Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-222

Az országgyűlés képviselőházának 222. Iában kevés időt fordít, pedig a munkásság. különösen napjainkban, van olyan fontos tényező, amely megérdemli, hogy a sorsával való törődés sokkal messzebbmenő módon és mélyrehatóbban történjék meg a törvényhozás részérői is Az ipari munkásság általában és különösen a honvédelmi szükségletek ellátása terén olyan teljesítményt;_ nyújt, amelyet a honvédelmi miniszter úr is elismert és el kell ismerniök mindazoknak, akik a termelés nagy kérdéseivel mélyrehatóbban foglalkoznak. Kijelentem, hogy a munkásság a legteljesebb mértékben tudatában van annak a feladatnak^ amelyet el kell végeznie és minden zokszó nélkül, példás módon el is végzi. A munkaidő szabályozására vonatkozó rendelet felfüggesztése miatt nem zúgolódik. Végzi a túlórákat, dolgozik vasárnap és éjszaka úgy, ahogyan azt a termelés érdeke és a honvédség ellátásának szempontja megköveteli. Amidőn a munkásság ilyen példaadó módon tesz eleget a honvédelem érdekébe vágó kötelezettségének, ugyanakkor nem tapasztalható a munkássággal szemben hasonló megértő magatartás. A megváltozott megélhetési viszonyok, a tűrhetetlen drágulás miatt a munkásság széles rétegeiben nagyfokú nyugtalanság uralkodik és egész gondolatvilágát a esalád megélhetésének elviselhetetlen gondjai töltik be. Az árak és a bérek közötti különbözetnek napról-napra való fokozódása nagyon súlyos helyzetet teremtett a munkásság szamára. Ezt még az is fokozza, hogy a közellátás terén egyre súlyosabb mértékben kell különböző hiányokat szenvednünk. Ez az állapot így nem tartható fenn, mert ennek fenntartása esetén nagy veszedelembe kerülhet a termelés. Rosszul táplált, elégületlenséggel telített munkásság nem tud kielégítő módon termelni, ennek pedig egészen kiszámíthatatlan következményei lehetnek. A pénzügyminiszter úr a költségvetés benyújtása alkalmával nyilatkozott az árak és bérek rendezéséről. Kijelentette, hogy ez megtörténik. Nem nyilatkozott azonban az időpontról a mértékről, csupán annyit jelentett ki, hogy a bérek emelése az árak emelkedésével azonos arányban nem követkézhetik be és célzott arra, hogy mindenkinek áldozatot kell hoznia. Megállapíthatom, hogy a munkásság a legmesszebbmenő áldozatokat hozta és munkáját kielégítő módon végzi. Míg a honvédelem érdekei a termelés mellé szólítják, addig ott, ha pedig a (haza érdekében fegyvert kell fognia, akikor fegyveresen tesz eleget a. haza iránti kötelességének. Ez a munkásság méltán megérdemelné a messzebbmenő gondoskodást és a kormánynak ez irányban az igére tekén túl már a kielégítő

1 segítés munkáját is meg kellene kezdenie. Erre annál is inkább szükség van, mert a második világháború kirobbanása óta az üzemek egész tekintélyes részét kivételes rendeletek alapján katonai felügyelet alá helyezték, ami a fegyelmen kívül ihelyhezkötöttséget jelent a munkás számára és azt, hogy sorsának megjavítása érdekében nem folytathat célravezető akciókat. A termelés folytonossságát nem zavarhatja semmi, mert a honvédelem érdekei ezt nem tűrik. Amikor a munkásság mindezek tudatában végzi súlyos és felelősségteljes munkáját, ugyanakkor sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy a töke védelme felülmúlja a munkásság védelmét. (Zaj és mozgás jobbfelől. — Sitz János előadó: Ezt nem lehet mondani! ) Elülése 194-i november 20-án, csütörfökön. 