Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-221

394 Az országgyűlés képviselőházának 221, ülése 194-1 november 19-én, szerdán. ellenőrzését és ezért a legnagyobb országos jellegű ilyen egyesületekhez miniszteri bizto­sokat küldöttem ki. Minthogy a kiküldöttek jelentéseiből is megállapíthatóan a szabad érdekképviseleti szervek jelentősége ma igen nagy és a reájuk háramló feladatokat mos­tani helyzetükben a kormányzat kereskedelem­politikai célkitűzéseinek megfelelően ellátni alig tudják, tárgyalásokat indíttattam meg a szabad érdekképviseleti szervek rendszerének kiépítése és jelenlegi működésük átszervezése tekintetében. Ki kell emelnem egy látszólag rendészeti jellegű, valóságban, azonban nagy közgazda­sági jelentőségű intézkedést, a visszacsatolt területek vásártartási jogainak revízióját. À megszálló idegen államhatalmak által sok esetben a magyar érdekeket és a régi magyar jogokat sértve kiadott jogosítványokat a ma­gyar gazdasági érdekek és a megváltozott gazdasági és közlekedési helyzet szempontjá­ból felül kell vizsgálnom és ezért a felvidéki és kárpátaljai területen a vásártartási jogok folyó év december hó 81-én, a visszacsatolt er­délyi ós keletmagyarországi területeken pedig 1942 június 30-án hatályukat vesztik s ezektől az időpontoktól kezdve vásárt csak akkor és ott szabad tartani, ahol és amikor engedélyt adunk. (Helyeslés a középen.) Természetes, hogy ugyanezek az intézkedések ki fognak terjedni a Délvidékre is. T. Ház! Mint ismeretes, a vásári közigaz­gatás általánosságban nincs kodifikálva. An­nak a régóta érzett szükségességnek, hogy az a gazdasági közigazgatási ágazat egységes, törvényi szabályozást nyerjen, a közeljövőben szintén eleget kívánok tenni. Itt emlékezem meg azokról a további tör vényjavaslatokról is, amelyeket a kereskede­lem egyes viszonyainak szabályozása céljából előkészület, illetve tanulmányozás alatt tar­tok. Az üzleti záróráról szóló törvényjavasla­tot már az országgyűlés elé terjesztettem. Tárgyánál fogva ezzel szorosan összefügg az ipari munkának vasárnapokon és más ünnep­napokon szüneteléséről szóló törvény, amely­nek javaslatát rövid időn belül szintén az országgyűlés elé szándékozom terjeszteni. Ugyancsak az országgyűlés elé ' terjesztem rövidesen a hirdetések közzétételéről szóló tör­vényjavaslatot is, amellyel ezen a fontos terü­leten is a gazdasági élet mai^ fejlettségi foká­nak megfelelő szabályozást kívánok életbelép tetni. Elkészült _ és néhány napon belül az országgyűlés elé jut a robbanóanyag- és lőpor­egyedárnságról szóló törvényjavaslat is, amely a kereskedelemnek ezen a részben még ma is az 1853. évi császári patens hatálya alá eső területét lesz hivatva a korszerű követel­ményeknek megfelelően szabályozni. A keres­kedelem képesítéshez kötéséről szóló törvény tervezete , elkészült és az érdekeltségeknek tár­gvalás végett kiadtam. A. háború folytán lényegesen megváltoztak külkereskedelmünk területén az irányítás -szempontjai. Míg békében általában a kivitel fokozása és a behozatalnak a hazai termelés­sel való összeegyeztetése volt feladatunk, addig ma a behozatal irányításánál a nyers­a n y agell á t á s s zempont j cLl cl döntők, a kivitelt ivedig magunknak kell fékeznünk a közellátás érdekében. A külkereskedelmi forgalmunk túl­nyomó része, mint már a háború előtt is, ter­mészetesen a