Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-222

Az országgyűlés képviselőházának ÈéÈ. • munkáltatók ezt elbírják, akkor el keill bírniok a gyáripari munkáltatóknak is. Elkerülhetetlenül szükséges legalábbis a 14 napos felmondási idő bevezetése, amely a gyáriparban ma nincsen meg. (vitéz Lipcsey Márton: Megvan!) T. képviselőtársam ezt nem tudja. A gyári rend szabályozza a felmondást, az foglalja magában, hogy minden ok nélkül el leihet küldeni a munkást, (vitéz Lipcsey Márton: Dehogy lehet! Csak bizonyos esetekben, például hűtlenség esetén. — Kéthly Anna: Kérdezze meg a saját pártját. — Gr. Festetics Domonkos: Ki cincog ott?) Bármennyire ócsárolják is számosan a független szakszervezetek létét és ténykedését, én mégis a legnagyobb határozottsággal jelenthetem, ki, hogy a termelés terén igen fontos feladatot töltenek be. A kormány szociálpolitikai tevékenységéhez, munkajogi alkotásainak végrehajtásálhoz s az érvényben lévé szociálpolitikai törvények betartásához a független szabad szakszervezetek tevékenysége elkerülhetetlenül szükséges. (Lill János: De nem a mai alapon!) Ezt szükségesnek tartom megállapítani szociálpolitikai törvényeinkkel szemben. (Zaj. — Elnök csenget.) A fizetéses szabadságra vonatkozó rendelet már szintén megérett arra, hogy hibái kiküszöböltessenek. Amikor a kormány ezt a törvényt megalkotta, messzemenően védte meg a munkáltatók érdekeit. (Egy hang jobbfelöl: Maga sem hiszi el!) Az a tény, hogy a munkás 1937 január 1-től számítandó időben fizetéses szabadságra mehet, nagyfokú kedvezményt jelent a munkáltatónak és igen nagy hátrányt a munkásnak, (vitéz Lipcsey Márton: Miért?) Mert ezzel régi szolgálati idejét tu lajdonkiégppen megsemmisítik, legyen az az idő akár 30 vagy 35 esztendős. Elsősorban szükség van arra, 'hogy azok a munkások is részesüljenek fizetéses szabadságban, akiket a vonatkozó rendelet ebből ezidőszérint kirekeszt. Ezek közé tartoznak azok, akik olyan munkáltatóknál dolgoznak, akiknél az évi átlagos munkáslétszám nem haladja túl a kettőt. Ide tartoznak ezenkívül azok, akik egyhuzamban egy munkaadónál egy évet nem tudtak végigdolgozni saját hibájukon kívül. Ez áll különösen az építőiparra, amelyben idénymunkások dolgoznak s ezek nem tehetnek arról, hogy nem végezhetnek olyan munkát, amelyben az egész esztendőn át foglalkoztatva lennének. Szívesen dolgoznának, de ez rajtuk kívül álló okok miatt nem történhetik meg. Ezért a rendeletet meg kell változtatni, módosítani kell, általában a munkásságot fizetett szabadságban kell részesíteni, tekintet nélkül arra, hogy idénymunkánál dolgozik-e vagy olyan munkánál van alkalmazva, ahol a kettőt nem haladja túl az évi átlagos létszám. T. Képviselőház! Szólnom kell még ez alkalommal a családi pótlék kérdéséről is, A családi pótlékra vonatkozó törvény 1939 január 1-én lépett életbe. Azóta három, esztendő telt el s ez a három, esztendő bőséges tapasztalatot nyújtott arcra, hogy a hibáit meglássuk és meg tudjuk,, milyen tekintetben kell orvosolni a hibákat. Ez alkaloimimal csak a számottevő hibákra akarok rámutatni. Elsősorban arra, hogy a gyermeknevelési pótlék összege már annakidején is alacsonyan volt megállapítva, ezért elérkezett az ideje, hogy a családi pótlék a mai időknek megfelelően felemeltessék, annál is inkább, mert amint a neve is mondja, ez a gyermekek nevelésére szolgáló pótlék, amely céltra azonban, a íavonta 5 pengőben megállapított ilese iHi november ÈÔ-àn, csütoriÖÍcon. 