Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-222

462 Âz országgyűlés képviselőházának 222. mításaikat Oda kell hatni, hogy a termelésből eredő, haszon ma szerényebb keretek között mozogjon és ha áldozathozatalról van sző, akkor elsősorban a tőkések hozzanak áldozatot és elégedjenek meg a termelésből származó szerényebb haszonnal. T. Képviselőház! A munkajog terén is felvetődnek rendezésre váró kérdések. Megállapíthatjuk, hogy a munkás a termelésnek éppen olyan fontos tényezője, mint a munkáltató. Ezért a munkást nem volna szabad a munka jogából, az úgynevezett munkaalkotmányból kiszorítani. Különösen szükség volna erre napjainkban, mert a munkásnak semmiféle üzemi alkotmány nem áll rendelkezésére. Jogainak . érvényesítésében csak szakszervezeti ereje áll rendelkezésre, amely azonban a katonai felügyelet és a kivételes rendeletek alkalmazása miatt szűkebb keretek közé szorult. Ezért van szükség az üzemi alkotmány megteremtésére, amely a termelés érdekeit is szolgálja és annak folytonosságát is biztosíthatja. Az üzemi alkotmány megteremtésével — amin az üzemi választmányokat kell érteni — le lehet csapolni az üzemi munkáskérdéseket, amelyek a termelés terén felmerülnek. A termelés racionalizálása, gépesítése nap-nap után vet fel olyan kérdéseket, amelyek összefüggnek a munkabérekkel és általában a munkás keresetével. JËzeknél a kérdéseknél szükséges volna a munkás véleményének és kívánságainak meghallgatása. A mai viszonyok között azonban eznem lehetséges és ezért félő, hogy a pusztán tilalmi és fegyelmi rendelkezések következtében elintézésre nem kerülő elfojtott munkásproblémák nagy szociális feszültségeket halmoznak fel, amelyek esetleg kirobbanhatnak, nem tudni mikor és nem tudni, hogy a termelés érdekeit milyen módon veszélyeztetik. (Mozgás a jobboldalon.) Szükséges tehát ezek megelőzése és pedig az üzemi alkotmány megteremtése, az úgynevezett üzemi választmányok révén, mert ezen keresztül tudnák a munkások a munkajogi és egyéb termelési kérdéseket illetékes helyre juttatni és elintézés alá vétetni. A kormány szociálpolitikai intézkedései terén, még sok kifogásolnivaló van. A minimális munkabérek megállapítása a munkabérek rendezésére egyedül nem elegendő, annál kevésbbé, mert a minimális munkabérek, mint ahogy az elnevezés maga is mondja, a legkisebb, a legminimálisabb munkabéreket foglalják magukban, A munkáltatók is ehhez ragaszkodnak és a minimális munkabérektől eltérő béreket csak egészen kivételes esetben adnak, amikor az feltétlenül szükséges (Ellenmondások a jobboldalon.), sőt a bérminimumot sem kapja senki. (Zaj.) Egész sereg példát tudnék erre felhozni, nincs azonban időm arra, hogy ezeket (Felkiáltások jobb felől: Halljuk a példákat!) egyenkint felsorakoztassam. Erre való tekintettel szükség van a minimális munkabérek megállapítására vonatkozó kormányrendelkezés mellett a tarif ális" bérszerződések megkötésének törvényes előmozdítására. A tarifális bérszerződések már magukban foglalják azokat a munkabéreket, amelyek a viszonyoknak megfelelően egyes iparágakban kialakulhatnak, így tehát a munkásság keresetét törvényes úton előmozdított tarifális bérszerződések biztosíthatják. A külföldi ipari államokban már hosszabb idő óta élvezi a munkásság ennek előnyeit. De maga a termelés is megtalálja ennek révén azokat a biztosítékokat, amelyek a folytonosság fenntartásához