Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-221

372 Az országgyűlés képviselőházának 221. fordul meg: az egyik a zsidó személyek, a másik a zsidó szellem eltávolítása a magyar gazdasági életből. Az utóbbit szeretném t nagyon hangsúlyozni, mert az a veszély fenyeget, hogy a zsidó személyek ugyan eltűnnek, de tovább folytatódik most már egyes keresztények részéről a zsidók által meghonosított szellem. A zsidó liberalizmus meghonosította Magyarországon is á pecunia non ölet, a pénznek nincs szaga elvéi Gúnyos szállóigeként hangoztatták, hogy szenteltvízzel és tízparancsolattal nem lehet üzletet csinálni. Ennek a zsidó liberális szellemnek volt egyik következménye a vasárnap megszentségtelenítése is. Szent István országa odáig süllyedt, hogy vasárnap délelőtt vígan folyt és sok tekintetben ma is folyik a kereskedelem, ugyanakkor, amikor a zsidó ünnepen, szombaton zárva voltak az üzletek. (Úgy van! Ügy van!) Éppen egy-egy ilyen szombati nanón lehetett meglátni Budapesten is, vidéki városokban is, hogy hova jutott, kiknek a kezébe került Magyarország gazdasági élete és gazdasági hatalma s a gazdasági hatalmon keresztül egyes időszakokban a politikai és szellemi hatalom is. Ez a szellem azután a kereskedelemről átharapózott az iparra és a mezőgazdaságra is. Tízezrével vannak emberek, akik évszámra nem jutnak hozzá vasárnapi pihenőhöz és vasárnapi istentisztelethez. Nagyon sokan vannak, akik délután kapn-ak ugyan pihenőt, elmehetnek moziba, vendéglőbe vagy futballmeccsre, de a vasárnap lényege, az istentisztelet, elsikkadt. Az egyház nagyon jól tudja, hogy a keresztény Magyarországot nem lehet megteremteni keresztény szellem és krisztusi erkölcs nélkül. (Úgy van! úgy van!) Ezért éppen i most óriási propaganda akciót indított a vasárnapi istentiszteletrejárás érdekében, hogy a templomokban azután minél nagyobb tömegek lelkét tölthesse meg az Evangéliummal. Ennek a propagandaakciónak a során tudódott ki azután még az eddiginél is világosabban, hogy ezrek és ezrek, a fiatalság, a kereskedelmi és ipari alkalmazottak s a mezőgazdasági munkások, de a tisztviselők közül is nagyon sokan szívesen járnának istentiszteletre és ha mégsem járnak, ez nem az ő hibájuk, mert egyszerűen nem járhatnak. Nem járhatnak azért, mert idevonatkozó törvényes rendelkezéseink részben hiányosak, részben pedig nem hajtják azokat komolyan végre. Nagyon kéremi a miniszter urat az egész keresztény magyar társadalom nevében, hogy ennek a problémának mielőbbi kielégítő törvényes rendezésével tegye lehetővé, hogy a dolgozóig ezrei a testi és lelki pihenés napjához hozzájuthassanak, az egyház pedig kapjon segítséget az állam részéről magasabb nemzeipolitikai szempontból is fontos hivatásának teljesítéséhez. Ha ezen a téren szigorú törvényes rendelkezésekkel .jön a kormányzat, akkor nem követ új utakat; eltér ugyan az elmúlt évtizedek liberális keresztényellenes gyakorlatától, de visszatér Szent Istvánnak és Szent Lászlónak törvényhozási útjához, viszszatér a tiszta keresztény és tiszta magyar úthoz. T. Ház! A liberalizmus által a magyarságra szabadított zsidó kereskedelem pusztításainak megakadályozásában, illetőleg a magyarság tömegeinek, különösen a falunak a zsidók körmeiből való kiszabadításában igen jelentős érdemeik vannak a szövetkezeteknek. (Úgy van! Ügy van!) A mai időkben», amikor ez a probléma a megoldás útján van. nem szaülése 19 