Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-216

Az országgyűlés képviselőházának 216. sosorbamí a tandíj terén oldották meg". Gondoskodott arról, hogy a szegény szülők jól tanuló gyermekei teljes tandíjmentességet élvezhessenek. A tankönyveket az azonos fajta középiskolákban egységesítette: ezáltal a tankönyvek ára 30—50%-kai alacsonyabb lett. Hogy a szegény tanulók, akik ezt az alacsonyabb összeget sem tudják megfizetni, a tankönyvek miatt hátrányos helyzetbe ne kerüljenek, mindßn középiskolánál kölcsönkönyvtárat rendszeresített, amelyből a szegény tanulókat lehetőleg teljesen ingyen látják el tankönyvekkel. A szegény és jól tanuló gyermekek részére rendszeresítette a, Horthy MiklósHöisztöndí jaka't, amelyeket a középiskolától kezdve tanulmányaik befejezéséig folyósít, sőt pályájuk kezdetén is kapnak, ha arra érdemeseknek mutatkoznak. A középiskolák mellé sok helyen internátusokat állított fel, hölgy ezzel is megkönnyítse a diákság helyzetét és előmozdítsa a szegénysorsú magyar gyermekek tanulási lehetőségét. Az elemi népoktatás terén a tanítók helyzetének javítását ugyanazon módon segítette elő, mint a tanárokét, vagyis itt is megszüntette a segélydíjas állásokat, a VII. fizetési osztályba tartozó tanítói állások számát 350-nel szaporította, a tanyai tanítóság részére 800.000 pengő segélyt irányzott elő, amelyből a tanyai tanítók családtagjaik számának és kultúrhelyhez való közelségüknek figyelembevételével részesülnek segélyben. # A tanítók szociális helyzetének javításánál megoldásra váró feladat a kántortanítói fizetésnek a tanítói fizetéstől való elválasztása, mert lehetetlen helyzet az, hogy az egyik tanító Tigyanazért a fizetésért csak tanítói munkát végez, míg a másik a sokszor elég terhes kántori teendőket is elvégzi. A tanító! helyzetét nagyon javítaná a tanítói továbbképzés megoldása is; különösen a falusi és tanyai tanítóknál volna erre nagy szükség, A tanító ugyanis nemcsak tanít, munkája nem ér véget az iskolában, hanem kiveszi részét a község vezetésében, gazdasági szervezeteinek irányításában, egyszóval falu-vezetŐ, éppen ezért nem ér rá az újabb tanítási módozatok tanulmányozására. Ezért különöskép a falusi és tanyai tanítóság részére szükséges volna tanfolyamokat rendezni, ahol az új nemzetnevelő módszerekkel megismerkedhetnének. A népoktatásnak egyik nehéz kérdése az egyenlő teherviselés kérdése is. A felekezeti iskola fenntartói mindenütt két adót fizetnek; fizetnek egyet, amikor saiát iskolájukat fenntartják, és fizetik a másikat a rendes adózással együtt. Ennek a kérdésnek megoldása azért volna nagyfontosságú, mert akkor senkit sem terhelne kétszeresen a népoktatás költsége. Teljes egészében szociális _ tevékenységnek lehet nevezni az egészségügyi szakoktatás^ és iskolaegészségügy felkarolását. Erre a célra 3'4 millió pengőt fordít a kultuszkormány, amely 0*9 millió pengővel több az 1941. évre megállapított összegnél. Ezen összeg keretében látja el az iskolaorvosi intézmény orvosainak díjazását, de sajnos nem közmegelégedésre, mert ezek semmiféle státusba nem tartozván, ma is azt a díjazást kapják, amit ezelőtt három évvel, felvételük alkalmával, a kultuszminisztérium részükre megállapított. A kultusztárca 218'7 millió pengőnyi őszszegéből 153*4 millió pengő személyi természetű kiadás. Ez az összes kiadásoknak 70*1%-át teszi ki. Ez az összeg és a százalékos arányszám igen magasnak látszik, de figyelembe kell venni ülése 19hl november 11-én, kedden. 