Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-222

Az orszuggyűlés képviselőházának 222. • De t. Ház, nemcsak dicséretekről kell megemlékeznem, hanem kívánságokról is. Az az érzésem, hogy nem egyedül állok azzal a felfogással, hogy minden iparfejlesztés és lendület csak akkor érhető el, ha annak megfelelő előbbreyivői vannak. Ehhez szellem kell. Iparfejlesztési szellemet pedig .a kultuszminisztériumból irányítani nein lehet. A Műegyetemet, a felső ipariskolákat, az ipari középiskolákat, az ipari alsófokú iskolákat és a tanonciskola kat haladéktalanul kérem a szakminisztérium alá venni. A szakiskolák tanmenetének pedagógiai része a nemzeti közfelfogási kialakulásának tárgyai maradjanak a kultuszminisztériumnak, mint csúcsminisztériumnak a kezében. Méltóztassék elhinni, t. Ház, hogy a satunál, az esztergapadnál nem a humanisztikus műveltség az irányadó elsősorban, — természetesen erre is alapvető szükség van — hanem a szaktudás. (Élénk helyeslés és taps.) E helyen sürgetőleg kell kérnem a miniszter urat, mivel úgy tudom, telek is van erre a célra, méltóztassék a budapesti vas- és fémipari felsőbb iskolát végre a Népszinház-utca környékéről kitelepíteni. Nem csupán erkölcsi okokra hivatkozom, hanem arra is, hogy ez az iskola, amelyről minduntalan azt mondjak. hogy kevés és kicsi, kénytelen osztozni egy másik intézettel, az anyagvizsgáló intézettel, a kevés és kicsi helyiségen. Az intézetnek most fejlődési lehetősége nincs és levegője is alig van. Mi a másik cél! Valahogy keresni kell olyan megoldást, mégpedig nagyon sürgősen, hogy önálló nagyszabású épületbe, műegye temszerű elhelyezésbe kerüljön. Ezzel a megoldással kettős célt fogunk elérni. Egyrészt a felsőipariskola tagozatainak létszámát is szaporítani lehet, másrészt az anyagvizsgáló in tézet is terjeszkedhetik. Ezt a kérdést azért is meg kell oldani, mert hiszen Budapest kör nyékén helyezkedik el az ország iparának mintegy 30%-a. A budapesti vas- és fémipari felsőbb ipariskola fejlesztésére és bővítésére tehát nagy szükség van. Ebbe a megoldásba magát a fővárost is be kell kapcsolni, mert az az érzésem, hogy nem csupán állami ügy ez, hanem városfejlesztési, illetőleg városban székelő iparfejlesztési kérdés is. Az az érzésem, hogy előttem szólott Figus képviselőtársam szavakban mást mondott, mint amit ki akart fejezni akkor, amikor az iparfelügyelet kérdéséről beszélt. Ugy hallót tam, hogy politikából kívánt vitázni. Az az érzésem, hogy Figus képviselőtársam rosszul fejezte ki magát. Ügy értettem, hogy az iparfelügyeletet egyszerűen semmilyen értékűnek. egyszerűen gyengének nevezte el. Az az ér zésem, hogy nem ezt kívánta mondani, hanem nagyon helyesen mutatott rá arra, hogy az iparf-elügiyelet iparhatósági alsófokú szervei nem teljesítik — mert nem teljesíthetik — egészen a feladataikat. Kérem a miniszter urat, méltóztassék majd beszédében a 11 hónappal ezelőtt elmondott ilyenirányú interpellációmra választ adni. Ezt annál inkább is reménnyel várom, mert elég idő telt el azóta, hogy kedvező választ kaphassak. (Derültség a jobboldalon.) T. Ház! A bányakapitányságok kérdését a bizottságban is részletesen szóvátettem. Itt csak annyit akarok az igen t. miniszter úrnak mondani, hogy azóta utánanéztem részleteiben is a kérdésnek. Kérem a miniszter urat, méltóztassék a bányakapitányságok kettős minősítésű tisztviselői részére mégis a IV. és V. fizetési osztályt nagyobb fokban elérhetővé tenni, mert hiszen azok a pótlékok, amelyeket most êse 19 hí november 20-án, csütörtökön. 