Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-222

476 Az országgyűlés képviselőházának 222. ülése IUI november 20-án, csütörtökön. tolni kell. Méltóztassanak elhinni, hogy húszhuszonöt esztendővel ezelőtti 10—12.000 műhelyi szakmaórával szemben ma egy gyerek négy középiskolával alig 6000 szakmai óra után szabadul fel. Nincs égészen rendjén, hogy éppen ott rövidítik felére a tanidőt, ahol éppen több munkaidőre volna szükség! Természetesen a tanidő emeléséről csak akkor lehet szó, ha ezek az új iskolák, ezek az új otthonok és ezek az új tanoncműhelyek, továbbá a főhivatású tanonciskolái tanári kar is mind megvan! Egyébként nem volna addig szociális dolog, csak terihékkel róni ezt a jobbsorsra érdemes fiatalságot. Mélyen t. Ház! Végül a honvédelmi szempontokra kell felhívnom a figyelmet és S. O. S.-t kell kiáltanom, hogy amikor ma motorizált világot élünk, azt tapasztaljuk, halljuk és látjuk, hogy kevés a motorszakértő és a motorszerelő. Ha a honvédelmi gazdálkodás nem kívánná, úgy a honvédelem katonai érdeke is kívánja ezt elsősorban, (Helyeslés.) hogy mértéken felül se sajttáljuk szaporítani a motorértő szakmunkások, tanoncok számát. (Élénk helyeslés és taps.) Mert tapasztalatból mondom, hogy ha eljön pillanatnyilag — ma még túlságosan messze van — az ilyen kitűnően szakképzett munkásoknak a feleslege, akkor egyszerűen úgy lehet majd a kérdést megoldani, 'hogy egy második kiegészítő szakmára átvezetik az illetőket. Erre a g-azdasági válság idején vezetett rá bennünket az élet. Ezzel a szakmakettőzéssel biztosítva van az, hogy ha az illető, nem ebben az iparágban, akkor a más iparágban el tud helyezkedni. (Egy hang jobbfelől: Békében jó traktorszerelő lesz!) A világválságokat pedig teljesen kiküszöbölni nem tudjuk. E mellett az elvi kérdés mellett legyen szabad távirati stílusban néhány közérdekű kérdést is fölhoznom, hogy necsak bírálattal illessem a költségvetést, hanem néhány elismerő szóval is, mert különben nem lennék tárgyilagos. Köszönettel kell nyugtáznom az 53.400. számú rendeletet, amely a tanonciskoláknál a tanidőhöz köti a szerződtetési időt. Nem mondom, hogy egyes iparosok nem igyekszenek átlépni ezeket a korlátozásokat, memorandumozri;tik és meg akarják a rendelkezéseket kerülni, de végre is megszületett öt esztendő után ez a rendelet és abban elvileg leszögeztetett az, hogy a tanonciskola , hozzátartozik a tanonc műszaki kiképzéséhez, annak a kiegészítője. Örömmel kell bejelentenem azt. hogy végre a főváros is elszánta magát az általános tanonctartásra. Amia legfontosabb, nemcsak a vasiparokat hangsúlyozza, hanem az élelmezési ipart is, ami a közeljövőt illetőleg nagyon lényeges. Viszont meg kell említenem, hogy tudomásom szerint a villamossági tanonctartásra — mert ez nem tartozik az ipartörvény alá, hanem az energiatörvény rendelkezései alá — még nem kapta meg az engedélyt. Amint hallottam, egyeseknek ugyanis az a felfogásuk, hogy túl sok a villamosipari tanonc. Nem tudom ezt megérteni, miért sok akkor, amikor nagyarányú villamosítás elé nézünk. Lehet, hogy a kontár aránylag sok, de a »szakmailag előkelőnek« nevezett, kitűnő nevelést adó fővárosi üzemekben nevelkedett ember soha sem leibet elég, különösen nem a jövő villamosításnál: Örömmel kell megemlékeznem arról, hogy a munkafelügyelői karban végre egy munkafelügyelő külön a tanoncok ügyének vitelével bizatott meg. Bátor vagyok