Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-221

378 Az országgyűlés képviselőházának £21. akik rendes havi fizetésért vállalják a keresz­tény fajtával szemben az ilyen cselekedeteket. (Ügy van! Úgy van! jobbfelöl és a szélsőbal­oldalon. — Mokcsay Dezső: Azért kell a zsidót letörni! — Keck Antal a jobboldal felé: Ez csak nagyon természetes!) Én maW javaslatot fogok tenni errevonatkozólag*. (Halljuk! Hall­juk!) de most az előadó úr szavaiba kapcsoló­dom, aki azt mondotta, hogy ez nem más, mint Júdás pénz (Ügy van! Ügy van!) s aki a saját fajtáját elárulja, az sokkal súlyosabban vét, mint a zsidóság harcban álló emberei, akik védik a saját pozícióikat. Ezek a strohmannok minden előképzettség- nélkül a társadalom leg­különbözőbb rétegeiből kerülnek ki (Ügy van! Ügy van!) és ezek nem. azzal a céllal szerzik meg az iparigazolványokat, hogy a kereske­delmi pályán komoly munkával boldoguljanak, hanem csakis azzal, hogy most ezt a konjunk­turális időszakot kihasználják a maguk szá­mára. (Ügy van!) A Statisztikai Hivatal köz­leményeiből is látjuk és az ipari referensek előszobáiban állandósult sorbaállás nagysága is azt mutatja, hogy valóságos versenyfutás folyik azért, hogy iparigazolványhoz jussauak. Én itt azt javasolom a miniszter úrnak, hogy nem szabad megengedni, hogy ez a métely to­vábbterjedjen és hogy olyan idő következzék be, mint annakidején Kómában, amikor ott minden eladó volt. Eskü alatt teendő nyilat­kozatot kell kivenni minden új ipar jogosítvá­nyostul, hogy a vállalatban zsidóbujtatás nem történik. Ha az az eskü hamis volt, akkor eze>­ket az embereket örök időre ki kell zárni a közgazdasági életből és egyúttal hatóság előtt tett hamis esküért felelősségre kell őket vonni. (Helyeslés és taps.) A pénzügyminiszter úrnak azonban mód­jában van ezenkívül még egy ellenőrzést gya­korolni, amely igen nagy haszonnal járhat az államkincstárra is. Minden esztendőben min­denkinek adóvallomást kell tennie. Ha az adó­vallomás beérkezik az illető pénügyigazgató­ságnak — mondjuk Budapesten — a kerületi adószámviteli hivatalához, összehasonlítják a múltbeli adóvallomást az ideivel. Ha kétség­telenül megállapíttatik, hogy -az illető Stroh­mann, akkor egy külön kulcs, egy különadó segítségével r tessék ezeket a r strohnaannokat úgy megadóztatni, hogy az így származó jö­vedelmeket fordítsák arra az alapra, amely a miniszter úrnak a legnagyobb gondot okozza, fordítsák a kiskereskedői és^ kisipari aggkori biztosítás később megalakítandó alapjára. (Ügy van!) Számtalan millió fog Összejönni, mert a strohmannok nagyon elburjánoztak, már pedig ez mélyen ellentétben van azzal az állásponttal, amelyet Gömbös Gyula, Darányi Kálmán, Imrédy Béla, gróf Teleki Pál és Bár­dossy László mint miniszterelnökök, változat­lanul vallottak, hogy minél több önálló ke­resztény kisexisztenciát akarunk látni ebben az országban. De utalok Bánffy földmívelés­ügyi miniszter úr tegnapi beszédére, valamint elődjének, gróf Teleki Mihálynak megnyilat­kozásaira is. Állandóan hangzott a földmíve­lésügyi tárca tárgyalásánál is, hogy minél több önálló keresztény exisztenciát akarunk látni. Ez csak egy esetben lehetséges: ha párt­különbség nélkül az összes jobboldali képvise­lők összefognak és követeljük a harmadik zsi­dótörvény meghozatalát. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a szélsőbaloldalon. — Mokcsay Dezső: Követeljük, csak nem hozziák!.