tengelyhatalmakra esik. Aru (iserénk vezető helye Németországé. A magyar-német áruforgalomnak ma már nemcsak mezőgazdasági, hanem ipari terme­lésünk szempontjából is nagy jelentősége van; mezőgazdasági termelésünk sok vonatkozás­ban igazodik a német fogyasztáshoz, amely mezőgazdasági cikkeinket a termelés renta­bilitását biztosító árakon veszi át, ipari ter­melésünk pedig — elszakadva tengerentúli be­szerzési forrásaitól — mind jelentősebb mér­tékben támaszkodik a német külkereskedelem révén beszerezhető nyersanyagokra és fél­gyártmányokra. Fentiek irányították a folyó évben többízben, legutóbb július havában tar­tott magyar-német kormánybizottsági tárgya 'ásókat is, amelyek során nemcsak mezőgazda­sági, hanem ipari kivitelünk kereteit, továbbá nyersanyagbeszerzési lehetőségeinket is ki­szélesítettük. A magyar-német áruforgalom kérdéseinek rendezése mellett rendeztük egyúttal a meg­szállt norvég, belga, holland és szerb területek­kel való áruforgalom kérdését is, k magyar­német áruforgalom megoldására vonatkozó tárgyalások során a magyar és német érdekel­tek között többízben szükségessé vált, hogy az egyes érdekeltségek tartsanak egymással előze­tes megbeszélést. Ezek a megbeszélések ered­ményre vezettek és a legtöbb esetben hatáso­san segítették elő a kormánybizottsági tárgya 1 ásókat és a megegyezést. Kivitelünk szempontjából a másik tengely­hatalom, Olaszország kiküldötteivel ez év szep­temberében Budapesten írtunk alá megállapo­dást ugyancsak egy évre szóló hatállyal. A megállapodás a rendes kereskedelempolitikai elveken túlmenően ebben a viszonylatban is olyan árucsereforgalmat igyekszik lehetővé tenni, amely már számot vet a háborúokozta rendkívüli szükségletekkel és kidomborítja a kölcsönös segítségnyújtás elvét. Ennek az elvi megállapodásnak következménye, hogy a mar­hára vonatkozó kiviteli kontingensünket tekin tólyeseri felemeltük. A kölcsönösség fejében az olaszok jelenlegi nagy nyersanyaghiányuii mellett is jelentős mértékben növelték textil­iparunk számára a műrostkontingenst. Az eset­leges hazai termelési kiesésre való tekintette] biztosítottuk műrostok, sőt műrostszövetek be­hozatalát is. Bőrgyártásunk számára a háború következtében kiesett tengerentúli nyersanya­gokat, főként cserzőanyagot sikerült Olaszor­szágból jelentős tételben biztosítanunk. Ugyancsak sikerült más részről a Székely­földnek a közlekedési nehézségek miatt nehe­zen értékesíthető termékei számára a rendelke­zésre álló készletek figyelembevételével piacot szereznünk. így székelyföldi fát és burgonyát szállítunk Olaszországba. A szállítási nehézsé­gek kiküszöböléséről azonban Olaszország fog gondoskodni. Ugyancsak folyó évben írtunk alá egy a gqrög kérdés rendezése is, amelynek alapján a magyar-olasz fizetési forgalomban történik a magyar-görög árucsereforgalom lebonyolítása is. Sajnos, az áruforgalom egyelőre szinte le­küzdhetetlen szállítási akadályokba ütközik. Ugyancsak folyó évben ' írtunk alá egy újabb magyar-svájci áruforgalmi és fizetési egyezményt, amely további egy esztendőre rendezi Svájccal a forgalmunkat. Svédországgal szintén ez év tavaszán kö­töttünk megállapodást és ezen a piacon most állandó vevők és eladók vagyunk olyannyira, hogy áruforgalmunk a szállítás nehézségei el­lenére is fejlődő irányzatot mutat Svédország viszonylatában.

Next

/
Thumbnails
Contents