Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-221

Az országgyűlés képviselőházának 221. tény kereskedők nem juthatnak anyaghoz, mert elutasítják kérésüket azzal, hogy az előző év­ben forgalmat nem tudtak felmutatni. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ezt a témát az interpellációja nem tartal­mazza, úgyhogy ez a tárgytól való eltérés. Szí­veskedjék tehát az interpelláció keretei között maradni. Jandl Lajos: Az interpelláció keretei kö­zött maradtam, hiszen a Közellátási kérdésről jegyeztem be interpellációmat. Elnök: Ne méltóztassék az elnökkel vitába szállni. Előttem van a képviselő úr bejegyzett interpellációja, amely tisztán és kizárólag a bőrfeldolgozó iparral foglalkozik, a kisembe­rek anyaghoz való juttatásáról szól, a lábbeli­anyag, főleg a talpbőrjuttatás rendszertelen­ségéről, valamint a lovak igavonó szerszámai­nak lerongyolódásáról szól. Jandl Lajos: Pont erről beszélek. Elnök: Kérem, ne méltóztassék az elnökkel vitába szállni. A képviselő úr most a keresz­tény kereskedő nehéz helyzetéről szólt. (Raj­niss Ferenc: Helyes! Helyes!) Jandl Lajos: Erről pedig hajlandó vagyok tovább is beszélni, mert hiszen ez belevág in­terpellációm keretébe. Ugyanis az anyagellátás itt csorbát szenved. Elnök: Méltóztassék a bőr anyagellátásról beszélni, azt jegyezte 'be a képviselő úr! Jandl Lajos: Rá akarok térni a varrófo­nallal való ellátásra. Az ezzel való ellátást a keresztény kereskedők szokták általában falu­helyen keresztülvinni, a közönséget ők szokták ezzel az anyaggal ellátni. Itt akarok rátárni arra, hogy a zsidókézben lévő nagyvállalatok, amelyek azelőtt a zsidó kereskedőknek bőven szállítottak anyagot, a keresztény kereskedőtől megvonják az anyagszálítást és értesítik őket arról, hogy miután az ©lŐző esztendőben nem voltak vevői, nincs módjukban őket kiszol­gálni. A kereskedő azután később értesítést kap, hogy amennyiben hajlandó kellő vagy előírt mennyiségű selymet vagy egyéb, szá­mára és a népszámára nem szükséges cikket vásárolni ugyanattól a cégtől, akkor kaphatna ilyen szükséges varrófonalat elárusításra. Ezek az állapotok igazolják azt, amit mondtam, hogy az anyagellátással szemben a bizalmat­lanság fokról-fokra nő, és nem alap nélkül. Az ellátással kapcsolatban meg kellene még emlé­keznem arról, amit az építkezés terén tapasz­talhatunk. Az idő óta, amióta az ipari anyag­ellátás szűkös, a vasipar szűkösen van ellátva anyaggal... Elnök: A képviselő urat kérem, szívesked­jék interpellációjának bejegyzett tárgyához ra­gaszkodni. Az építőipar kérdését a képviselő úr nem jegyezte be. A legszorosabban a bőrfel­dolgozóipar keretébe vágó kérdésekről jegyezte be interpellációját, és nem általánosságban az anyagellátás kérdésében. Szíveskedjék a legkö­zelebbi alkalommal egy máisik interpellációt bejegyezni. Jandl Lajos: Én a szükséges anyagokkal való ellátásról beszéltem. A legfontosabb ipar­ágak nem juthatnak hozzá az anyagokhoz, mert az olyan ipari és közellátási ágak vonják magukhoz, amelyek ma az ország gazdasági életében nem játszanak olyan fontos szerepet. Most áttérek az élelemmel való ellátásra, az élelmiszergazdálkodásra. Elnök: Utoljára kérem és figyelmeztetem a képviselő urat, ne méltóztassék a tárgytól el­térni, mert házszabályszérű kötelességemnél fogva kénytelen leszek a képviselő lírtól a szót megvonni. ülése 19íl november 19-én, szerdán. 