— Egy hang a szélsőbaloldalon: Készül már, egy esz­tendeje!) ülése 19 hí november 19-én, szerdán. (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) T. Ház! Én az utóbbi 20 évi politikai és gazdasági tapasztalataimnak _ latbavetésével nagyon szépen megkérem a miniszter urat, ne méltóztassék hallgatni azokra a fúvolahan­gokra, amelyeket hallunk és ne méltóztassék figyelembe venni a liberális oldalról újabb és újabb formában felbukkanó hallatlan aknave­téseket és cselszövéseket. Bámulatos, hogy az »aki időt nyer, mindent nyer« elvnek szem­pontjából minő raffinait eszközöket találnak ki és hova nyúl el az ő kezük. Erre most egy példát mondok és tartozom ezt a képviselőház előtt azért megmondani, mert függetlensége­met, a keresztény gazdasági rendszer elkövét­kezésében való feltétlen hitemet is szolgálja az, hogy ezt most elmondjam. Az alatt az idő alatt sok-sok dolog történt, amióta — mondjuk — a Baross-Szövetség élén állok, de legutóbb egy példátlan dolog következett be és ez olyan messzeható következményeket vont volna maga után, ha nem akadályozzuk meg, hogy nagyon nehéz helyzetet teremtett volna cél­jaink elérésében. (Halljuk!) T. Ház! Meg kell mondanom, hogy az ipari ós kereskedelmi kormányzatnak összes tisztvi­selői hathatósan segítenek és támogatnak ben­nünket — egy-két kivétellel — munkánkban. Mind a két minisztérium át van itatva az új felfogásnak szellemével. A magyar fajiságban való összetartozandóság kidomborodik az öre­gekben és fiatalokban egyaránt, de különösen a fiatal generáció a munkaképességével és ez­zel a szellemével nagyon-nagyon sokat segí­tett a keresztény gazdasági átállítás kérdésé­ben. Említettem, hogy egy-két kivétellel. Ez az egy-két kivátel azonban olyan rombolást tud okozni, amely egész fáradságos, munkán­kat akár meg is tudja semmisíteni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A közellátási minisztérium igen tiszteletre­méltó államtitkárának elődje, "Weis István úr, mint államtitkár, a helyett, hogy a kormányzat célkitűzését segítette volna, a textilkereskedők kijelölésénél ma, 1941-ben, egy csomó zsidót is kijelölt textilkereskedővé. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások a jobbolda­lon: Hallatlan!) Csak néhány jóhangzású nevet említek: Weiss S. Sándor, Hartenstein Rezső, Braun Sándor, Steiner Mór utóda, Reinfeld Márkus, Mandel Gusztáv, Weisz és Taseher és így tovább. (Felkiáltások jobbfelől: Felhábo­rító!) A Baross Szövetség minden olyan textil­kereskedőt, akinek erkölcsi és hazafias maga­tartása, valamint származása bizonyítva van, szakosztályokba tömörített. Ezt azért mondom el, mert Kunder Antal t. képviselőtársam az új érdekképviseleti rendszer megvalósítását a sze­rint kérte, hogy bizonyos szakmai csoportosítá­sok történjenek. Mi ezt már régen megcsinál­tuk. (Helyeslés.) Most, amikor ez a kijelölés megtörtént, felmentem Weis István államtit­kár úrhoz és elmondottam, hogy én ezt nagyon helytelennek találom. (Ügy van! a jobboldalon.) Húsz esztendő óta nem ezért küzdöttünk köröm­mel, kézzel, az elnyomatásnak, a tönkretételnek lehetőségével szemben — mert hiszen a régi időben, ha valakit a liberális rend kiszemelt, azt áldozatul dobta s e tekintetben hivatkozhatom Ehrlich G. Gusztávra, a kályhásmesterre, aki Budapest székesfőváros törvényhatóságában mindenható úr volt s ez választotta a papokat is annakidején az egyházközségek élére. Mi tehát akkor, amikor szembeállottunk velük, mindent harcba dobtunk, minden lehetőségünket. Ami-

Next

/
Thumbnails
Contents