Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-216

28 Az országgyűlés képviselőházának 216. dik helyen áll a testnevelés kérdése, ahol az emelkedés 4,039.700 pengő. T. Ház! A te s tevelés kérdésében kétségte­lenül szinte forradalminak nevezhető átalaku­lás történt ebben az esztendőben Magyarorszá­gon, mert hiszen költségvetésünk a testnevelésre 5,100.000 pengőt fordít, és itt a többlet 4,390.000 pengő. A testnevelési költségeknek ez az órási emelkedése természetesen az Í941;XÍIL te­végrehajtásaképpen az átcsoportosítás folytán is jelentkezik, különböző helyekről átvett meg­lévő és továbbélő költségekben, tehát a többlet részben átvétel és átcsoportosítás következ­ménye. De például a személyi kiadás tételei az 1941. évi 54.200 pengőről 1,316.000 pengőre emel­kedtek. Rendkívül örvendetes dolog, hogy nyilvánvalóan nagy erővel és egyszerre meg­indul az egész országban a testnevelés meg­szervezése, és pedig a régenvárt és régeu óhaj­tott egységes vezetés alatt. Feltétlenül szüksé­günk van arra, hogy a tömegsport kifejleszté­sével, az ifjúsági sportnak egységes szellem­ben való vezetésével a nemzet egészségének, a nemzet katonai szellemének, honvédelmi szel­lemének fejlesztését minél tökéletesebbé és minél jobbá tegyük. (Ügy van!) Az egyetlen tétel, amely talán sportcélra felvett Összeg akar itt lenni, hogy itt van felvéve az aggte­leki cseppkő barlanggal kapcsolatban egy VIII. fizetési osztályú állás előirányzata. (Hóiman Bálint vallás- és köztatásügyi miniszter: Tu­risztika!) Igen, turisztika címén van ez a tétel beállítva. Igen megnyugtató jelenség az, hogy a költségvetés tizenöt főtétele közül a központi igazgatás — ezt nem szarkazmusból mondom — nagyságban pontosan tizenharmadik tétel­ként jelentkezik. De magában az a tény, hogy a központi igazgatás, amely 2855.000 pengővel van dotálva, a tizenöt tétel közül a tizenhar­madik azt mutatja, hogy a központi vezetés bizonyos, most már évek óta folyó és egészsége­sebb decentralizálás következtében helyes irányban halad, (Helyeslés jobb- és balfelől.) hiszen a külső igazgatás és az iskolafelügyelet tétele tizenegyedik helyen 3,796.000 pengővel szerepel. A népművelési tételt a maga 1,357.000 pen­gőjével szemben kicsinynek tartom, mert hi­szen nekünk különösen a mai időkben tömén­telen sok olyan feladatunk van a felnőtt^ la­kosság kultúrpolitikai ellátása tekintetében, amelynek elvégzését nem lehet elhalasztani, hanem az idők sürgetése következtében sokkal erőteljesebben meg kellene indítani. Végered­ményben a diákjóléti intézményeknél és az egészségügyi, szakoktatási és iskolai ügyeknél lévő tételekkel együtt 2188 millió pengős költ­ségvetésünk az eddigihez képest 86 millió pengő többletet jelent. Ehhez jön természetesen a nyugellátás költsége 55'8 millió pengővel, úgy­hogy az igen t. kultuszminiszter úr 274*5 millió pengővel gazdálkodik. Mint mondottam, rendkívül örülünk a nagy költségvetésnek, és az előadó úr szavaiba való bekapcsolódással nyugodt lélekkel mond­hatom, hogy mi, itt a magyar kultúra nagy kérdéseiről évről-évre megismétlődő beszélge­tésre és tanácskozásra találkozunk össze, kul­túrpolitikai életünk intézményes része is a reformokkal egyetemben halad előre a maga útján, a nagy kérdésekről, nemzetpolitikai ha­tárkérdésekről különösen sokat beszélünk egy­más között, ellenben a változás azért meglehe­tősen kicsi, ülése 19hí november 11-én, kedden. Hogy csak