Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-221

Az országgyűlés képviselőházának 221. ülése 19 Ul november 19-én, szerdán. 373 a keresztény magyarság érdekében. (Élénk helyeslés.) T. Ház! Ide tartozik a kereskedelem keretébe, bár sok tekintetben nem értem a műsorát, hogy miért tartozik ide, a rádió is. Egyegy alkalommal voltam bátor már a Ház altalános helyeslése közben kijelenteni, — mindenki azt mondta, hogy igazam van, csak a miniszter úr nem ismerte el, — hogy a rádió műsorpolitikai a nem elégíti ki teljes mértékben a keresztény és magyar igényeket. Egyszer már komoly szakértőkből álló zsűrivel kellene megvizsgálni ezt a kérdést, Nemcsak én mondom:, — de minden vonalon, akár papokkal beszélek, akár olyan művészekkel, akik a magyar kultúra szempontjából nézik a rádió műsorpolitikáját — hanem- a legtárgyilagosabb emberektől is azt hallom, hogy a magyar rádió magyar és keresztény szempontból nem felel meg teljesen a várakozásnak. ' T. Ház! Egy szomorú és csak egészen kiragadott kiesi példával mutatok erre rá. Jártam Erdélyben és a Dunántúl is olyan községekben, ahol a magyar nóta a maga őseredeti szépségében élt, s ahol egészen addig, amíg nem volt rádió, nem ismerték a kuplékat és a különféle, még keresztény szempontból is eléggé gyakran kifogásolható műdal okát. Most már azokat éneklik, s elhagyják az őseredeti magyar nótát, mert a rádióból azt tanulták, hogy ez a szép, ez a modern, ez a magyar. T. Ház! Ha az idő engedné, az egész vonalon végig lehetne menni és rá lehetne mutatni, hogy a magyar rádió drága pénzen nagyon könnyű, néha selejtes árut ad. Az árról beszélve, szintén szóvátettem már és mások is szóvátették, hogy teljesen aránytalan a magyar rádió előfizetési díja. Először is egyáltalában véve is drága. Ki lehet számítani, hogy 700.000 előfizetővel a havi 2 P 40 f. évenkint milyen óriási összegre rug, még akkor is, ha leszámítjuk a postának járó' tekintélyes öszszeget. Azt kell^ mondanunk, hogy túlságosan magas ez az előfizetési díj, de különösen magas aránylagosan, viszonylagosan. Az a gazdag ember, aki megengedhet magának egy 6-^8 lámpás világvevőt, ugyanannyit fizet, mint az a kis pestszenterzsébeti munkásember, aki 4—5 pengős maga szerkesztette kis detektoros készülékkel hallgatja Budapestet, nem. is beszélve arról a sokezer és ezer falusi és tanyai családról, aki szívesen venne néprádiót akkor, ha a havi 2 P 40 fillér helyett csak annak a felét kellene fizetni. Magasabb etikai szempontból is fontos ez. Gyakran hallunk arról, az előadói székből is hallottuk, hogy a rádió nemzetpolitikai szempontból is a legfontosabb propagandaeszköz. Tessék megnézni a rádió előfizetőinek névsorát és akkor meg fogják látni az illetékesek, hogy éppen azokhoz nem jut el a rádió és a rádión keresztül a nemzeti kultúrpropaganda, akiknek leginkább lenne erre szükségük, azért, mert nincs rádiójuk. Ebből a szempontból is szükség lenne tehát arra, hogy a kormányzat eb'be a kérdésbe is belenyúljon és ne engedje azt, hogy a rádió vezetősége szerződéses kötelezettsége alól, a rádiódíjak leszállítása elől kitérjen azzal, hogy most itt épít egy mellékállomást^ most a központot modernizálja, szóval ne éljen ilyen és hasonló kifogásokkal, mert hisz ez az előfizetések öszszege^ és tömege a visszatért területekkel oly mértékben emelkedett, hogy