Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-222
478 Az országgyűlés képviselőházának 22%. időmozgalom elsősorban ott indult el, ahol legnagyobb volt a munkauzsora: Angliában. Angliában 100—120 évvel ezelőtt rendeleteknek kellett meg jelenniük, amelyek először tiltották a 8 éven aluli gyermekeknek, majd a 10 éven aluliaknak s azután a 12 éven aluliaknak napi 10—14 órán túl való foglalkoztatását, főleg a bányákban. Uraim, az embernek megáll az esze, hogy ilyesmi is lehetett valamikor! Természetesen ez a mozgalom az iparosodással kapcsolatban elhúzódik azokra a helyekre is, amelyek leginkább eliparosodtak, így Németországba, azután Ausztriába. Majd elérkezett a szabadidőkérdés hozzánk is. Örömmel kell megállapítanom, hogy a mi érvényes rendelkezéseink, — a törvényes rendelkezésekről beszélek — így az 1922. évi XII. te. megelőzték a munkás szociális szabadidő gondoskodásával, foglalkoztatásával és rendezésével még az. olasz JDopolavoró-t és a német Kraft und Freude-t is. Csak egy hiba volt benne: hogy nem létesítették mindjárt általában mindazokat a szerveket és intézményeket, amelyek teljes tartalmát adták volna a szabadidő szociális rendelkezéseinek. Örömmel kell leszögeznem azt, hogy ma a Gyáriparosok Országos Szövetsége 110 vállalatának mintegy 225 olyan szabadidőmozgalmat célzó egyesülete és intézménye van, amelynek hasznos munkája tízezreket, százezreket érint. Az elmúlt 1940/41. év téli hét hónapja alatt közel félmillió embert mozgatott meg ez a szabadidőszervezet, olyanokat, aki ket egyébként nem mozgatott volna meg más. Vagy ha arra mutatok rá, amit a Weiss Manfréd-vállalat a finn-versennyel kapcsolatosan tett; úgy érzem, közszolgálatot teszek. Méltóztassék visszaemlékezni, ez is nagyszerű vállalkozás volt, ahol három és félezer ember korát meghazudtoló frisseséggel vállalkozott arra, hogy futó- és gyaloglóversenyt »dolgozik« végig. Méltóztassék elképzelni, mit lehet itt még tenni és mit kíván ez az ügy a fejlesztés te rén. Ezzel szemben az látjuk, hogy a Gyosz. szabadidőszervezet működési szabályzatát még mindig nem hagyták jóvá. Sőt volt idő, amikor azt meg akarták szüntetni. T. Ház! A magyar szabadidőmozgalom első őse Magyarországon a népművelés volt. Ezúttal elsősorban és hálával kell megemlékeznem a székesfőváros népművelési bizottságáról, amely az első ilyen szabadidőszerű tanfolyamokat rendezte. A másik ilyen szervünk a Nemzeti Munkaközpont. A harmadik és példát adó szabadidő foglalkoztató üzemei révén maga a főváros volt. Meg kell emlékeznem végül sorrendben a negyedikről, a Gyosz.-ról is. De méltóztassék megengedni, hogy leszögezzem, hogy a mindenkori szákszervezeteinket is — most politikáról nem beszélek — dicséret illeti, mert a maguk keretében — igaz, a maguk világszemléletében — ők foglalkoztak legelőször ezekkel a kérdésekkel, az ipari munkásság intézményes szórakoztatásával, önművelésével. Amikor én ezeket elmondottam, méltóztassék megengedni, hogy a Ház asztalára ezúttal is a sok kifogást igazoló iraton kívül egy munkaeredmény-beszámolóról szóló könyvet tegyek le, amelynek előszavában maga a nagyemlékezetű Teleki Pál miniszterelnök úr szólalt egykor meg. Méltóztassék megengedni, hogy idézzem a szavait s ennek felolvasásával hozzászólásomat be is fejezzem. (Olvassa): »Azt kívánom, hogy a székesfővárosi népművelési bizottság közreműködésével rendezett Gyosz. szabadidő tanfolyam munkája nyomán ' ülése 19ki november 20-án, csütörtökön. alakuljon ki az a munkaadói közvélemény, amely a magyar gyár- és bányaipari munkásság újszellemü vezetéséhez elengedhetetlenül szükséges. Megértő irányítás mellett a magyar munkásság is megértő lesz, ami biztosítja az új magyar munkaszellem megvalósulását.