Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-221

364 Àz országgyűlés képviselőházának 221, ülése 19 il november 19~ên, szerdán. ez a zsidó nagykereskedelem tudja, hogy abban a pillanatban, amikor a keresztény kereskedelmet ki akarja pusztítani, módja van rá, csak a politikai helyzet, a levegő változzék, hiszen ő annak a keresztény kereskedőnek a rauniciószállítója, ő az áruszállítója. Amely pillanatban elzárja az áruforgalmat, kivégezte azt a kiskereskedőt. Ez a belső ellenség kifelé jajgat és megjátssza azt, hogy azok a morzsák, vagy talán falatok, amelyeket a kenyeréből eddig letörtünk, mennyire fájdalmasak neki. Befelé azonban dörzsöli a markát és mélységesen meg kell, 'hogy vessen bennünket, ő, aki olyan jól tud szervezni, hogy mi még ott tartunk a szervezésben, ahol vagyunk. Mélységesen lenézhet bennünket azokért a kijáró igazgatósági tagokért, akik ma is ott táncolnak a zsidó tőke körül (Egy hang a szélsőbaloldalon: Eladják történelmi neveiket!) és mindenféle szakértelem nélkül ott hajlonganak a nemzetközi zsidó aranyborjú előtt. A keresztény gondolat vámszedői és elárulói, a magyar fajta megbecstelenítői azok a kirakatkeresztények, azok a stróhmanok, azok a Sobri Jóskák, akik még ma sem látják elérkezettnek az időt arra, hogy az idegenekkel szemben magyar fajtájuk mellé álljanak. T. Ház! Nem újkeletű doloig, hogy itt a t. Háziban kifakad az ember ez ellen a közszellem ellen, amely képessé teszi ínég ma is ezeket r a stróhman díszkeresztényeket arra, hogy állást foglaljanak a maguk fajtájával szemben. Véletlenül kezembe jutott egy napló, amelyben benne vannak Gaal Gastonnak a Házban 10 évvel ezelőtt, 1931-ben, a kartelvitáhan ezekről a Sobri Jóskákról mondott szavai. Gaal Gaston azt mondotta ezzel kapcsolatban, hogy egyet elhibáztak a Kózsa Sándorok és Sobri Jóskák: nem ismerték a részvénytársasági formát; mart ha ismerték volna, akkor ők is részvénytársaságot alapítottak volna, beválasztottak volna egypár igazgatósági tagot és akkor nem a statárium jutott volna osztályrészükül, hanem még ma is élhetnének ebben a rendszerben. (Matolcsy Mátyás: Nem találtak egypár grófot! Pechük volt!) Eat csak azért idézem, hogy rámutassak arra, hogy tíz esztendővel ezelőtt ebben a Házban már itt szerepeltek ezek a dolgok, — ha nem is a nemzeti szocialista beállításban — de bizony cselekedet alig-alig történt. T. Ház! Most még egy gyakorlati példát akarok felhozni arra nézve, hogy mire mentünk az úgynevezett zsidótalanítás tekintetében. Egy pillantást szeretnék vetni a magyar könyvkereskedelem kérdésére. Szabályoztuk a cukorkereskedelmet, szabályoztuk a petróleumelosztást, sőt

; még a kocsmajogokat is megvontuk a zsidóktól, de a könyvet, a nemzet szellemi táplálékát otthagytuk a zsidó kiadó és a zsidó kereskedő kezében. (Gr. Serényi Miklós: Ez az!) A második zsidótörvény óta nem történt ezen a téren semmi és ha én nem egészen preciz adatként azt mondom, hogy Budapest könyvkereskedelme 80%-ban ma is zsidó, akkor valószínűleg alatta maradok az egészen preciz számnak. Igaz, hogy a zsidótörvény óta nem kapnak újabb iparengedélyeiket, de egy többszörösen büntetett zsidó ember felesége már kapott a zsidótörvény óta is könyvárusításra iparengedélyt. Az ügyvédboltban, a központi járásbíróság épületében van ez az üzlet; az intézkedő fórumok többgyermekes ^keresztény pályázó