elkerülhetetlenül szükségesek. ülése 19 hí november 20-án, csütörtökön. A munkafelügyelőség felállítására vonatkozólag a költségvetés indokolásában is található kijelentés, amelyből az olvasható ki, hogy a munkaviszonnyal kapcsolatos kérdések rendezésének előkészítésére, valamint a jogszabályok végrehajtásának ellenőrzésére és az ezzel kapcsolatos egyéb feladatok ellátására munkaügyi felügyelőséget szerveznek. Ha a munkaügyi felügyelőség csak hivatal lesz. amelyben hivatalnokok intézik az ügyeket, akkor az nem lesz célravezető. A munkásügyek helyes elintézése valójában a termelés ás a munkásság helyzetének ismeretét igényli. E nélkül feladatát helyesen megoldani nem tudja. (Stitz János előadó: Itt van a kamara!) Az állami munkaközvetítésnél is tapasztalható, hogy a munkaközvetítés rendkívül fontos és sokoldalú munkáját ipari ismeretékkel nem bíró személyek végzik s ezért nem is tud az állami munkaközvetítés arra a színvonalra emelkedni, amelyen valóban állania kellene. A munkásközvetítés feladatának helyes rendezése egyik legfőbb szükséglete az ipari termelésnek. Elsőrendű érdeke a munkásságnak, hogy ha munkahelyéről kilép vagy onnan elbocsátják, minél gyorsabban újból munkába állhasson, ne legyen kénytelen hetekig, hónapokig munka nélkül az utcám lézengeni s az egyik gyárból a másaikba járni és megalázkodni. A 'munkáltatónak is fontos erdeke, hogy az elvégzendő munkára a megfelelő szakmunkáshoz minél gyorsabban hozzájusson, mert ha ezt nem kapja meg, akkor fennakadás áll be a termelés menetében, amiből sokféle hátrány származik. A szakszerűség és a gyorsaság az uralkodó szempont ebben a klardésben s éppen ezért e nélkül ez a kérdés helyesen és jel nem oldható meg. A munkaközvetítéssel egyidejűleg a műnkanélküliek segélyezésének kérdését is meg kell oldani. Ez állami f eladat és e téren a szükséges intézkedések megtétele már most végrehajtandó, mert gondolnunk kell az eljövendő békére is, amikor majd e kérdés rendezésével nagy szociális feszültséget _ lehetne levezetni. Jól tudjuk, hogy vannak frissen alakult munkásszervezetek. & melyek az állami munkaközvetítési hivatal felállítását szorgalmazzák. Hogy miért? Ennek azaz egyszerű magyarázata, hogy jól> fizetett tisztviselői állásokat remélhetnek ezekben a hivatalokban. (Közi Horváth József: Ez köiziönséges rágalom! — Kéthly Anna: Ez így van, mert az Oti.-nál is így volt! — Stitz János előadó: Mi köze ennek az Oti.hoz! — Zaj. — Elnök csenget) És ennek az új rendszernek a bevezetésével gyengíthetik és szűkíthetik a munkásság saját erejéből létesített szakszervezeteinek tevékenységet. Az állami munkaközvetítéssel és a munkanélküliek segélyezésével kapcsolatosan kell megemlítenem a munkás felmondási jogának szabályozását. Egészen tűrhetetlen állapot az, ; hogy a • munkás; egyik óráról a másikra elbocsátható munkájából, s így voltaképpen az utcára dobható ki. (Egy hang jobbfelől: Hol teszik^ megt) Éppen ezért ezt a kérdést felmondással kell rendezni, mert ehhez nem ok, hanem jog kell. A munkásnak kell és legyen is joga arra, hogy megtudja, hogy mimkájából milyen jogalapon bocsátható el. A kisiparban ez a jog érvényben van az idevonatkozó ipartörvény rendelkezései alapján és a gyáripar ban foglalkoztatott munkásság is megkívánhatja minden túlzás nélkül, hogy legalább olyan joga legyen a felmondás terén, mint a kisipari munkásságnak, mert ha a kisipari