Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-221

Az országgyűlés képviselöhAzánah 221. ülése IUI november 19-én, szerdán. 371 sén túl kultúrszükségletek is kielégítést nyerjenek. A fizetett szabadság már a nevében is tartalmazza, hogy aki annak élvezetében áll, az szabadon, minden korlát nélkül élhessen vele. Ezért kár a különböző szabadidőmozgalmakkal gúzsbakötni a munkást és a fizetett szabadságok ideje alatt tényleges szabadságától megfosztani. Azok a költségek, amelyeket erre a célra évenkint felhasználnak, bőven fedezhetnék azt a kívánságot, amely szerint a vasúti menet díjkedvezményt 50% helyett 75% -kai szeretnék a munkavállalók igénybevenni. Amint f mondottam, ez nem volna hátrányos a vasútra sem, mert a forgalom növekedése folytán a városok sem látnák ennek kárát, mivel az idegenforgalom növekedése következtében a városok forgalma és bevétele is növekednék. Minthogy napjainkban nagyon sok kijelentés^ hangzik el a munka és a munkás megbecsüléséről, igen jó volna, ha ez nemcsak szavakban, hanem tettekben is megnyilvánulna. A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrtól, aki egyben az iparnak is legfőbb őre, a munkások, akik az iparhoz tartoznak, joggal elvárhatják, hogy a munkássággal szemben szavakban kifejezésre juttatot dicséretek helyett a tetteket és a cselekedeteket is érvényesítse. (Varga József kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Érvényesülnek is!) Ebben az esetben a vasúti menetdíjkedvezménynek 50%-ról 75%-ra való növelésével, valamint a fennálló korlátozó rendelkezéseknek kiküszöbölésével valójában meg is lehetne ezt tenni. T. Képviselőház! A hátralévő időt ismételten felhasználom egy olyan kérdés feltárására, amely a képviselőházat már többízben foglalkoztatta, de amely ennek ellenére még mindig nem került megoldásra. Ez a fegyelmi úton elbocsátott vasutasok és egyéb állami alkalmazottak felülvizsgálati kérelmének ügye. Az elmúlt évben is szóltam erről, azonban azóta nem történt semmi és ez a negyedszázados ügy még mindig nem került megoldásra, mert úgylátszik, hogy a megbocsátás helyett a bosszúállás szelleme kerekedett felül. Ebben az ügyben nemcsak én szólaltam fel már többízben, hanem különböző pártállású képviselők is, akik a fegyelmi úton elbocsátott vasutasok és egyéb alkalmazottak ügyét szintén szóvátették és a mindenkori kereskedelemügyi miniszter urat kérték a felülvizsgálat elrendelésére. Legutóbb 1930-ban küldött ki a kereskedelemügyi miniszter úr egy felülvizsgáló bizottságot és ennek a bizottságnak felülvizsgálata alkalmával körülbelül húszan kerültek felülvizsgálat alá. Ezeknek az ügye elintéződött és visszakerültek a kegydíj élvezetébe. Azóta több, mint tíz esztendő múlt el és még mindig nem történt semmi. Ezek között a fegyelmi úton elbocsátott vasutasok és egyéb állami alkalmazottak között számos olyan ember van, aki a legnagyobb nyomorúságban él, létét úgyszólván könyöradományból tartja fenn és ezért megérdemelné, hogy most már egy negyed század után végre elintézzék az ügyét. Ez annál is inkább elvárható, mert ha bárki kissé mélyebben beletekint ezeknek az elbocsátott alkalmazottaknak az irataiba, kétséget kizáróan megállapíthatja, hogy ezek közül egyik sem követett el különösebh bűnt; olyan bírói ítéletet egyik ellen sem hoztak, amely elzárással büntette volna az illetőt. Annakidején egy negyedszázaddal ezelőtt felülkerekedett egy felfogás, amely a vasiíti szövetséghez tartozásukat bűnnek minősítette és ennek alapján arra KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XI. • ítéltek okét, hogy minden nyugdíj- vagy kegydíjigény nélkül elbocsáttassanak. Ennyi idő után. egy negyedszázad eltelte után, teljesen megérett ez a kérdés a megoldásra és éppen ezért arra kell ismételten kérnem a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter urat, hogy találjon végre módot ezeknek a szerencsétlen embereknek a megsegítésére, vizsgáltassa felül ügyüket. Merem hinni, hogy e felülvizsgálat során azt fogják megállapítani, hosry ezek az emberek visszakerülhetnek a kegydíj vagy a nyugdíj élvezésének állapotába és így megszabadulnak attól a nyomorúságtól, amelyben ezidőszerint szenvednek. T. Képviselőház! NagTJából ezek azok a kérdések, amelyeket e tárca költségvetésének vitája során felsorakoztatni szükségesnek tartottam. Mivel a költségvetés tételeinek vizsgálata alapián és az indokolásban való kutatás után is arra a meggyőződésre jutottam, hogy ezeknek a szempontoknak a szolgálata, végrehajtása^ a költségvetés szerint nincsen biztosítva és mivel egyébként én is és pártom is bizalmatlansággal viseltetünk a kormánnyal széniben, a kereskedelem- és közlekedésügyi tárca költségvetését nem fogadom el. (Helyeslés a balközépen.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül T vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Közi Horváth József! Elnök: Közi Horváth Józ s elf képviselő urat illeti a szó. Közi Horváth József: T. Képviselőház! Mussolini Itáliája ma lobogódíszben ünnepli a kudarcba fulladt népszövetségi gazdasági szankciók elhatározásának évfordulóját, 1935 november 19-én határozták el a genifi palotában Románia külügyminiszterének, Titulescunak a fővezérlete alatt az élet jogaiért harcba indult fasiszta Olaszország gazdasági letiprását. Ebiből az alkalomból az olasz lapok kiemelik azt a bátor haráti cselekedetet, amellyel a trianoni Csonka-Magyarország odaállott Itália mellé. Egymásután következtek szavazásra a nemzetek képviselői és szavaztak igennel Olaszország ellen, a szankciók mellett, ötvenkét igen után egyetlenegy kemény, határozott nem hangzott el: a kicsi Magyarország delegátusának a szavazata. Magyarország ezzel a cselekedetével megmutatta, hogy nemcsak a jó napokban, hanem a megpróbáltatás kockázatos perceiben is hűségesen kitart szövetségesei és barátai mellett. A szankciók hatodik évfordulójának, a tengely győzelmes harcainak kellős közepén Olaszország és Németország baráti hangot, majdnem azt mondhatnám, hogy hízelgő tömjénezést, nap nap után megismétlődő tömjénezést kap olyanok részéről is, akik hat évvel ezelőtt aktív részesei voltak az Olaszország megfőj tására irányuló akciónak. Mi, magyarok, nem akiarunk versenyezni ezekkel a neofita tengelybarátokkal, ebben a nem mindig férfias udvarlásban. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a tengely hatalmlai ezt nem is várják tőlünk és a hízelgő szavaknál értékesebbnek tartják azt a kipróbált^ szótlan, de őszinte és a szerencse forgandóságától független barátságot, amellyel ott voltunk hiat évvel ezelőtt, ott vagyunk ma is és ott leszünk a jövőben is gazdaságilag pis katonailag egyformán Itália és Németország oldalán. T. Ház! Sok szó esett ma is és a bizottságban is gazdasági életünknek kereszténnyé tételéről. Ez a kereszténnyé tétel két tényezőn 53