kereskedőkkel szemben előnyben részesítették ezt a famíliát, amelyről én itt beszélek. Csalásért és sikkasztásért többszörösen elítélt zsidó t keresztény felesége kapott már a zsidótörvény életbelépte óta is iparengedélyt. Van Budapesten egy egyesület, a Magyar Lapkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesülete. Itt is, mint mondani szokták, a recept szerint átszereltek, átállítottak. Mégis, ha egy fiatal keresztény könyvkereskedő jelentkezik az iparigazolványával, amelyet a magyar állam állított ki, nem veszik fel a könyvkereskedők egyesületébe azzal, hogy nincs szakképzettsége; pedig szakképzettségre nincs szükség a törvény szerint, tehát őt köteles lenne felvenni az egyesület. Fel is veszik végül nagy kínnal, három-négy hónapi fellebbezési idő után; közben az a keresztény könyvkerskedő fizeti az üzlet bért . és kinyujtózik kis tőkéjével, mert az a szokás abban az egyesületben, hogy ha nem tag, akkor a könyvkiadók egyszerűen nem adnak neki percentet, tehát nem képes élni. Ez a szellem van tehát a könyvkereskedelemben. A könyvkiadókról nem is beszélek. Itt egypár kis keresztény vállalkozás akadi ugyan, azonban a könyvkiadók túlnyomó részében még ma sem változott meg a szellem ós az úgynevezett semlegesített üzemekben, például az Athenaeumban is, bár más helyre áttéve, még mindig ott szerepelnek a Sárközi Györgyök és ehhez hasonlók. T. Ház! Míg ezekbe a kereskedelmi kérdésekbe a (miniszter úr nem tud belenyúlni és ott rendet nem csinál, addig: ne beszéljünk a keresztény kereskedelem átállításáról, mert amíg a könyvkiadók zsidók és a zsidók szűrőjén megy át ma is a magyar könyvtermelés 90%-a, addig imagyar közszellem nem is lehet. Ezekután még egypár részletről szerettem volna beszélni, de sajnos oly rövid ez a félórás hozzászólás, hogy lehetetlen abban egy tárcára kiterjedőleg a megjegyzéseket megtenni; feltétlenül szükséges volna, hogy a házszabálynak ezt a rendelkezését a Ház megváltoztassa. Azt hiszem, unisonoi mindnyájan amellett vagyunk, hogy lehetetlen félóra alatt komoly kritikát mondani. Szeretném kérni a miniszter úrtól a közforgalmi repülés államosítását. Tudom, hogy a vállalkozás, a részvénytársaság-, amely ezt intézi, állami érdekeltségű, azonban nem baj, ha az állaim) erre rá is fizet. Ez olyan fontos ága már ma is, de lesz főképpen a jövőben a közlekedésügynek, hogy ha most rá is fizetünk, azt vállalja az állani, de ne adjon ki semmiféle előjogot a kezéből. A közlekedést nem lehet rész vény társasás: kezébe adni még ilyen fonmában sem, azt tisztára állami intézménnyé kell átalakítani. Ugyanígy szeretném a rádió államosítását is vagy valami erősebb állami belenvúlást szeretnék ezen a téren, mert 700.000 előfizető mellett most már mégis történhetnék valami változás. Szeretném még szóvá tenni a deficites Máv.-nál az utazási kedvezmények megszorítását. Méltóztassék az utazási kedvezményeket egyszerűen a legalsó kocsi osztályra szorítani és ezzel óriási eredményt fognak elérni. Nincs időm erről részletesen beszélni. A tmiértékhitelesítéssel kauesolatban kérni szeretném a, miniszter urat, hogy mentesítsék a hitelesítés alól a parasztemberek kis mázsáit, amelyeket ők otthon használnak. Ne kínozzák őket feleslegesen. Ezeknek a mázsáknak hitelesítése egészen felesleges, mert ők azokkal a mérlegekkel nem mérnek a kereskedelmi forgalomban, hanem csak maguknak,