Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-221

430 Az országgyűlés képviselőházának 221. ket? — Eitner Ákos: De gondoljuk! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Dehogy nem! Hát mit gondoljunk?) Ejnök: Eitner Ákos képviselő urat ezért a sértő közbeszólásáért rendreutasítom. Budinszky László: Tökéletesen immorális képet mutat az az állapot, amely a budapesti toloncházban van, tökéletesen immorális az, ahogyan a toloncházban az emberekkel szemben eljárnak. Méltóztassék csak megkérdezni a belügyminiszter urat, hogy Szemző Gyula rulettbankár és Farkas Maxi Pinkász zsidó hogyan »szabadultak meg három hónapon belül minden felterjesztés nélkül és anélkül, hogy a feloldó határozat leérkezett volna? (Zaj.) Ez mind telefonice történt. (Szöllősi Jenő: Azt mondják , Kistarcsán az emberek, hogy a zsidók sorban mennek ki!) Amikor személyesen kint voltam Kistarcsán, meggyőződtem arról, hogy folytonosan mennek ki a zsidók, míg a tisztességes, ártatlan és szerencsétlen emberek minden bírói ítélet nélkül kénytelenek a jogrend, az alkotmányosság, a zsidóellenesség korában, a tengelyhatalmakkal szövetséges Magyarországon szenvedni. Ha a belügyminiszter úr nem tud rendet teremteni a saját portáján, akkor vonja le a konzekvenciát és azonnal mondjon le. (Rajniss Ferenc: Soha! — Szöllősi Jenő: Sok tisztességes embert tartanak ott! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! A Ház az interpellációt kiadja a belügyminiszter úrnak. Következnék Rapcsányi képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz, a képviselő úr interpellációja elmondására halasztást kért. Méltóztatnak a kért halasztáshoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. ^ Következik Jandl képviselő úr interpellációja a közellátási miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. vitéz Miskolesy Hugó jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a közellátási miniszter úrnak arról, hogy Tolna megyében, de az ország más^ részében is a bőrfeldolgozó iparral foglalkozó kisemberek anyaghoz nem jutván, megélhetésük veszélyeztetett? A lábbelianyag, főként a talp kiutalása e helyeken rendszertelenül történik. A lovak igavonó szerszámainak lerongyolódása a honvédelmi érdekekre és magára az állatállományra is hátránnyal van.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Jandl Lajos: T. Ház! A közellátás kérdése két nagy csoportra oszlik. Egyik a közélelmezés, másik pedig az ipari és egyéb anyagellátás. Nekünk^ közélelmezési minisztériumunk nincs, közellátási minisztériumunk a közéi elm ezés kérdésével foglalkozik, az ipari ellátás kérdése pedig más faktorokra tartozik. Tulajdonképpen a kereskedelmi minisztérium volna hivatva az ipari ellátást irányítani, de az utóbbi esztendők folyamán az ipari ellátás kérdését az ipari anyaggazdálkodási bizottságok gyakorolják, a közellátási minisztérium pedig a közélelmezés kérdését intézi. Így a közellátás fontos komplexuma négy-öt részre tagolódott, ami az ellátási kérdések elintézésénél rendkívül komplikációkra adott alkalmat és az ellátás kérdését megnehezítette. Hogy ez így van, bizonyítják azok a súrlódások és panaszok, amelyek ezen a téren napnap mellett felmerülnek, úgyhogy még máig sem tudtak az élelmezési és az ipari anyaggazdálkodási kérdésekkel eredményesen megbirkózni. ülése 19hl november 19-én, szerdán. Kétségtelen az, hogy a közellátási miniszter úr nehéz örökséget vett át és ha a közellátás kérdését nem az anyagelosztásnál kezdték volna, hanem az anyaggal való gazdálkodásnál, a készletgazdálkodásnál, a készletek gyűjtésénél, azoknak nyilvántartásánál, azoknak eredményes felügyeleténél, ha ezt a készletgazdálkodást évekkel ezelőtt kezdték volna meg, akkor ma a közellátási minisztérium nem küzdene azokkal a nehézségekkel, amelyekkel az új közellátási miniszter úr, minden jóakarata mellett is, küzdeni kénytelen. Az ipari ellátás kérdésénél a tagoltság, az anyaggazdálkodási bizottságok működése teljesen szétszakította azokat az összefüggéseket, amelyek azelőtt, mielőtt ezek a bizottságok működésüket megkezdték volna, a kereskedelmi, illetve iparügyi minisztérium keretében meglehetős központi irányítás mellett működtek, nehézkes adminisztráció, az ügyvitelnek nem túl ambiciózus intézése, természetesen igen sok alkalommal az eredményesen elintézhető kérdések elintézését hátráltatja. t A falu ipari anyaggal való ellátása az utóbbi időben nagyon mellékes és háttérbe szorult kérdéssé vált. Az elém került panaszokból látom, hogy hónapok, sőt negyedévek telnek el, amíg egyegy ilyen ellátási ügyet akár nemlegesen, akár uiegoldott formában elintéznek. .FanaszoK merültek fel egyes községekben, ahol a bőranyaggal való ellátás, a kiutalt bőranyag szétosztása negyedévekig késett. Panaszok merültek fel olyan községekben, ahol a gazdaközönség állattenvésztéssel foglalkozik, hogy a szerszámkészités, a gazdának szerszámokkal való ellátása egy esztendő óta stagnál és hogy az iparosok, akik a bőranyagnak ilyenmódon való feldolgozásával voltak elfoglalva, teljesen munka nélkül vannak, szerszámállományuk leromlott, amit azt hiszem, éppen honvédelmi érdekből meg kellene akadályozni. Ennek ellenére ezek az iparosok nem tudták elérni azt, hogy az anyaggazdálkodás bőripari osztályától megfelelő mennyiségű anyagot kapjanak iparuk folytatására. És ha ezen a helyen a falusi kisiparról beszélek, akkor felhívom a miniszter úr figyelmét arra a veszélyre, amely éppen a kisiparosságot, illetőleg az ország gazdaságát fenyegeti, azzal, hogy a kisiparosság hovatovább elkedvetlenedik, az iparától visszavonul, még azok is, akik huzamosabb ideig űzték iparukat, felhagynak azzal és egyes községekben ma már nem egy, de két-három iparoscsalád is napszámból tengeti az életét, olyanok, akik azelőtt ipari tudásukat virágzóan hasznosították. Ennek az állapotnak véget kell vetni és többet kell törődni a falusi kisipar anyagellátásával. Mert SZ cl körülmény, hogy a megállapított kontingenst nem tudják megszerezni, hogy hónapok, negyedévek telnek el, amíg a kontingenshez hozzájutnak, azt eredményezi, hogy nemcsak a fogyasztóközönség, de maga az iparosság is bizalmatlanná válik anyaggal való ellátása iránt és később a meddő küzdelembe belefáradva, egyszerűen lemond iparának gyakorlásáról. Itt van egy másik kérdés. A vidéki, falusi kereskedőrétegre új helyzet állt elő azáltal, hogy a zsidótörvény részleges keresztülvitele folytán egyes zsidó kereskedők működésüket megszüntették és üzletük forgalmát részben a keresztény kereskedők vették át, akiknek egy része fiatal, kezdő kereskedő. Az ellátásnál az anyagot az előző évi forgalom alapján osztják szét, ami azt eredményezi, hogy az új keresz-