az ezzel járó kiadások nincsenek arányban. Tisztelettel kérem tehát műsorpolitikai szempontból is, és előfizetési szempontból is a rádió körüli intézkedéseket megtenni. T. Ház! Közlekedési hálózatunk kiépítése mindig fontos volt. A háború után, amikor megindul majd Kelet felé is egy nagy térgazdálkodás, ez még sokkal lényegesebb lesz. Lényeges lesz vasúti parkunk kiépítése, úthálózatunknak nemcsak rendbehozása, hanem fokozottabb fejlesztése, és szükséges lesz a hajózásunk fejlesztése is. Azt szeretném mondani, amit valamelyik klasszikus mondott: navigare necesse est, országos érdek szempontjából pedig vivere necesse est, navigare necesse est. Ha nem is ilyen nagy vonalakban, de a háború után a magyarságnak is életszükséglete lesz a hajózás kiépítése. Magyarország! központi fekvése, azután az összeköttetés lehetősége az ukrajnai nagy folyókon keresztül és a nyugati csatornahálózaton keresztül, olyan gazdasági lehetőségeket tár a magyarság elé, amelyeket bún lenne ki nem has'ználni. Szomorú lenne az, ha a háború után itt a magyar Dunán összekötődnék Hamburg és Odessza, összekötődnék — talán messzire nézek, de nem lehetetlent mondok — Moszkva és azután Berlin, s ha a hajóknak ezrei járnának itt a Dunán és ezeken a hajókon nera magyar zászlók lengenének: akkor valóban Magyarország csak átjáróház lenne és ebből a gazdasági átrendeződésből semmi hasznot nem húzna. Nagymértékben kell fejlesztenünk tehát vasutainkat, úthálózatunkat és hajózásunkat egyformán. Elismeréssel szólottak az előttem feliratkozottak, köztük az előadó úr is a Máv.-nak és postának egészen hősi teljesítményéről, nemcsak az utóbbi esztendőben, hanem azt kell mondanunk, az utóbbi esztendőkben. Valóban, amit ennek a két nagy intézménynek tisztviselői kara, személyzete és munkássága mutat, az megérdemel minden dicséretet. (Úgy van! Ügy van!) De t. Ház, én azt szeretném, — talán valamiennyien — ha ez a dicséret nem csak egy esztendőben egyszer, a bizottsági és plénumbel i tárgyalások alkalmával nyilatkoznék meg szép szavakban, hanem ha ez a személyzet a, mai megnehezedett időkben anyagilag is érezné a nemzetnek ezt a meleg szeretetét. (Helyeslés.) Akár a vasutat nézem, akár a posta alkalmazottainak helyzetét figyelem, különösen az alsó kategóriákban, azt kell látnom, hogy a teljesített munkáival egyáltalán nincs arányban fizetésük. (Keibel Mihály: Sajnos!) Nem akarok itt beszélni a vasúti munkásságnak és a posta műszaki munkásságának egészen antiszociális helyzetéről. (Reibel Mihály: Ez így van!) Ma egy vasúti munkás 70 pengőt keres, nem kap lakbért és nem kap ruháizatot. Tessék kiszámítani, meddig lehet 70 pengős havi fizetéssel heroikus munikát végeznie Amikor az a vasúti munkás — de feljebb menve, más kategóriákban ä postánál és a vasútnál egyformán — hazamegy, a feleségétől, gyermekeitől azt hallja, hogy nincs, nincs és nincs. Nincs ruhára és nincs cipőre igen sokszor a mindennapi betevő falatra sincs meg a legkevesebb pengő, vagy a legkevesebb fillér sem. Azt kérem, hogy különösen elsősorban a családi bérpótlékát rendezzék a munkásságnak, az altiszteknek és a tisztviselőknek egyaránt. Hála Istennek, a postánál és a vasútnál is, nemcsak a munkásságnál, hanem az altiszteknél és tisztviselőknél is azt látja az ember, hogy itt még van gyerek. Ha van gyerek, ak53*