Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-222
170 Az országgyűlés képviselőházának 222, jéhez képest kötelessége résztvenni a társadalmi munkában.« Mi ez, ha nem a totális nemzeti munka követelése? Majd ezeket mondotta (olvassa): »A legkisebb hivatást betöltők számára is olyan életvisznyokat kell teremteni. hogy magasabbreniű kötelességeik tudatára jussanak.« Ez a miniszter úr szociális felfogása. Én azt hiszem, nemcsak az övé. hanem mindnyájunké. A költségvetés pedig bizonysága annak, hogy a kormányzat nem tévesztette szem elől a szociális célokat, a több ember foglalkoztatását, iparunk fejlesztését, a kisipar megsegítését, az európai rendbe való beilleszkedést. Ez nem egy mesterséges szereposztás amely most folyik és amely a költségvetésben le van fektetve, hanem egy adottságunkhoz mért nagyvonalií iparpolitika és iparfejlesztés, a magyar népi és szociális politika jegyében. Ha nézem a költségvetést, felsorolhatnék rengeteg dolgot, úgymint munkakamarát, munkaviszonyokat, munkaközvetítést, kisipart. stb., stíb., azután az energia-források kutatását, ásványi nyersanyagok kutatását. Csak egy pillanatra szeretnék időzni az ásványi nyersanyagok kutatásánál. 60.000 vágón bauxitot termelünk ma. Ha jól tudok számítani, ez így 8—]0 millió pengőt reprezentál, míg ha alumíniumot csinálnának belőle, 400—500 milliót jelentene. (Rátz Kálmán: Bár már csinálnának!) Akkor igenis támogatnunk kell azt aa iparügyi miniszter urat, aki éppen ezen célok elérése érdekében dagasztotta fel a múlthoz képest ennyire a költségvetési számadatokat. Igen fontos ebben a vonatkozásban, hogy saját nyersanyagunkat magunk dolgozzuk fel és éppen ennek lehetővé tételére vannak itt hatalmas összegek invesztálva. Szénvagyonunkkal is körülbelül ugyanez a helyzet. Mint ahogy Ronkay képviselőtársam mondotta, részben takarékoskodásra, részben importra szorulunk. Ahogyan értesülve vagyok, a legújabb kutatások és feltárások eredménye az, hogy körülbelül 2000—3000 millió tonna az egész országunk területén feltárt szénvagyon. Nem is itt van a baj, hanem ott, hogy mélyen van a szén ás hogy feltárásához rengeteg pénz és tőke kell. talán annyi, mint az egész iparügyi tár&a költségvetése és csak részletekben és kis egységekben lehet ezeket a feltárásokat végezni. Én a magam részéről még csak egyet kérnék a miniszter úrtól, s itt magam is érdekelve vagyok. 40 iparág nevében kérem a miniszter úr támogatását, egyúttal megköszönve azt a munkát, azt a tényleg minden nehézséget áthidaló és munkatársaival eszközölt odaadó munkát, amellyel az építőanyagokkal való ellátás nehézségein igyekszik az ipart átsegíteni. Kérjük ezt a támogatást a jövőre is annak a félmillió dolgozó munkásnak nevében, de egyúttal kérjük azt is, hogy az építőanyagellátás décentra lizáltassék, mert lehetetlen, hogy ha valaki Csabacsüdön épít és két méter szigetelő lemezre van szüksége azért Budapestre kelljen mennie instanciázni. Ezzel kapcsolatban kérjük az anyagtermelést egy kézbe adni és kérdjük az elosztást a jövő évi kontingens alapján elintézni, Mivel az általam elméletileg röviden érintett gondolatok: koreszme, iparosítás és iparfejlesztés tekintetében azt látom, hogy az iparügyi tárca mindezen célok támogatására és mindezen célok elérésére segítséget nyújt, a költségvetést elfogadom. (Élénk éljenzés és ülése 1H1 november 20-án, csütörtökön. taps a jobboldalon. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Több vezérszónok nincs Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Horváth Ferenc! Elnök: Horváth Ferenc képviselő urat illeti a szó. (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Szíveskedjenek helyüket elfoglalni. Horváth Ferenc: T. Képviselőház! Nem akarom előttem szólott képviselőtársamat követni, aki beszédének pontosan az első felében arról beszélt, hogy a koreszmékről kár itt beszélni, hiszen az elvi kérdések, a szociális szempontok minden vonatkozásban teljesen tisztázva vannak. Arról beszélt pontosan negyedórán keresztül, hogy ezek után csak a nagy ©rációkat kedvelő, csak a politikai kikiáltók, csak az ország megváltása küldetésének tudatában szenvedők azok, akik ezekről a kérdésekről még ma is szónokolnak. Az ő szempontjából tőke, munka és más szociális kérdések itt mind teljesen tisztázva vannak, kár ezekről beszélni, — és mondom, mindezek után pontosan negyedóráig szónokolt erről. Beszédének második részében err ól szolt, hogy a magyar iparnak mi legyen a helyzete az új Európában, Én azt hiszem, hogy ennek a kérdésnek megvitatása inkább elvi jelentőségű. Erre bőségesen lesz alkalom akkor, ha •az iparügyi miniszter úr az iparfejlesztési törvényjavaslatot a Ház elé hozza. Én sem akarok tehát vele foglalkozni. Egy szóval elintézhetjük azt a kérdést, lesz-e a magyar iparnak jövője az új Európában. Igenis lesz, jelentős lesz és sokkal jelentősebb, mint az a szerep, amelyet még ma is betoltunk, mert aa tib Európa haladni akar % az új Európa gazdagabb akar lenni, az új Európa jobb szociális ellátást akar teremteni, tehát ehhez a jobb szociális el látáshoz természetesen több munkára és na gyobb szervezettségre is lesz szükség. Képviselőtársam említett'' a stróhmann kérdést is, mint olyant, amelyről kár beszélni, hiszen a vezető állásokat már leváltották és keresztény emberek vannak ott. Mi a strob mann-kérdésen nemcsak azt értjük, hogy a zsidó vezérigazgató helyébe odaül egy kérész tény vezérigazgató, aki felszedi havonként azt az 1000, 2000, vagy 3000 pengő fizetést és ezért nem végez munkát. Felteszem a kérdést, hogy ezek között a leváltottak között hányan vannak még olyanok, — és ezek szintén stroh mannok előttünk — akik felveszik havifizetésüket és ezért nem szolgáltatnak munkateljesítményt a köznek. Én a magam részéről az iparügyi tárca konkrét problémáival szeretnék foglalkozni, azokkal a kérdésekkel, amelyek ma mozgatnak bennünket. Foglalkozni kell ezekkel a kérdésekkel és nehézségekkel azért, mert én ezeket a nehézségeket nemcsak átmenetieknek tartom. A nehézségek egy része, amely a nyersanyag behozatallal függ össze, kétségtelenül átmeneti természetű, de a kérdés másik része szervezeti jelentőségű, és abból folyik, hogy ez az ország az elmúlt^ évek során berendezkedett egy csonka ország, egy kilencmilliós ország ellátására és természetesen nem tud megfelelni a nagyobb ország gazdasági szükségleteivel kapcsolatban jelentkező igényeknek. Itt van mindjárt a szén és energia kérdése. Szén- és energiatermelésünk — csak egészen röviden akarom érinteni — a maximális határig, megfeszített erővel dolgozik és mégsem tudja a szükségleteket kielégíteni. Ter-