463 pótlék megközelítőleg sem lehet elég. A kormány azóta a megváltozott viszonyokra tekin tettel felemelte a munkabéreket 15%-ikal. Mi után a munkásság nagy izgalommal várja a harmadik bérpótlék életbeléptetését, a tény még indokoltabbá teszi a gyermeknevelési pótlék felemelését. A rendelkezésre álló adatok alapján megállapíthatom, hogy a pótlék felemelése nem is jelent új terhet senkire, mert olyan tartalékösszegek állnak rendelkezésre, amelyekből minden utókövetkezmény nélkül felemelhető a pótlék. Ennek bizonyítására megemlítem, hogy az elsőszámú családi pénztárnak 1939. évi feleslege 100.000 pengő alatt volt; 19404)en ez a felesleg már jóval az egymillió pengő fölé emelkedett és ebben az esztendőben még jelentősebb járulék feleslegek lesznek. A járulékfelesleg tehát minden járulékemelés nélkül lehetővé teszi a gyermeknevelési pótlék összegének felemelését s ilymódon lehetővé válnék a gyermekes családapák megsegítése. Nemzetvédelmi szempontból is rendkívül fontos ez, mert alacosny gyermeknevelési pótlék mellett satnya nemzedék fejlődik, ennek az országnak pedag erős és jól fejlett nemzedékre van szüksége. A törvény második hiányossága az, hogy csak azok a munkások részesülnek gyermekeik után nevelési pótlékban,, akik olyan munkáltatónál dolgoznak, ahol az évi átlagos [munkáslétszám a húsz főt meghaladja. A törvény rendelkezése azt eredményezi, hogy a munkások igen tekintélyes hányada gyermekei után gyermeknevelési pótlékban nem részesül. Ez nemcsak helytelen, hanem igazságtalan is, mert a munkás nem tehet arról, hogy munkahelyén az évi munkáslétszám a húsz főt nem haladja meg, pedig a gyermeknevelés neki ds éppen olyan gondot okoz, mint azoknak a munkásoknak, akiket olyan helyen alkalmaznak, ahol az évi munkáslétszám a húsz főt meghaladja. Az elsőosztályú esaládi pénztár adatai nyújtanák felvilágosítást arról, hogy az 1930 decemberi kimutatás szerint 331 munkaadónál összesen 77.360 munkavállaló-biztosított volt, akik közül 30.000 az igényjogosult s ezeknek kereken 50.000 gyermeke volt pótlékra biztosítva. Ha ezzel szemben megnézzük az összes munkáltatók létszámát arra az esetre, amikor a húsz fő nem gátló körülmény, akkor meg lehet állapítani az iparkamara kimutatása szerint, hogy 600 munkáltató tartoznék ide mintegy 150.000 munkással, Ezek a számok azt mutatják, hogy a munkásság 40—45%-a elesik a családi pótlék élvezetétől a gyermekei után. Az ennek megváltoztatására irányuló kívánság megérett a megoldásra, éppen azért azt kell kérnem, hogy az iparügyi miniszter úr e tekintetben a szükséges törvényes intézkedéseket tegye meg annál is inkább, mert ez különösebb költséget nem jelent az államra, az állami költségvetést egyáltalán nem zavarja, legfeljebb arról lehet szó, hogy ejbbe a biztosításba bevon olyan új munkáltató rétegeket, amely rétegek ezideig ebbe a biztosításba bevonva nem voltak,és ők is viselik azokat a költségeket, amely költségek azt jelentik, hogy az ily módon biztosított munkások gyermekéi gyermeknevelési pótlékban részesülhessenek. T. Képviselőház! Miután időm lejárt, tovább nem folytatom, csupán azt jelenthetem ki, hogy az elmondottak alapján nem vagyok abban a helyzetben, hogy az iparügyi tárca költ• ség vetését elfogadhassam. ; /„