477 mint kettős minősítésű tisztviselők kapnak, 30— 40—50% körül mozognak ugyan, és tisztességes pótlékok, azonban nem számíthatók be a nyugdíjba. Ezekkel a pótlékolásokkal úgy vagyunk, mint a posta tiszt viselők fizetési rendszerének kérdésével, akik titokban mindig visszasírják a Máv. fizetési rendszert. Bár kapnak üzemi pótlékot, ez azonban nem számít be a nyugdíjba, így tehát bizonyos hátrányban részesülnek a múltbeli Máv.-rendszerű fizetési elbánással szemben. Kérem az igen t. miniszter urat, méltóztassék gondot fordítani arra is, ha van lehetőség rá, — most a kerületemről is beszélek — egy évvel ezelőtt is, két évvel ezelőtt is emlegettem az ügyet és azóta már Erdély egy része is visszakerült, — hogy köipari tanonciskolát létesítsen a kővidéken. Mátyás király visegrádi kútjának felfedezése nagyon megkönnyítette a nelyzetemet, mert az is süttöi márványból epüit. ISüttő község és kőbányái a Duna menten vannak és odakívánkozik tehát eg;y kőfaragó iskola. Méltóztassék elhinni, t. Ház, hogy ha eljönnek majd a békeidők s az építészet ismét visszatér a nemes anyagokkal való munkához, s kezdjük megunni a »skatulyastílusokat« és a »színtelen betonépítkezéseket«* akkor megint külföldi kőfaragó mestereket kell majd behozni, mert ilyen itthon nem lesz elég! Addig segítsünk ezen a kérdésen, amíg az könnyen lehetséges. Nagyon kérem a miniszter urat, méltóztassék majd erre is szíves választ adni. A bányakérdésről megemlékezve, örömmel kell bejelentenem, hogy a tatabányai bányatelepen új bánya nyilt Oroszlán-bányával. Ez az új telep napi 60 vágón szenet termel, ami egy évben annyi mennyiséget jelent, amivel Bácska teljes szénszükségletét fölösen fedezi! Evenként több, mint 15 ezer vágón lesz az új telep termelése. Miért kívántam ezt megemlíteni, t. Ház? Azért, mert vannak hangok, amelyek mindig a bányák államosítását sürgetik. Ne vigyük ezeket a folytonos mozgékonyságot és elevenséget kívánó s főleg anyagtermelő üzemeket az államosítás felé, mert »elbürokratizáljuk« őket. Örömmel kell megemlítenem azt, hogy a bányamunkásság minden gondoskodást megérdemel. Méltóztassék elképzelni, hogyan növekedett a bányászat vezetésben, munkában egészen addig, míg az évi 130 millió métermázsára jutott el a termelés! Csak arra kérem e helyütt is a miniszter urat, méltóztassék minden eszközzel fenntartani a bányamunkásság különleges élelmiszerellátásának lehetőségét s kellő bérrendezését. A szén a búzán kívül egyike az ős-erőforrásoknak, annak termelését biztosítani közérdek. Meg kell köszönnöm a miniszter úrnak különösen azt, — mert a miniszter úr volt az, aki az ügyet szívügyévé fogadta — hogy hosszú esztendők, de különösen az elmúlt két és fél év keserves munkája után a bányanyugbér kérdését az állami költségvetésbe beállított 8,162.000. pengővel január elsejétől a »régi tisztesség útjára« vezette rá, T. Ház! Távirati rövidséggel kell még megemlékeznem a gyári szabadidőmozgalomról is. Ezt árinál szívesebben teszem, mert ez a kérdés egyike a legkorszerűbb és időszerű munkás közkérdéseknek. Mióta a szabadidőt szabályozták, helyesebben a munkaidőt korlátozták, azóta van a munkásnak úgynevezett »szabadideje« is. Csodálatos, hogy a szabad-