27 azt, hogy itt van a legtöbb állami és államsegélyes alkalmazott. A beruházásoknak csak egyik-másik tételét említettem előbbi előadásomban és az ott részletezve nem is nyújtana teljes képet a tárca beruházásairól. A beruházások összege az 1942. évre 5"5 millió pengővel van előirányozva, amihez még a dologi természetű kiadások között is sok munkaalkalmat jelentő kiadás járul. T. Ház! Ezekben voltam bátor a kultusztárca költségvetését főbb vonásaiban ismertetni és ajánlom ezt a t. Háznak elfogadásra. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közült Porubszky Géza jegyző: Rajniss Ferenc! Elnök: Rajniss Ferenc képviselő urat illeti a szó. Rajniss Ferenc: T. Ház! Trianon óta a legnagyobb magyar kultuszköltségvetést tárgyaljuk és szívünkben örülünk, hogy ilyen nagy ez a költségvetés. Amikor azonban az egyes tételeit vizsgáljuk ennek a költségvetésnek, akkor az 1941-el való összehasonlítás minden egyes pontjánál megállapíthatjuk, hogy az általános, a mélyebb értelemben vett kiképsés és beruházás tételei tulajdonképpen jóformán semmit sem emelkedtek, ha számbavesszük azt az örvendetes tényt, hogy Magyarországon a keleti, erdélyi részek visszakapcsolásával járó újabb kultúrpolitikai feladatait is feltétlenül el kell látnia. (Ügy van! balfelől.) Sőt, t. Ház, ha tekintetbe vesszük, azt, hogy iskolarendszerünket az erdélyi és egyéb részeiken is rendkívül lerongyolt állapotban kaptuk vissza, hogy az épületek restaurálásra, bővítésre, sőt sok helyen újraépítésre szorulnak, hogy a klinikáknak, a tudományos intézeteknek berendezése rengeteg pénzt igényel, akkor azt mondhatnám, hogyha egybeveszem az egész magyar kultúrpolitikai kiadást, akkor ez a költségvetés a feladatokibjoz mérten tulajdonképpen kicsi. Természetes dolog, hogy a mindenütt végighúzódó összehasonlításban az 1941-es költségvetéssel szemben hatalmas előrehaladást látunk. Rendkívül érdekes, ha az ember megnézi az egyes részeket, hogy milyen mértékben emelkedett a költségvetés 15 főtétele, az 1941. évi és az 1942. évi költségvetési előirányzatot összehasonlítva. A népoktatás 85 milliós tétele 34 millióval emelkedett. Ez a legnagyobb kiadásunk, amely után közvetlenül a nyugellátás következik a hatalmas 55*8 milliós öszeggel. A népoktatási rész után — a beosztástól eltérően — a második helyen állnak az egyetemek és főiskolák 35,500.000 pengővel, ahol 15 millió az emelkedés. Harmadik helyen állnak 20 millió pengővel a gimnáziumok, ahol aránylag jóval kisebb az emelkedés, 6.6 millió pengő. A negyedik helyen áll a vallási célok támogatása, amely tétel 19-8 millió pengős, az emelkedés pedig 8,967.300 pengő, rendkívül tekintélyes. Ötödik helyen áll költségvetésünkben a polgári iskolák tétele, kereken 11^ millió pengő, s itt az emelkedés csak 2,616.630 pengő. A tétel csekély emelkedése rendkívül szembetűnő a többi résszel szemben, ahol 35—40—50%-os emelkedéseket is látunk. Hatodik r helyen _ állnak a gazdasági irányú szakiskolák 11 millió pengővel, ahol 4-6 millió pengős az emelkedés. Hetedik helyen áll a művészeti célok támogatása kereken 6 millió pengővel, ahol csupán 1,823,500 pengő az emelkedés. Nyolca-