Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-221

Az országgyűlés képviselőházának- 221 az elsősorba helyezhetném Varga miniszter úrnak azt a mai mondását ,hogy »célunk az, hogy a zsidó tőke csak a keresztény érdekek keretében érvényesülhessen«, tisztelettel a következőkről óhajtok beszólni. Állítom, hogy a jelenlegi körülmények között a két zsidótörvény életbelépése óta hatósági engedéllyel, a kormányzat hozzájárulásával a magyar tőkének óriási részét belelökjük törvénytelen csatornákba és olyan pénzek, amelyek ezelőtt bankokban, szövetkezetekben, takarékpénztárakban voltak, ma spekulativ tőkévé átalakulva rontják az egész magyar közgazdasági életet. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a folyamat töméntelen millió pengőt mozgatott meg éppen a zsidótörvények következtében. Hoszszas elméleti fejtegetés helyett egyszerű, konkrét, gyakorlati példával óhajtom megvilágítani azt, hogy mi történt. Adva van egy kis keresztény magyar ember, mondjuk egy főpincér ,aki 15—20 esztendei munkája alapján összegyűjtött magának 15—20.000 pengőt és jelenleg a zsidótörvény alapján megvásárol egy zsidótól a bankba, takarékpénztárba, vagy bárhova betett pénzéből egy kisebb italmérést, vagy egy kávéházat. Mi az a folyamat,. ami történik. Abból a törvényes pénzügyi csatornából, amelyen keresztül a hiteleknek a törvényes fedezete ebben az országban megtörténik a betétek kihelyezése formájában, ez a kis keresztény ember kiveszi a maga 20.000 pengőjét, kifizeti egy zsidónak, aki ezt a 20.000 pengőt sietve törvénytelen spekulációba fekteti be; vagyis a törvényes magyar tőkét a törvényes útjából elvonom és a szó szoros értelmében ráerőszakolom a törvénytelen spekulativ utakra. Ez történik azonban sokkal nagyobb és hatalmasabb tőkékkel is: vezérigazgatóknak 50— 100—200.0000 pengős végkielégítésével, az állam vagy közületek által vásárolt zsidó vállalatokkal, amelyekben nagyon sokszor milliós összegekről van szó; az egyes vállalatok árjásításával kapcsolatosan éppen pontosan ott, ahol nem alvásárlás történik, hanem valóban az effektiv keresztény tőkéből megy át a pénz a zsidó tulajdon megvásárlására. Hatalmas, óriási, állítom, sok millió pengő megy most már két esztendő óta át olyan kezekbe, akiktől én az ő sorsuk következtében vagy az ő helyzetük bizonytalansága következtében, mint közgazdasággal mágis valamit foglalkozó ember, nem kívánom meg, mert nem is kívánhatom meg, hogy ők ezt a pénzt törvényes utakon és módokon használjak. Nem is olyan régen történt meg, hogy valaki, aki a vezérigazgatóságát egy hatalmas, nagy kávéházban ott kellett, hogy hagyja, az érte kapott tőkéjén azonnal 100 kilogramm kávét és 120 kilogramm teát vásárolt és^ így több mint 100.000 pengő a maga törvényes útjáról átment az illegális spekulációba. Állítom, hogy ma a zsidótörvény gazdasági végrehajtása következtében millió és millió pengőket lökünk bele a spekulációba, utána pedig csodálkozunk azon, hogy honnan kerekedik ez a pénz, honnan van az az óriási pénz az úgynevezett feketepiacok ellátására, honnan kerekednek a hatalmas tőkék, amelyek illegális elhelyezésükkel megmérgezik, bűnössé teszik az egész magyar közgazdasági életet. Kérdezzük, honnan vannak a hatalmas pénzek, amelyekkel egyes zsidók a maguk életének megjavítására keresztényeket megvásárolnak? Honnan jönnek ezek a pénzek, milyen csatornákon keresztül áradnak szét az egész magyar közgazdasági, sőt nem is közgazdasági területeken és milyen végtelenül káros, ülése 19Al november 19-én, szerdán. 