Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-221

Az országgyűlés képviselőházának 221. meg is vagyunk győződve arról, hogy a ma­gyar királyi kormány és így a kereskedelmi minisztérium is hivatása magaslatán egyedül és kizárólag a r magyar nemzeti szempontok szem . előtt tartásával végzi munkáját. Ezért a költségvetést örömmel elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon. A szónokot üdvözlik.) Elnök: A vezérszónokok közüJ szólásra kö­vetkezik? Megay Károly jegyző: Ilovszky János! Elnök: Ilovszky János képviselő urat illeti a szó. Ilovszky János: Igen t. Képviselőház! Nagy elvi kérdésekről bátorkodom most szólni és ha néhány apróbb részletkérdésre is kitérek, ezt azért teszem, hogy minél élesebben világítsam meg azokat a szempontokat, amelyeket ma fi­gyelembeveendőknek tartok. T. Ház! Mi gazdasági szakemberek nagyon­nagyon meg szoktuk fontolni, amikor valami­lyen dologról véleményt mondunk, különösen ma teszünk így azért, mert a világ összes ál­lamaiban a legnagyobb figyelmet a gazdasági kérdések keltik, hiszen az újonnan alakuló Európában annak az országnak lesz jövendője, életlehetősége abban a nagy, egységes és jó­formán zárt területet alkotó gazdasági elren­dezésben, amely állam hadseregének ütőképes­ségén kívül színre viszi gazdasági ütőképessé­gét is. Vasváry Lajos előttem szólott igen t. bará­tom hangsúlyozta, íhogy nemzetünk .és né­pünk boldogulását jelentékeny mértékben az dönti el. hogy vájjon a magyar állami életben, a magánéletben és az egész ország minden vo­nalán történő gesztiókban megnyilvánul-e a ma­gyar lelkiség. Ez nagyon fontos, de ezenkívül rendkívül fontosnak tartom, — és ezt a legha­tározottabban leszögezni kívánom — hogy most a liberális gazdasági renddel egyszersminden­korra le kell számolni. (Helyeslés.) Igen t. Ház! Ha most elhibázzuk a dolgot és a nagy közgazdasági célok és igazságok te­kintetében akár a kormányzat, akár a képvi­selőház behunyja félszemét, akkor megcáfoljuk azt az egyetlen helyes gazdasági tételt, hogy kétszer kettő négy és megcáfoljuk azt a törek­vésünket, hogy ezt a gazdasági értelemben vett kétszer kettő négyet saját fajtánk javára kí­vánjuk minden körülmények között kamatoz­tatni. (Helyeslés.) Nem kívánok az ellenzéki oldalróL elhang­zott felszólalásokkal polemizálni, de ha szabad, ebbe a felszólalásomba most már nemcsak képviselői felfogásomat, hanem azt a negyven­esztendős gazdasági 'tapasztalatomat i® bele­viïsaem, melyet az életben szereztem, különösen azóta a tíz év óta, hogy a Baross Szövetség élén állok, ahova összefutnak mindazok a jelen­tések és mindazok a szálak, amelyek a keresz­tény kereskedelem nehéz, súlyos, de áldozat­kész munkájával kapcsolatosak. Mielőtt ennek a kérdésnek részleteire kitér­nék, először is rá kell mutatnom arra, hogy a bizottsági tárgyalás során mind a kereske­delmi, mind az iparügyi tárca költségvetésének tárgyalásánál néhány észrevételt tettem, de aiz azóta eltelt nyolc nap alatt egy roppant kedves és gyönyörű megnyilvánulás követke­zett be, az, hogy a pénzügyminiszter úr és a ke­reskedelemügyi miniszter úr a keresztény ke­reskedelem megerősítése érdekében a Baross Szövetség által annakidején tett előterjesztések alapján egy húszmillió pengős hitelkeretet bo­csát a lebonyolító pénzintézetek útján rendel­ülése 19^1 november 19-én, szerdán. 