Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-221

Az országgyűlés képviselőházának 221. úgyhogy etekintetben ne tessék a szakértőkre hallgatni. Méltóztassék a tanoncok numerus claususát elrendelni és keresztülvinni. Kendéinek el, hogy aki nagykereskedő, az ne árusíthasson detailban. Válasszuk el ezt a kettőt, mert rendkívül súlyos visszaélésekre vezet. S még nagyon sok dolgot sorolhatnék fel; befejezésül csak azt szeretném mondani, hogy az egykezeknél a belső egykezeket, mint például a Metesz-t ki kell irtani. Elnök: Tessék befejezni képviselő úr! Szöllősi Jenő: A hagymaellátás a belföldi forgalomban az ő kezébe került, de ez a makói termelőknek csak kárt okoz és az ország közellátását nem biztosítja, mert a Metesz.-nek nincs szerve az elosztásra. (Egy hang a középen: Sajnos, ez igazi) A költségvetést neim fogadom el. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Mi&kolczy Hugó jegyző: Biró István! Elnök: Biró István képviselő urat illeti a szó. Biró István: Igen t. Ház! Talán seimmi sem reagál annyira a fegyverek háborús zajára, mint a gazdasági élet és természetesen éppen a szóbanforgó magyar kereskedelem. Érzékeny szeizmográf ez, amely megérzi a messzi viharokat, reagál ezekre és éppen ezért üdvözlöm szeretettel és tisztelettel a miniszter urat a költségvetés benyújtása alkalmával, mert azt látom ebből a költségvetésből, hogy a miniszter úr, mint a viharos tengeren hányódó hajó kapitánya, határozottsággal tudja nyugodtabb vizek felé vezetni a magyar kereskedelem hajóját. Márpedig a magyar kereskedelemnek a vizei egyáltalán nem nevezhetők békéseknek és nyugodtaknak. A (háború nem kedves különben sem a kereskedelemnek. A külső honvédelem mellett van egy belső honvédelmi front is nálunk és ez éppen a kereskedelem frontja, a kereskedelem átállítása, a kereskedeleminek kereszténnyé, magyarrá való tevése. Ez a belső csatatér legalább olyan fontos, mint a külső honvédelem. TermeszeteseTi fontos, hogy ennek a 'belső csatatérnek előrelátó, komoly hadvezérei legyenek. Ilyen hadvezért, ilyen vezetőt látok én a kereskedelemügyi 'miniszter úriban és nagyon kérem őt, hqgy azzal a határozottsággal, azzal a jóindulattal vezesse továbbra is ezeket a dolgokat, mint ahogyan eddig is tette. Célzok én itt elsősorban a kereskedelem átállítására, a kereskedelem kereszténnyé tételére. Tudniillik igaz az, hogy a tempó esetleg nem megfelelő. Ez vérmérséklet dolga, Lehetnek olyanok, akik a tempót gyorsabbá szeret nék tenni, lehetnek olyanok, akik az első lépés után nem a másodikat, hanem mindjárt a tizediket szeretnék megtenni — vannak is ilyenek — de nem egyszer tapasztalhatjuk éppen itt a Házban is, hogy egyes képviselőtársaink, akik az első lépés; után mindjárt a tizediket teszik meg, ez után nemsokára — úgy látszik, a francia négyes egy új metódusának megfelelően — visszafelé teszik meg a 'hiányzó nyolc f lépési, hogy eljussanak anhoz a második lépéshez, amely a normálisan fejlődő életben feltétlenül szükséges. (Ügy van! a középen.) Régmúlt és közelmúlt időknek talán bűnös könnyelműségei de talán inkább úgy fejezem ki magam, hogy félrenézése miatt a magyar kereskedelem kiesett a magyarok kezéből, kiesett a' keresztények kezéből. Ezt a félrenézést ülése 1941 november 19-én, szerdán. 