437 borzalmas rombolást végeznek az egész magyar életbení Ez ellen — mert állítom, hogy a töméntelen egyes kis eset, amelyekben az interpellációk valóságos rohamát intézik a kormány ellen, egyszerű következménye csak ennek az alapbajnak, ennek az alap hibának és bűnnek -r ez ellen ma egyetlen védekezés van, ezt a védekezési utat pedig kötelessége Magyarországpénzügyminiszterének a maga saját útján választani. Ez az út pedig az,, hogy 5000 pengőn felül minden árjásítással kapcsolatban kifizetett Összeget egy bizonyos helyen a pénzügyminisztériumnak be kelljen jelenteni, 10 vagy 20.000 pengőn felül pedig legyen beleszólási joga a pénzügyminisztériuminak abba, hogy ezt az összeget az a zsidó, aki megkapja a keresztény tőkéből, hogy és mint helyezi törvényes helyekre. A pénz az övé, tulajdonjogába senki bele nem szól, a törvényes kamatokat pénze után megkaphatja, a rátákat havonként az ő életmódjának megfelelően megkaphatja, de azt a borzalmat, hogy amikor tervgazdálkodást akarunk bevezetni, amikor azt akarjuk, hogy a piac rendjét és tisztességét biztosítsuk, akkor engedjük feketén, anarchisztikusán, minden ellenérzés nélkül a 100 millió pengőket röpdösni az ország gazdasági életében : nein lehet tűrni ; ez rövidlátás, ez bűn Magyarország jövendője ellen. {Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Tulajdonjogát ez a zsidótörvények alapján végkielégített zsidónak semmivel sem bántja meg. Ha ő például egy 200.000 pengős vállalatot elad és ezt a 200.000 pengős bevételt a pénzügyminisztériumnak mindkét rész, a vásárló és eladó be kell jelentse, és ha ezen az alapon a pénzügyminisztérium gondoskodik arról, hogy a kifizetett tőke, amelyet mindenképpen a törvényes magyar hitelélet keretéből vontak ki, bennmaradjon a törvényes magyar hitelélet bármilyen néven nevezendő csatornájában, ez semmiféle igazságtalanságot és igazságtalan intézkedést nem tartalmaz. Ellenben állítom, hogy ha ezt az intézkedést a pénzügyminiszter ÚT megteszi, ha 5000 pengőn túl minden keresztéuy-zsidóvásárlásnál az összegeket be kell jelenteni, akkor egyrészt álvásárlások nem történhetnek, másrészt ezek az összegek visszakerülnek rendeltetési helyükre, ami a tőkének a rendeltetése, a hiteléletet ellátni. Ha azt kérdezik, ahogyan annyi képviselőtársunk ezek alatt a viták alatt kérdezte, hogy miből lássuk el az újonnan keletkezett keresztény vállalatok hitelszükségleteit, én azt mondom, hogy ennél hatalmasabb és biztosabb fedezetet az új magyar és keresztény kereskedelmi, üzleti és vállalati életnek a hitelellátására egyszerűen nem is lehet találni. Igenis bűnnek jelentem ki azt, hogy 100.000 és 100.000 pengőknek a kifizetése további ellenőrzés nélkül megtörténjék, és arra kérem a pénzügyminiszter urat, hogy függetlenül attól, hogy ez a szuggesztió honnan jött, gondolják meg, nézzék át a lehetőségeit és a lehető legrövidebb idő alatt vezessék be, mert végtelen bonyodalmaknak, anarchiának, spekulációnak, termelési rendellenességnek és súlyos erkölcstelenségnek veszik az elejét, ha a zsidópénzek ellenőrzését és helyes irányban való megtartását idejében bevezetik. (Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a pénzügyminiszter úrnak. Következik Vajna Gábor képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. 61*