377 kezesre. (Éljenzés jobb felől.) Az egész magyar kereskedelem nevében őszinte tisztelettel hálás köszönetet mondok ezért a megértésért mind a kereskedelemügyi miniszter úrnak, mind pedig a pénzügyminiszter úrnak. (Éljenzés jobbfelol.) Kunder igen t. képviselőtársam ma délelőtt már beszélt erről a húszmillió pengős keretről és azt mondotta, hogy Gyulay Tibor áll annak a 'bizottságnak az élén, amely a, lebonyolítást végezni fogja és a pénzintézetek kiküldöttei vannak benn a bizottságban. A képviselő úr azt kérdezte, hogy melyik lesz tehát az a lebo­nyolító, illetőleg megszavazó szerv, amely a bonitás szempontjából figyelembe veszi a kihi­telezósi lehetőségeket. Nem ez a szerv lesz az, ez csak egy központi szerv, mert valóban másképpen el sem képzelhető könnyebb, lezse­rebb hitelék nyújtása, csak iha a gazdasági szakemberek tanácsát hallgatják mesr. Lehetet­lenség is volna ez, mert ez a húszmillió pengős kihitelezés nem a rendes, normális bankszerű fedezetek mellett fog lebonyolításra kerülni, hanem ezt a húszmillió pengőt mi azért is kér­tük, hogy ott segítsen, ahol még meglévő zsidó üzletek vannak, mielőtt azok csontvázzá fogy­nának le, mielőtt a személyzetüket elbocsáta­nak, mielőtt áruraktáruk megcsappanna, mi­előtt vevőkörük elszéledne : ezek átvehetők le­gyenek. Arra kértük ezt a húszmillió pengőt, hogy ezeket a zsidó üzleteket át tudjuk juttatni keresztény kezekbe anélkül, hogy annak az üz­letnek menete meggyöngülne, részint pedig azért kértük, amire Biró erdélyi képviselőtár­sam az imént mutatott rá. A kéfpviselő úr be­szélt arról, hogy Erdélyben a megszállás alatt a fiatal magyarság elől elzárták az utat, hogy iskolába mehessenek, a magyar fiatalság tehát kénytelen volt gazdasági pályára menni. Azért kértük ezt a húszmillió pengőt, hogy ezeket az erdélyi fiatal kereskedőket is segítsük, akik készséget mutattak arra, hogy igenis a keres­kedelemben élni és dolgozni akarnak, mert hi­szen a kis keresztény exisztenciából nagyobbat, a nagyobból még nagyobbat teremteni nemzeti érdek. (Helyeslés.) Nemzeti érdek, hogy meg­vagyonosodjanak az emberek, több vagyonnal rendelkezzenek, mint amikor pályájuknak neki­fognak. Csak aE a nemzet lehet boldog, ahol mi­nél több: háztartásból, minél több családból ki­zárjuk a gondot. A kormánynak ez a, tulajdon­képpeni feladata és ennél az elhatározásnál, ennek a kölcsönnek megállapításánál is csak ezt a szempontot tartotta szem előtt. T. Ház! Egy másik dologról, is kívánok be­szélni és ez az, amit Szöllősi igen t. képviselő­társam említett beszédében. A képviselő úr ugyanis azt mondotta, hogy bizonyos átorga­nizálásra van szükség és szóvátette a keresz­tény kereskedelemi árubeszerzési nehézségeit. Én azt hiszem, igen t. képviselőtársam, nincs a Házban egyetlenegy képviselő sem, akit ke­rületéiből keresztény kereskedők el ne halmoz­nának olyan panaszokkal, hogy a zsidó nagy­kereskedelem nem szolgálja ki őket áruval. {Ügy van! Úgy van! jobbfelol és a szélsőbal­oldalon.) Azt hiszem, egyetlenegy sincs közöt­tünk, aki ilyen panaszokat ne kapna, de ezt méltóztassék természetesnek találni. Ez ter­mészetes, mert hiszen a keresztény kereskede­lem rövidetob ideje áll és a zsidóság makacs­kodásával, minden szálhoz erővel .való ragaszkodásával harceszköznek tekinti azt is, hogy a keresztény kereskedelmet ne lássák el áruval. Sajnos, itt kell nekem is megbélyegez­1 nem, hogy akadnak Aladárok és strohmannok,

Next

/
Thumbnails
Contents