431 Jandl Lajos: Interpellációmban szerepel az élelmezés kérdése. Elnök: Nem szerepel, képviselő úr. Itt van a bejegyzett szöveg, amelyet a jegyző úr volt szíves felolvasni. Ne méltóztassék olyat állí­tani, ami nem fedi a tényeket. Jandl Lajos: Énnálam ez van a szövegben. Elnök: Ha a képviselő úr mást jegyzett be az interpellációs könyvbe, mint amit beadott, arról én nem tehetek. A tévedés a képviselő úr részéről történt, én kénytelen vagyok a házsza­bályokhoz ragaszkodni és utoljára kérem, szí­veskedjék interpellációjának bejegyzett tár­gyához ragaszkodni. Jandl Lajos: Azt hiszem, a közélelmezés­ügyi miniszter úr és a közélelmezési miniszté­rium, maga a közellátásügyi miniszter úr (Raj­niss Ferenc: Távollátás!) sokkal könnyebb hely­zetben lett volna, ha az anyaggazdálkodás nem az utolsó, hanem az első lépéssel indult volna meg nálunk, ha a gazdasági harc megfelelő alátámasztást kapott volna két-hároméves gaz­dasági programmal, amely az anyaggazdálko­dás kérdését az anyaggyűjtés révén kezdte volna megoldani. Az anyaggazdálkodás kérdésénél a közellá­tásügyi miniszter úr új utakra tért és az első napokban az ország bizalmát ébresztette fel az­zal, hogy személyes megjelenésével igyekezett az anomáliákat olyan helyeken megszüntetni, ahol a spekulatív gazdálkodást, a liberális tőke gazdálkodásának kinövéseit gondolta lenyese­gethetni. (Rajniss Ferenc: Harun al Bengyel!) Az utóbbi időben azonban úgylátszik, hogy a közélelmezési miniszter úrnak ez a működése hova-tovább megszűnt, ellenőrző lépései elma­radtak, lassanként, a közélelmezés ügye ugyan­azokra a mesgyékre terelődik, amelyeken a közélelmezésügyi miniszter úr hivatalba lé­pése előtt haladt. (Vitéz Lipcsey Márton: Fából vaskarika!) Azok a hírek és azok a sajtócik­kek, amelyek a közélelmezésügyi miniszter úr személyét ebből a tekintetből a nyilvánosság előtt szimpatikussá tették, kétségtelenül bír­hattak némi alappal és ha a miniszter úr a kö­zönséggel való bánásmód felől érdeklődött a perifériákon, érdeklődött a sorbanállás felől, érdeklődött az elárusítók részéről tapasztalt durva bánásmód felől, akkor a miniszter úr ta­lán kevesebb fáradsággal ellenőrizhette volna ebben, a tekintetben saját minisztériumát is és megszüntethette volna azt az állapotot, hogy ott az intézkedő faktorok a hozzájuk fordulókat a minisztériumi tisztviselői karhoz nem méltó módon fogadják és azok ügyeit nem méltó mó­don intézik el. Konkrétumot akarok a miniszter úr tudo­mására hozni, saját minisztériumából. Egyik pestkörnyéki község bíráját, ki községének zsírellátáfia ügyében jelent meg és... Elnök: Képviselő úr kérem, a házszabályok értelmében kénytelen vagyok a képviselő úrtól a szót megvonni, mért a házszabályok vonat­kozó rendelkezései iazt tartalmazzák, hogy az interpellálónak interpellációja tárgyától el­térnie nem szabad s ha valaki ez ellen a ren­delkezés ellen vét, az elnök kétszeri figyelmez­tetés után köteles tőle a szót megvonni. (Moz­gás a, szMsobáloldalon.) A Ház az interpellációt kiadja a közellá­tásügyi miniszter úrnak. Következik Tncze Antal képviselő úr inter­pellációja a vallás és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Kérem jegyző urat, szíveskedjék az inter­pelláció szövegét felolvasni.

Next

/
Thumbnails
Contents