Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-221

Az országgyűlés képviselőházának êêi. niszter ott van a nyakában négy. az ő fel­adata számára felesleges nagy hivatalnak a terhével és súlyával, amelyekkel nem tud megbirkózni. Hiszen tegnap mondotta evvel kapcsolatban Jurcsek igen t. képviselőtársam, hogy ott vannak hivatalok, de nincs appará­tus. Van apparátus, de olyan, hogy arra a közellátási minisztériumnak nincs szüksége, mert például a kereskedelmi hivatalt is rábíz­ták. Amikor megállapítom, hogy a kereskede­lemügyi miniszter úrnak nincs ínarerenciája még ima sem a kereskedelmi hivatal ' működé­sére, viszont a közellátásügyi minisztérium disponál a kereskedelemben, azt kell monda­nom: difficile est satiram non seribere. Azt hiszem, annak, hogy ilyen helyzet kö­vetkezett be, legfőbb oka az, hogy mi rögtönöz­zük szervezéseinket és a legfontosabb szerve­zési feladatokat akkor akarjuk megoldani, amikor a megoldandó feladatok áradatában már fuldoklunk. Ugyanilyen volt a helyzet akkor, amikor a közellátásügyi minisztérium felálli­tására került a sor, úgyhogy Laky közellátás­ügyi miniszter úr azt panaszolta, hoa:y .min­den nap óriási horderejű problémákat kell megoldani, úgy összetorlódtak a feladatok és maga bevallotta azt, hogy kéntelen velük meg­birkózni. Ha a Németbirodalomban is 1933-ban így láttak volna hozzá a szervezéshez, mi már ré­gen térdre volnánk kényszerítve.^ ha ugyan nem valamelyik bolsevista akasztófára volnánk felmagasztalva. Szerencsére azonban ott egy mintaszerű szervezést indítottak el s amint arra éppen Kunder képviselőtársam rámuta­tott, a termelés megszervezésén keresztül ol­dották meg ezeket a problémákat. Igen hálás volna számomra, ha most Darré-nak, a nagy nemzetiszocialista termelésszervezőnek egy­pár értekezésével, egypár kijelentésével fog­lalkoznék, főkép a Eeichsnäihrstand-ot és a Marktordnung-ot illető fejtegetéseivel. Min­denesetre az ő általa lefektetett elvek a leg­jobb útmutatást adják arra, hogy a jövő új Európa nemzetgazdasága miképpen fog meg­szerveztetni és milyen elvek alapján fog létre­jönni. Feleslegesnek: tartom azonban, hogy most, amikor már utána vagyunk a dolgok­nak, rámutassak azokra az elvekre, amelyek már 1933 előtt le voltak szegezve a Németbiro­dalomban, mert eső után köpönyeg volna. En csak csodálkozni tudok a pénzügyminiszter ur­nák azon a derűlátó kijelentésén, amelyet ő most budgetbeszédében a költségvetés beter­jesztésekor tett. Arról beszélt, hogy az árápü­letre a tetőzetet felrakjuk és ezzel befejeztük a szervezés munkáját. Az árépület kész lesz, azonban a termelés kimarad az épületből és ez a lényeg. Én tehát csak csodálkozni tudok azon, hogy a pénzügyek felelős vezetője, aki tényleg a legjobban és a legszárazabban kell, hogy lássa a gazdasági életet, ilyen rózsaszín íí reményeknek adja oda magát és az az érzé­sem, hogy nem látják azt a szörnyű vesze­delmet, amely ezen a téren fennáll. Olyan elé­gedetlenség van az egész országban, hogy azt alig lehet lefogni a legjobb szándékkal is. Az ármegállapítások kérdésével foglalkozni kell, de vigyázni kell arra, hogy ne ragadjon el senkit a katonás rendcsinálás vagya; mert itt nagyon fontos politikai kérdések is sző­nyegen vannak, amelyek érintése nagy figyel­met és óvatosságot kíván. Kevés elégtétel szá­munkra, ennek az oldalnak a számára az, hogy mi már több mint két évvel ezelőtt kívántuk azt, hogy csinálják mesr az egységes árrend­szert. Matolcsy Mátyás képviselőtársam itt a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XI. ülése 19Ú1 november 19-e7i, szerdán. 