a kántor-kérdést említsem meg az előadó úr beszédéből, 15 esztendő óta nem folyt le itt olyan költségvetési vita a kultusz­tárca költségvetéséről, amelynek során fel ne állott volna egy egész sor képviselő és el ne mondotta volna ezeknek a kántortanítóknak nem is szörnyű, hanem rendkívül igazságtalan helyzetét, (Ügy van! Űgy van! a szélsőbalolda­lon.), mert ezek az emberek igazságtalan hely­zetben élnek. Most azután egypár esztendeje eljutottunk odáig, hogy most már elveszik ezt a-kenyeret — mondjuk —.az ellenzékieskedők­től, és maga a kultuszminiszter úr vagy éppen az előadó úr hangoztatja, hogy ezt tovább nem lehet tűrni, — csak a helyzet marad ugyanaz. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Két­ségtelen _ dolog, hogy ez majd egyszer el fog intéződni, dö én érthetetlennek tartom rész­ben az anyagi terhe, részben az erkölcsi jelen­tősége miatt, hogy miért kell, hogy ez az elő­készítés olyan rendkívül hosszú ideig tartó, éveken keresztül folyó dolog legyen. Annak is nagyon örülök az igen t. előadó úr beszédéből, hogy az előadó úr kimondotta azt a kultúrpolitikai elvet, hogy zsidó ne része­sülhessen felső oktatásban. Ez természetesen az elv, nem a gyakorlat. Kétségtelen, hogy a százalékos arány esése igen nagy dolog és nagy eredmény az összes egyetemeken, mert hiszen nagyon jól emlékszünk arra, hogy pél­dául hat esztendővel ezelőtt hogyan állottunk ezen a téren. (Hóman Bálint vallás- és közok­tatásügyi miniszter: Tizenhárom százalék volt!) Az ember a kis eredményeket is hálával veszi, ezt pedig nyugodt lélekkel nagy ered­ménynek lehet nevezni. Ennél a kérdésnél kitérőben legyen szabad valamit mondanom azért, mert a miniszter úr, illetőteg az előadó úr,. — de remélem, hogy ez mindegy — azt mondotta, hogy a törvény szel­leme az irányadó és nem maga az írott betű. -Legyen szabad felhívnom a kultuszminiszter úr figyelmét atrra, hogy a legsúlyosabb bajok mindig' a különböző minisztériumok, vagy a különlböző törvények kapcsolódási felületén ál­lanak fenn. A továbbiakban majd beszélek ar­ról, 'hogy és mint nyomja el, lassanként telje­sen féloldalára a kultuszminiszter urat a bel ügyminisztérium. Erről lesz még szerencsém a továbbiakban több pontban is beszélni. Engedje meg a miniszter úr, hogy ennél a kérdésnél megemlítsem azt, hogy micsoda hatalmas harcot folytatnak az oirvoskamarák valóban a törvény alapján és annak szellemében azért, hogy megakadályozzák, hogy zsidó orvosok fiktív alapon bejelentett, nem létező lakásuk alapján egyik kamarának a területéiről a má­sik kamara területére kerüljenek át és ott az­után az egyetemen magasabb szakképzésben részesüljenek. Ez — nyugodt lélekkel mond­hatom — odáig fajult, Ihogy a kamara tiltako­zását a belügyminisztérium tekintetbe sem vette, olyan határozatot erőszakol ki. amely teljesen, tökéletesen szembenáll a zsidótörvény szellemével. Es mi ennek az. oka? Erre az okra vonatkozólag szeretnék valamit mon­dani ! Az orvosok továbbképzése, szakorvosi képzése tulajdonképpen aiz igen t. kultuszmi­niszter úr hatáskörébe tartozik, sőt idevonat­kozólag a belügymimiszer úrnak egy helytelein határozata — nem ebben a vonatkozásban, ha­nem végeredményben helytelen határozata -­kimondja, hogy: »A szakorvosjelölt gyógyin­tézeti gyakorlata az egyetemi orvosképzéssel egyenlő elbírálás alá eső tanítás és gyakorlati oktatás«, — ami helyes álláspont. Most ho-

Next

/
Thumbnails
Contents