Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-222

Az országgyűlés képviselőházának 222. Iában kevés időt fordít, pedig a munkásság. különösen napjainkban, van olyan fontos té­nyező, amely megérdemli, hogy a sorsával való törődés sokkal messzebbmenő módon és mély­rehatóbban történjék meg a törvényhozás részérői is Az ipari munkásság általában és különösen a honvédelmi szükségletek ellátása terén olyan teljesítményt;_ nyújt, amelyet a honvédelmi miniszter úr is elismert és el kell ismerniök mindazoknak, akik a termelés nagy kérdéseivel mélyrehatóbban foglalkoznak. Kijelentem, hogy a munkásság a legteljesebb mértékben tudatában van annak a feladatnak^ amelyet el kell végeznie és minden zokszó nélkül, pél­dás módon el is végzi. A munkaidő szabályo­zására vonatkozó rendelet felfüggesztése miatt nem zúgolódik. Végzi a túlórákat, dolgozik vasárnap és éjszaka úgy, ahogyan azt a ter­melés érdeke és a honvédség ellátásának szem­pontja megköveteli. Amidőn a munkásság ilyen példaadó mó­don tesz eleget a honvédelem érdekébe vágó kötelezettségének, ugyanakkor nem tapasztal­ható a munkássággal szemben hasonló meg­értő magatartás. A megváltozott megélhetési viszonyok, a tűrhetetlen drágulás miatt a munkásság széles rétegeiben nagyfokú nyug­talanság uralkodik és egész gondolatvilágát a esalád megélhetésének elviselhetetlen gondjai töltik be. Az árak és a bérek közötti különbö­zetnek napról-napra való fokozódása nagyon súlyos helyzetet teremtett a munkásság sza­mára. Ezt még az is fokozza, hogy a közellá­tás terén egyre súlyosabb mértékben kell kü­lönböző hiányokat szenvednünk. Ez az állapot így nem tartható fenn, mert ennek fenntar­tása esetén nagy veszedelembe kerülhet a termelés. Rosszul táplált, elégületlenséggel te­lített munkásság nem tud kielégítő módon termelni, ennek pedig egészen kiszámíthatat­lan következményei lehetnek. A pénzügyminiszter úr a költségvetés be­nyújtása alkalmával nyilatkozott az árak és bérek rendezéséről. Kijelentette, hogy ez meg­történik. Nem nyilatkozott azonban az idő­pontról a mértékről, csupán annyit jelen­tett ki, hogy a bérek emelése az árak emelke­désével azonos arányban nem követkézhetik be és célzott arra, hogy mindenkinek áldoza­tot kell hoznia. Megállapíthatom, hogy a munkásság a legmesszebbmenő áldozatokat hozta és munká­ját kielégítő módon végzi. Míg a honvédelem érdekei a termelés mellé szólítják, addig ott, ha pedig a (haza érdekében fegyvert kell fog­nia, akikor fegyveresen tesz eleget a. haza iránti kötelességének. Ez a munkásság mél­tán megérdemelné a messzebbmenő gondosko­dást és a kormánynak ez irányban az igére te­kén túl már a kielégítő 1 segítés munkáját is meg kellene kezdenie. Erre annál is inkább szükség van, mert a második világháború ki­robbanása óta az üzemek egész tekintélyes részét kivételes rendeletek alapján katonai felügyelet alá helyezték, ami a fegyelmen kí­vül ihelyhezkötöttséget jelent a munkás szá­mára és azt, hogy sorsának megjavítása érde­kében nem folytathat célravezető akciókat. A termelés folytonossságát nem zavarhatja semmi, mert a honvédelem érdekei ezt nem tűrik. Amikor a munkásság mindezek tudatában végzi súlyos és felelősségteljes munkáját, ugyanakkor sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy a töke védelme felülmúlja a munkásság védelmét. (Zaj és mozgás jobbfelől. — Sitz János előadó: Ezt nem lehet mondani! ) El­ülése 194-i november 20-án, csütörfökön. 