Ul november 19-én, szerdán. had megemlékezés nélkül hagynunk Károlyi Sándort és a többieket, akik évtizedekkel ezelőtt, a zsidók liberális gazdasági és politikai fénykorában kezdtek neki a szövetkezeti mozgalmon keresztül a magyarság megszabadításának. Valóságos szabadságharc volt az, nehéz és kemény szabadságharc (Mes'kó Zoltán: Ez volt az első ciánozás!), mert hiszen ez a kicsiny gárda olyan zsidó hatalommal állott szemben, amelyet az akkori liberális világnézet és politika is támogatott. (Úgy van!) Amikor a szövetkezeti mozgalomnak ezt a nagy-nagy érdemét elismerem, egyúttal a nagyranőtt szövetkezeti mozgalom vezetőinek segítségét is kérem az útjára indult új keresztény "magyar kereskedelem számára. Az igen t. előttem szólott képviselő úr öszszefüggésbe hozta a mai bajokat az átváltással. Ha ténylag nem is mondta ki szavaiban, de a szavak mögött meghúzódó intencióból kiérthető volt, hogy ő keresztény kereskedőket okolja a bajokért és úgy állítja be a helyzetet, mintha a zsidó kereskedelem birtokában ma nem lennének bajok. Ez a keresztény kereskedelem — tisztélet a legtöbbnek és nem a kivételnek, mért a kivétel a kisebbik rész, amely visszaél a neki juttatott jogokkal — olyan időkben indult neki a kereskedelemnek, amikor rengeteg a nehézség, rengeteg a megkötöttség és igen nagy a tényleges anyaghiány és az anyaghiányon túl a háttérben még mindig ott van a zsidó gazdasági hatalom, amely nem akar árut juttatni ennek a fiatal keresztény kereskedelemnek azért, hogy azután azt mondhassa a közönségnek: ime nézzétek, milyen jó volt mialattunk és milyen rossz most a keresztény kereskedők alatt. {Egy hang a középen: Tönkre akarják tenni őket!) Itt kérem a szövetkezeti vezetők segítségét. A zsidó nagykereskedelem igen sokszor nem hajlandó árut juttatni a keresztény kiskereskedőknek s ha juttat is árut, rendesen nagyobb mértékben és nagyobb kedvezményekkel azoknak juttat, akik árjásították a zsidó kereskedelmet névleg, de ténylegesen ott van a régi zsidó tulajdonos, tulajdonképpen tehát annak juttatja az árut. Éppen ezért kérem a szövetkezetek vezetőit, vegyék át a nagykereskedelem helyét addig, amíg a keresztény nagykereskedő társadalom megerősödik. Vegyék át és segítsék olyan formában, ahogyan sok helyen örömmel látjuk, hogy például a Hangya eltekintve még a saját üzleti érdekeitől is, kiszolgálja a keresztény kiskereskedőket. Ugyanezt kérjük az egész vonalon, mert ezzel egy újabb nagy nemzetpolitikai hivatást teljesít. A másik tiszteletteljes kérésem pedig a keresztény kiskereskedő társadalom nevében a szövetkezetek vezetőihez, központjaihoz, hogy ne csináljanak olyan helyen konkurrenciá* a keresztény kiskereskedőknek, ahol nincsenek zsidó kereskedők. (Helyeslés.) Ezt nagyon kell kérnem, mert ilyen bajok, és azt is merném mondani, ilyen visszaélések ténylegesen történtek. Segítse inkább a konkurrencia helyett a keresztény kiskereskedelmet, hiszen a szövetkezeti mozgalom részére ebben az országban még óriási lehetőségek és feladatok vannak az értékesítő szövetkezetek, a termelő szövetkezetek, de még a fogyasztási szövetkezetek terén is. A szövetkezeti mozgalom tehát ne csináljon kokurrenciát a keresztény kiskereskedelemnek, hanem menjen olyan helyekre, ahol tényleges hiányt pótol, vagy pedig — ilyen is van elég nagy számmal — ahol a meglevő zsidókereskedelemmel megvívhatja a maga nagyobb erejével az eredményes harcot