363 Házban többször követelte akkor, amikor a kormányzat még csak a búzaárak megállapí­tásánál tartott, hogy csinálják meg az össze­függő árrendszert, mert.ha nem, ez katasztró­fára fog vezetni. Kevés eredmény számunkra, hogy ezt most megállapíthatjuk, azonban a történelmi tények kedvéért mégis beszélnem kellett erről. Darré munkálkodására vonatkozó előbbi célzásom alapján most még csak azt szeret­ném, hogy legalább azt vizsgáljuk meg, meg­van-e a mai kormányzatban a készség arra, hogy legalább előkészítse a kereskedelemnek az új Európába való átkapcsolását. Ennek az átkapcsolásnak bizonyos előfeltételei vannak és az első ezek között a zsidó kereskedelem át­állításának a kérdése. Véleményem szerint a mi külpolitikai megítélésünkre is rendkívül kedvezőtlenül hatott az a körülmény, hogy a zsidókérdést még mindig se hideg, se meleg . módon akarjuk kezelni. A rendszer még vár, még nem tudja magát elhatározni, pedig ad­dig, amíg legalább a zsidókérdésben nem fo­gunk egy kis erélyt mutatni, nyugati és dél­nyugati szomszédaink mosolyogni fognak a mi fogadkozásainkon. Nem mondom, hogy nem történtek máris bizonyos cselekedetek. Én tudom, hogy a mi­niszter úr maga, akinek személye iránt a leg­nagyobb tisztelettel viseltetem, tényleg fára­dozik azon, hogy valamiképen egy kis fejlő; dést hozzon létre, de majd fogok gyakorlati példákat is mutatni arra, hogy itt valójában a kis zsidóval elbántunk, a nagy zsidó azon­ban nagyszerűen él és működik tovább. El­végre azok az eszközök, amelyeket a rendszer a miniszter úr rendelkezésére bocsátott, nem alkalmasak trá és a zsidótörvény, — mint már az illetékesek is elismerték, — nem alkalmas arra, hogy rendet csináljon, hiszen elvégre hudlibicskával ki lehet nyitni az íróasztal fiókját, de a nagykereskedelem páncélszek­rényeit hiába akarja a miniszter: úr ezzel nyi­togatni. Meggyőződésem egyébként is, hogy rossz úton indultunk el akkor, amikor a keres­kedelem kereszténnyé, illetőleg magyarrá tétele irányában elindultunk, mert hiába akarjuk a kereskedelmet átállítani úgy, hogy csinálunk egy új keresztény kereskedelmet, mert ez rop­pant nehéz. Ott van a zsidó kereskedelem ki­forrott, hatalmas nagy eszközökkel és itt van a kis keresztény kereskedelem, amely most fog indulni. Az önállósítási alap milliócskáit szembehelyezzük a világkereskedelem mil­liárdjaival és eredményt akarunk elérni. Az a véleményem, hogy ha itt komoly megoldást akartak volna csinálni, egyszerűen ki kellett volna sajátítani a zsidó kereskedelem bás­tyáit; egyszerűen törvényes eszközökkel úgy kellett volna megoldani a kérdést, hogy be­megyek egy zsidó kereskedelmi vállalatba, lel­tárt csinálok, felveszem annak értékét és 3%-os kamatozó kötvénnyel kifizetem a zsidó tulajdonost. Nem mondhatja, hogy elvettem, elraboltam tőle azt, ami neki járt a 3%-os kuponokat vághatja le élete végéig, viszont elvágtam az útját annak, hogy tőkéjét kitolja a külföldre. Máskép a kérdés cirógatásával nem lehet eredményt elérni. Ez a zsidó nagykereskedelem, ez az idegen szellemű nagykereskedelem, azt mondhatnám belső ellenség, ott ül az ő nagy erődjeiben, be­ton- és páncélerődjeiben és nevetve, moso­lyogva nézi, hogy szemben vele az önállósítási alap kis keresztény kereskedője egy kis föld­sáncot hány magának és beássa magát. Hiszen 52

Next

/
Thumbnails
Contents