461 szomorodva látjuk sok esetben, hogy a tőke védelme mellett számos katonai parancsnok tesz olyan intézkedést, amellyel a munkás jogait háttérbe szorítja. Egyes katonai pa­rancsnokok hatáskörüket messze túlhaladva akadályozzák meg a munkásokat abban, hogy munkabérre, vagy a munkaviszonyra vonat­kozó panaszaikkal eljuthassanak a gyár igaz­gatóságához (Ellenmondás jobb felől.) és több­ször, mint fellebbezhetetlen fórum utasítják el az ilyen irányú megkereséseket. Nem egy ízben megtörtént, hogy a sorsát javítani akaró munkást, ha elégedetlen volt a katonai parancsnok elutasító intézkedésével, függe­lemsértés címén elzárással büntették és azt is meg kellett érnünk, hogy nőt is bezártak a katonai laktanya fogházába. Ezek az intézke­dések nem szolgálják a munkás megbecsülé­sének gondolatat, inkább arra jók, hogy el­lenszenvet, gyűlöletet szítanak, amit pedig minden körülmények között ki kellene küszö­bölni. Az ipari tőkések legnagyobb része szerintem ezidőszerint. a termelésben előnyökhöz jutott; Vállalkozásaik az eddiginél messzebbmenő hasz­not biztosítanak számukra és ennek követ­keztében az ipari tőkések érdekeinek súlyo­sabb sérelme nélkül is az eddiginél kielégí­tőbb módon lehetne rendezni a munkabéreket egy kormányintézkedéssel. Úgy hírlik, hogy a munkabérek feleme­lése decemlber hó 1-én megtörténik. Erről még nem. hallottam' hivatalos kijelentést, egyik­másik lap írt csak róla. Az egyik lapban azt olvastam, hogy az eddigi 15%-os bérpótlék helyébe 30%-os bérpótlék lép, ami azt jelenti, hogy a munkabéreket 15%-kai emelik fel. Ezt az intézkedést, ha meg is történik, nem tartom kielégítőnek. Nem tartom kielégítőnek azért, mert az árak és bérek közt lényegesen na­gyobb különbözet van. ^Budapest székesfőváros statisztikai értesí­tőjében időnkint tájékoztató jelenik meg az élelmiszerárakról. Ez a tájékoztató az élelmi­szer kiskereskedelem átlagárait foglalja magá­ban, amelyeket »az élelmiszerkosár költségei­nek.: r.eveztek el. Ezt a hivatalos megélhetési méri számot 1SS9 szeptember 26-tól kezdve tartják nyilván ás ennek adataiból megálla­pítható, hogy 194Ï augusztus 16-ig csupán az, élemiszerszükségletnél 56-4%-os emelkedés kö­vetkezett be. Minthogy augusztus 16-a óta már több mint három hónap múlt el folytonos drágulások közepette, ezért minden túlzás nélkül [megállapítható, hogy az élelmiszerárak növekedése ezidőszerint mintegy 70—80%-os drágulást jelent. Ehhez még hozzá kell számí­tani « ruházati cikkek árainak emelkedését, amely lényegesen túlhaladja az élelmiszerárak emelkedését. Ezért minden túlzás nélkül állít­ható, hogy a megélhetés terén 100%-ot meg­haladó drágulás van. A ruházati cikkek ár­emelkedésével kapcsolatban elegendő egy munkásruha árára, vagy egy cipő beszerzési árára, vagy különösen a cipőjavítási, cipŐ­talpalási árakra utalni; ez minden állításo­mat teljes mértékben igazolja. Mindezek alapján kérem a kormányt, vegye fontolóra a munkásság nehéz, helyzetét, nyomott hangulatát és a kielégítő termelés biztosítása érdekében olyan mértékben növelje a béreket, hogy az árak és a bérek közötti különbözetet jobban el lehessen tüntetni, mint ahogyan eltüntetné az intézkedés, hogy — a hírek szerint — a béreket december 1-től 15%-kai felemelik. Szerintem nem kell félteni az ipari tőkéseket, mert ők megtalálják szá-

Next

/
Thumbnails
Contents