megemlíteni, hogy a nem szakértők közül méltóztatott valakit beemelni s nem azok közül, akiket névszerint is voltam bátor mint hozzáértőt ajánlani így ; előreláthatólag legalább két év telik majd el, amíg az illető annyira hozzáértője lesz a kérdésnek, hogy valóban komolyan fogja tudni szolgálni a fontos kérdés előbbrevitelét. ürömmel kell megemlítenem, hogy a munkásakadémia megnyitásával a szociálpolitikai intézet hézagpótló feladatokat teljesít. Méltóztassanak visszaemlékezni ezekre a szavakra: majd, amikor elérkezik annak az ideje, hogy a munkáskereteket megfelelő nemzeti szellemmel telített, tehát nem munkásöntudattal, hanem »nemzeti szellemmel telített munkásdolgozó emberekkel« töltik meg, ezeknek a munkásakadémiát végzetteknek milyen kiváló fel-adatuk lesz. T. Ház! Örömmel kell e helyen megemlékeznem arról, hogy éppen az elmúlt esztendő keresletet teremtett a gyárgondozónők részére. Ma az a helyzet, hogy sem a szociálpolitikai intézet gyárgondozónői iskolája, sem a székesfőváros népművelési bizottságának segítségével Baloghy Mária által vezetett úgynevezett gondozónői iskola nem termel elég szakszerű képzettségű gyárgondozónőt. Ez pedig -azt jelenti, hogy az eyy esztendő előtti állapotokhoz képest, amikor kívántam, hogy kötelezővé tétessék a vállalatokra a t munkáslétszámmal arányban gyári gondozónők alkalmazása, majdnem önmagától oldódott meg a kérdés. Ma az a helyzet, hogy nincs elég gyárgondozónő. örömmel kell megemlékeznem a munkaközvetítés átszervezésével kapcsolatban éppen arról a részletintézkedésről, amely a tanoncok munkaközvetítése terén a tanácsadásra is berendezkedett. Méltóztassanak elhinni, hogy a szakmaválasztásban a leglényegesebb kérdés az, hogy ne kenyérkeresetet keressen az ifjú elsősorban, hanem hivatást. Hivatást vagy pedig hivatásérzetet esak az tud adni, aki maga is ért hozzá. A szülőnek rendszerint az a szándéka, — 80%-ban tapasztalatból beszélek — hogy olyan helyre kerüljön a gyermek, ahol — »előkelő« nevelést, ahogy mondják — műszaki nevelést kap a gyermek és utána ez biztosítja az ő megélhetését. Legtöbbször csak a kenyérkereseti szempontokat nézik és nem azt. hogy van-e az ifjúnak valamihez kedve vagy nincs. A munkaközvetítésnek ez a bizonyos munkarésze — szószerint idézem dr. Gortvay György könyvéből — pompásan rávilágít e feladat nagyságára és fontosságára: »A tervszerű munkaerőpótlás biztosítása érdekében a munkaközvetítés reformjával együtt kell mégszervezni a pályaválasztási tanácsadó szolgálatot is, amely legyen egy szakszervünk, amely az életbevágó elhatározás küszöbén álló munkásifjaknak szakszerű támogatást nyújt annak a foglalkozásnak a megválasztására, amelyben való boldogulásra képességeinél és előtanulmányainál fos:va legalkalmasabb. A tervszerű pályairányító szolgálat célszerűen szolgálhatja a magyarság alsóbb rétegeinek felfelé törekvését is.« T. Ház! Örömmel kell e helyen is elismernem, hogy végre megszülettek azok az esti tan folyamok, — négy esztendőre^ tervezettek —amelyeken az önhibájukon kívül középiskolai érettségit meg nem szerzett, munkássorban élő, de szakképesítést szerzett magyar mumkástestvéreink szorgalmas munkával pótolhatják mindazt, amit az élet nem nyújtott nekik. Megszerezhetik az érettségit s beléphetnek az úgynevezett »intellektuellek« sorába. Bemélem. addigra ez a lényeges különbség nem lesz olyan varázslatos, mint volt a múltban. (Derültség jobbfelől.)