Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-222

Az országgyűlés képviselőházának 222. mészetes, hogy nem tudja, mikor a mának a szükséglete — de a holnapnak és az elkövetkező éveknek a szükséglete is — az energiaellátás terén pontosan a kétszerese annak, mint amennyi a szükséglet ezen a téren még 2—3 évvel ezelőtt is volt. Nem elég tehát, ha csak azt állapítjuk meg, hogy ezen a téren milyen lehetőségeink vannak; hogy energiaforrásaink vannak vízben Kárpátalján és Erdélyben; hogy van energiaforrásunk a föld alatt földgázban és ásványolajtermelésünk céljára. Mindezeknek a feltárására gyakorlatilag is meg kell tennünk az intézkedéseket. Az iparügyi miniszter úr azt mondja, hogy meg is tettük. Én elismerem, hogy bizonyos kutató munka folyt, bizonyos előkészületek és megállapítások történtek ezen a téren, de én továbbmegyek: mi nemcsak azt akarjuk, hogy ezek az előkészületek, kutatások történjenek meg, hanem ezen a téren igen erőteljes szervező munkára, sokmilliós, százmilliós befektetésekre van szükség, hogy azokat az igényeket, amelyek ezen a téren jelentkeznek, ki is tudjuk elégíteni. Valamikor, az elmúlt években a liberális gazdálkodás mellett a magántőke, ha lukratívnak találta ezeket a vállalkozásokat, jelentkezett ezek kiaknázására, de a mai viszonyok között, amikor — mondjuk meg őszintén — a magántőke, a liberális és zsidó kézen lévő nagytőke különféle szempontok miatt talán nem vállalkozik ezek kiaknázására, igenis a köznek, az államnak a hivatott irányítására, vezetésére és iniciatívájára van szükség, hogy ezekben a kérdésekben olyan kezdeményezések történjenek, amelyek e kérdések gyakorlati komoly megoldását eredményezik, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Hogyan vagyunk a vas- és acéltermeléssel