« Üj szellemre van szükség, mélyen t. Ház, mert akkor az új villámháborúkat is végig fogjuk tudni küzdeni! Az első villámháborút Európában őseink küzdöttek végig »lovakon«. A jelen villámháborújához ismét közösségi szellemre, újszellemü munkás honvédekre és katonákra s »új motorokra« van szükség. Az új villámháborúban a lovakon kívül motorokkal, lehetőleg csak magyar motorokkal jussunk előre. Ehhez korszerű iparpolitikára és fejlesztésre van szükségünk. Ezért ezzel fejezem be a felszólalásom; és kérve kérem,^ hogy a jövőben is olyan emelkedőén növeljék az iparügyi tárcát, mint ahogy most ezt a közelmúlthoz viszonyítva tették. A költségvetést a miniszter úr személye iránti különös bizalommal is örömmel eltogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon, — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Zsámboki Pál! Elnök: Zsámboki képviselő urat illeti a szó. Zsámboki Pál: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy mint iparosember, aki szeretem a mesterségemet, Szabó Gyula igen t. képviselőtársam beszédébe kapcsolódjak bele és különösen az ipari munkásság utánpótlásával foglalkozzaim. Látjuk kinn, hogy a kisipar majdnem teljesen csődbe jutott s elszegényedése folytán nincs abban a helyzetben, amelyben a múltban volt, hogy iparosaink nagy részét nevelje és képezze. Ugyanakkor úgy az ipari munkásság, mint a kisebb tisztviselők gyermekei nagyon természetesen éppen a középfokú ipariskolákat veszik igénygbe, azért, hogy ott mesterséget tanuljanak, itt fel kell hívnom az igen t. iparügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy ezekbe az iskolákba túlságosan nagy számban jelentkezik a mai fiatalság, úgyhogy az ipariskolák felét sem képesek felvenni a jelentkezőknek; ezért arra kérem itt az iparügyi miniszter urat, — bár nem szorosan tartozik ez az ügy tárcája körébe — hogy azokat a faipari szakiskolákat, amelyeket a trianoni ország területén, hogy úgy mondjam, nem nagyon kedvel a nép, nem nagyon kedvel a munkásság, — és e miatt nagyon kevesen jelentkeznek erre a faipari szakra — minden további nélkül helyezze át Erdélybe, (Altalános helyeslés.) ott a szükséges faanyagmennyiség is rendelkezésre áll, a mellett székely véreink veleszületett fafaragó tehetsége is (Taps a Ház minden oldalán.) szinte predesztinálja ezeket arra, hogy ide helyezzék át ezeket a faipari szakiskolákat. Ha ez megtörténik, akkor nálunk mintegy nagyobb hely adódik arra, hogy a vas- és fémiparra túlságos mértékben jelentkező fiatalságunk is elhelyezkedhessék. (Általános helyeslés.) Ahhoz azonban, hogy itt becsületes mesterséget is lehessen tanulni, f elsősorban szükség van arra, hogy a bent lévő öreg ajándékozott gépeket végre onnét kitelepítsük és tényleg modern munkaeszközök álljanak rendelkezésre. De nemcsak a munkaeszközök, hanem a tanítási mód is megváltozott már és ezért azt szeretném, ha ezeknél az iskoláknál kötelező tárggyá lenne téve a repülőtechnika,