461 szomorodva látjuk sok esetben, hogy a tőke védelme mellett számos katonai parancsnok tesz olyan intézkedést, amellyel a munkás jogait háttérbe szorítja. Egyes katonai parancsnokok hatáskörüket messze túlhaladva akadályozzák meg a munkásokat abban, hogy munkabérre, vagy a munkaviszonyra vonatkozó panaszaikkal eljuthassanak a gyár igazgatóságához (Ellenmondás jobb felől.) és többször, mint fellebbezhetetlen fórum utasítják el az ilyen irányú megkereséseket. Nem egy ízben megtörtént, hogy a sorsát javítani akaró munkást, ha elégedetlen volt a katonai parancsnok elutasító intézkedésével, függelemsértés címén elzárással büntették és azt is meg kellett érnünk, hogy nőt is bezártak a katonai laktanya fogházába. Ezek az intézkedések nem szolgálják a munkás megbecsülésének gondolatat, inkább arra jók, hogy ellenszenvet, gyűlöletet szítanak, amit pedig minden körülmények között ki kellene küszöbölni. Az ipari tőkések legnagyobb része szerintem ezidőszerint. a termelésben előnyökhöz jutott; Vállalkozásaik az eddiginél messzebbmenő hasznot biztosítanak számukra és ennek következtében az ipari tőkések érdekeinek súlyosabb sérelme nélkül is az eddiginél kielégítőbb módon lehetne rendezni a munkabéreket egy kormányintézkedéssel. Úgy hírlik, hogy a munkabérek felemelése decemlber hó 1-én megtörténik. Erről még nem. hallottam' hivatalos kijelentést, egyikmásik lap írt csak róla. Az egyik lapban azt olvastam, hogy az eddigi 15%-os bérpótlék helyébe 30%-os bérpótlék lép, ami azt jelenti, hogy a munkabéreket 15%-kai emelik fel. Ezt az intézkedést, ha meg is történik, nem tartom kielégítőnek. Nem tartom kielégítőnek azért, mert az árak és bérek közt lényegesen nagyobb különbözet van. ^Budapest székesfőváros statisztikai értesítőjében időnkint tájékoztató jelenik meg az élelmiszerárakról. Ez a tájékoztató az élelmiszer kiskereskedelem átlagárait foglalja magában, amelyeket »az élelmiszerkosár költségeinek.: r.eveztek el. Ezt a hivatalos megélhetési méri számot 1SS9 szeptember 26-tól kezdve tartják nyilván ás ennek adataiból megállapítható, hogy 194Ï augusztus 16-ig csupán az, élemiszerszükségletnél 56-4%-os emelkedés következett be. Minthogy augusztus 16-a óta már több mint három hónap múlt el folytonos drágulások közepette, ezért minden túlzás nélkül [megállapítható, hogy az élelmiszerárak növekedése ezidőszerint mintegy 70—80%-os drágulást jelent. Ehhez még hozzá kell számítani « ruházati cikkek árainak emelkedését, amely lényegesen túlhaladja az élelmiszerárak emelkedését. Ezért minden túlzás nélkül állítható, hogy a megélhetés terén 100%-ot meghaladó drágulás van. A ruházati cikkek áremelkedésével kapcsolatban elegendő egy munkásruha árára, vagy egy cipő beszerzési árára, vagy különösen a cipőjavítási, cipŐtalpalási árakra utalni; ez minden állításomat teljes mértékben igazolja. Mindezek alapján kérem a kormányt, vegye fontolóra a munkásság nehéz, helyzetét, nyomott hangulatát és a kielégítő termelés biztosítása érdekében olyan mértékben növelje a béreket, hogy az árak és a bérek közötti különbözetet jobban el lehessen tüntetni, mint ahogyan eltüntetné az intézkedés, hogy — a hírek szerint — a béreket december 1-től 15%-kai felemelik. Szerintem nem kell félteni az ipari tőkéseket, mert ők megtalálják szá-