1

? A békeévekben Magyarország 6—800.000 tonnányi vas- és acéltermelése úgy. ahogy fedezte a szükségletet. Természetesen a megnagyobbodott ország szükségletét ugyanez a termelés, amely kapacitásának maximumát használja ki, ezidőszerint nem tudja kielégíteni. Kérdezem az iparügyi miniszter urat, hogy a Felvidéken, Nógrádban, Máramarosban, Erdélyben és az ország többi területén milyen irányú kutató munka történt, milyen feltárások, milyen lehetőségek, milyen reményeink vannak. Tudom, hogy Erdélyben vannak biztató leleteink. Kérdezem, hogy ezek gyakorlati kiaknázására, nemcsak a bányafeltárásra, hanem új kohók, új művek, új telepek létesítésére is milyen irányú előkészületek történtek? Kétségtelenül olyan nagyszabású új befektetésekre kell gondolnunk, mint amilyenek már vannak, egyrészt azért, hogy ezeket kihasználjuk, másrészt, hogy az ország ellátását e tekintetben is biztosítsuk. T. Ház! A miniszter úr tegnapi beszédében többek között azt mondotta, hogy közellátásunk biztosítása érdekében korlátozzuk a kivitelt. Teljesen megértem, -hogy a kivitel korlátozásában, különösen ami az élelmiszerrel való ellátást érinti, megélhetésünk biztosítása érdekében a legmesszebb határig kell elmenni. Másrészt azonban tudomásul kell vennünk azt is. hogy ma az egész világ áruhiányban, áruéhségben szenved, ebben szenvedünk mi is, a mi hiányunk azonban elsősorban nyersanyaghiány. Ha tehát én azt látnám, hogy a kivitelen keresztül biztosítani lehet a hiányzó nyersanyagok megszerzését, például Törökországból és vannak még más országok is, amelyeket névszerint nem akarok felemlíteni; ha azt látnám, hogy 1000 öltöny ruha ellenében ülése 194-1 november 20-án, csütörtökön. 471 5000 öltöny ruhára való gyapotot tudok behozni; ha azt látnám, hogy 1000 pár cipő kivitele ellenében — bár kevés bőrünk van és ennek^ kiviteléről alig beszélhetünk — 5000 darab cipőre való bőranyagot tudnék behozni és folytathatnám ezt a sort tovább, akkor igenis, én meg az ország pillanatnyi szükséglete kárára is kivinném az említett mennyiséget, hogy a holnapnak a jobb ellátást biztosítsam. E mellett a rendszer mellett, amely elsősorban a magunk^ pillanatnyi szükségletének kielégítését szolgálja, eljutunk oda, hogy azokban a cikkekben is, amelyekben ma még úgyahogy ki tudjuk elégíteni az ország szükségletét, pár hónap múlva óriási hiányok" és nehézségek mutatkoznak. Hivatkoznom kell ebből a szempontból az iparügyi miniszter úr multévi költségvetési beszédére. A^ miniszter úr azt mondotta multévi költségvetési beszédében, hogy bőrellátásunk kielégítőnek mondható. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Pontosan egy esztendővel ezelőtt mondotta ezt és már ennek az évnek tavaszán, már januárban, februárban megkezdődtek a nehézségek, bejött a cipőjegy és a cipőellátás terén tett korlátozások. Ha az idő kereke ma ilyen gyorsan szalad, akkor egyes témákon és problémákon nem lehet hónapokig gondolkodnunk, hanem gyors intézkedésre van szükség. Ezt kell mondanom a textilellátásunkról is. Nem beszélek arról, hogy a vásárlási könyvecske rendszere, amelyet azeloző közellátási miniszter úr vezetett be, teljesen értelmetlen és haszon nélküli valami, de felteszem azt a kérdést, hogy amikor ma még vannak bizonyos textil-nyersanyagkészleteink és készáruink is, nem kellene-e azt a kevés mennyiséget, amely rendelkezésre áll és amely behozható, a vásárlási könyvecskénél helyesebb és okosabb rendszer útján azoknak a munkásrétegeknek az ellátására fordítanunk, akiknek elsősorban nincs készletük, nincs

r tartalékuk, hogy azt használhassák fel, másrészt akiknek a munkája — hogy úgy mondjam — eszi a ruhát és akik máról-holnapra ruha nélkül fognak maradni. (Helyeslés a szélsőbalodalon.J Ma még talán megtehetők bizonyos intézkedések ezen a terén, de nem tudom, hogy három hónap múlva vagy félév múlva, amikor rákerül a sor, nem lesz-e sokkal nehezebb a kérdés megoldása. Ugyanez -a helyzet a cipő- és bőrellátással. Tudjuk azt, hogy a minisztériumban osztályrólosztályra mennek bizonyos tervek, gondolatok, cipőminták, hónapokig törjük a fejünket, hogy vájjon a facipő- és egyéb cipőgyártást bevezessük-e. hogyan és mint csináljuk, megfelel-e a célnak, stb. A dolog elvi részcél sem va gyünk még tisztában. Franciaországban és Hollandiában, tehát a művelt nyugaton már a békében is sok helyen jártak az emberek facipőben. Ne kísérletezzünk hát ezzel a kérdéssel, hogy melyik a megfelelő rendszer, tessék kimenni, tessék tanulmányozni az ottani rendszert és ha pár héten belül a gyakorlati megvalósítás útjára terelnénk a dolgot, akkor a nyári hónapokra elkészülhetnének a bőrrel kombinált facipŐk. Mert nem kell okvetlenül otromba facipőre gondolnunk. A mai ipar a maga ízlésével, ügyességével, bizonyos bőranvagok fás pótanyagok felhasználásával nagyon ügyesen tud megfelelő facipőket gyártani. Tessék már ma intézkedni, hogy áprilismájusra, mire bejön a melegebb idő, egymil-