365 nagyon alaposan kihasználták azok, akik rögtön, mint a héja, rácsaptak a lehetőségekre és a tisztességes kereskedelem fogalmain messze túlmenve lezüllesztették a magyar kereskedelmet arra az állapotra, amely 1918-hoz vezetett, ahhoz az 1918-hoz, amely nemcsak általános politikai 1918, hanem kereskedelmi 1918 is volt. Ennek volt a szomorú következménye, természetes folytatása az, hogy az azután következő mindenkori miniszterekre feltűnő és talán a rendes emberi erőket messze felülmúló nagy feladatok hárultak ennek a kereskedelemnek a magyar kezekbe való visszaszerzése és megfelelő magyar kezekbe való juttatása terén. Mert nagyon fontosnak tartom, hogy a magyar kereskedelem necsak magyar kezekben legyen, hanem megfelelő magyar kezekben legyen. (Úgy van! jobbfelől.) Engem nem nyugtat meg az, hogy a mai kereskedelem átállításánál a legfontosabb gócpontok olyan emberek kezeibe kerülnek, akik mondjuk, kijelölt textilnagykereskedők, kijelölt ilyen, kijelölt olyan nagykereskedők. Kérdezem, mi lesz, amikor majd visszaáll a régi normális állapot és nem lesznek kijelölések, amikor majd normális viszonyok fognak kifejlődni? Hogyan fogják ezek a versenyt megállani akkor, ha közülük, sajnos, igen soknak nincs meg a saját tőkéje s még kevásbbé a szakképzettsége 1 Amikor ezt a költségvetést nézem, nagyon örvendek és hálás vagyok a miniszter úrnak, mert ebben a költségvetésben érezzük mi erdélyiek először az otthon melegét, oz otthon szeretetét 22 esztendő után. Éppen a miniszter úr az első kereskedelemügyi miniszter, aki e 22 esztendő után Erdélyt is megábanfoglaló költségvetést terjesztett a t. Ház elé. Sajnos, az idő rövidsége miatt nem tudok mindenre kiterjeszkedni, pedig nagyon sok probléma volna, amelyet szeretnek idehozni és azokat a problémákat is, amelyeket bátor leszek itt felsorolni, csak távirati stílusban tudom érinteni. Visszatérek a keresztény kereskedelemre. Szomorúan láttuk talán nem is nagyon a régmúltban is, hogy az apa megfenyegette gyermekét: fiam, ha nem tanulsz, ha elbuksz, akkor kereskedőinasnak adlak. Hogy úgy fejezzem ki magam, — bocsánat a kifejezésért — mumus volt, ijesztő valami volt a kereskedői pálya. Szégyelte az a gyerek, akinek ott kellett hagynia osztálytársait és el kellett mennie kereskedőtanulónak, szégyelte és »zinte azt mondhatnám, hogy az alacsony a bbrendűség érzetét nevelték belé, éppen a magyar kereskedelemmel kapcsolatban. Most tehát ki kell vernünk, ki kell nevelnünk ezt az aiacsonyabbrendüségi érzetet az embereinkből és rá kell nevelnünk őket arra, hogy a magyar középosztály, amely eddig mindig az állami állásokat kereste s az íróasztalok mögé szeretett elbújni, álljon ki arra a bizonyos pl&tzra, amelyet úgy hívunk, hogy gazdasági élet és merje összemérni az erejét azokkal az idegen emberekkel, akik évtizedeken keresztül gazdaságilag megerősödve tartják ezeket a védelmi sáncokat. Sok minden történt már ebben a kérdésben, hálás is vagyok érte és nagyon szeretném remélni, hogy most már a második lépés után a harmadik, a negyedik és az egymás után következő többi lépés is meg fog történni. Erdélyi vonatkozásban talán könnyebben fog menni ez a kérdés, mert Erdélyben a 22 esztendő alatt igen sok értékes fiatalember köztudomásúlag el volt zárva a tanulás lehetőségétől, ezek tehát kényszerűségből kereskedelmi 52*