiatalkorú dolgozók ügyeinek intézésére kizárólag ezzel a problémakörrel foglalkozó külön előadót jelöltem ki. (Helyeslés a jobboldalon.) Ennek az előadónak a munkája keretében kívánok foglalkozni a tanoncügyeket érintő egyéb kérdésekkel is, mert a tanonc nemcsak tanuló, hanem dolgozó munkás is. E kettős adottságból folyó helyzetét tisztázni kell. Gondoskodni fogok ebből a célból a már meglevő tanoncvédő intézkedések átrostálásáról, az idők követelményének meg nem felelő rendelkezések kiküszöböléséről, amelyek nem. feleltek meg a mai tanoncvédő és oktatási szellemnek. (Helyeslés a jobboldalon.) Szükségesnek tartom főleg a tanoncok s egyéb fiatalkorú dolgozók munkaidejére és legkisebb munkabérére vonatkozó rendelkezések egységesítését és új rendezését is. (Helyeslés a jobboldalon.) A tehetséges és törekvő, tehát nemzeti gazdálkodásunk szempontjából komolyabb értéket jelentő tanoncok továbbképzéséről gondoskodom. Erre a célra —*bár egyelőre csak szerény keretekben — már a mostani költségvetésben is tudtam alapot teremteni. (Helyeslés a jobboldalon.) Tudom, hogy új tanoncotthonok felállítására nemcsak Budapesten, hanem a nagyobb vidéki ipari centrumokban is sürgős szükség van. Az újvidéki állami munkaközvetítő székházban felállítandó tanoncotthont máris szervezem, de hasonló intézményt szándékozom létesíteni a fővárosban is. (Helyselés). Az állami munkaközvetítés keretében külön helyiségben és önálló szervezettel tanoncközvetítőt létesítettem. A tapasztalat szerint ez az elkülönítés nemcsak a tanoncközvetítések számának ugrásszerű növekedését mozdította elő, hanem egyéb vonatkozásokban is igen jó eredménnyel járt, (Közi Horváth József: Nevelési szempontból is nagyon jó!) ezért a tanoncközvetítés további különtartását és ennek az intézménynek elterebélyesítését határoztam el. A munkaközvetítéssel kapcsolatban kívánom megszervzeni a pályaválasztási tanácsadó szolgálatot is, hogy legyen olyan intézmény, amely az életbevágó elhatározásra jutó munkásifjúnak szakszerű támogatást nyújt a számára képességeinél és a munkapiac helyzeténél fogva legalkalmasabb foglalkozás megtalálása. (Közi Horváth József: Az Oti.-nál először tanoncnak kell lenni és utána vizsgálják meg, hogy mire alkalmas!) A vázolt szervezési munkálatok természetesen jelentős költségvetési keretet igényelnek. A munkaügyek igazgatásának fejlődését legjobban az szemlélteti, ha a tárcám költségvetésében a közelmúlt években erre a célra fordított összegeket összehasonlítom. 1937— 38-ban 191.000 pengő volt az erre a célra rendelkezésre álló összeg, 1938—39-ben 240.000 pengőre, az 1939—40-es másféléves költségvetésben 547.000 pengőre, 1941-ben egymillió pengőre nőtt ez az összeg és a jövő költségvetési évben 1,322.000 pengő irányoztatott elő. Az Országos Ipari és Bányászati Családpénztár hároméves működése alatt beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Az intézmény fejlődésével kapcsolatban arra kívánok rámutatni, hogy az 1939. évben kifizetett kereken 15,400.000 pengő gyermeknevelési pótlék összege 1940-bea már 16 millióra nőtt és az 1941. év első felében elért eredmények alapján becsülve, ebbesrs az esztendőben a 20 millió pengőt is meghp-l^dja