Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-221

Az országgyűlés képviselőházának êêi. niszter ott van a nyakában négy. az ő feladata számára felesleges nagy hivatalnak a terhével és súlyával, amelyekkel nem tud megbirkózni. Hiszen tegnap mondotta evvel kapcsolatban Jurcsek igen t. képviselőtársam, hogy ott vannak hivatalok, de nincs apparátus. Van apparátus, de olyan, hogy arra a közellátási minisztériumnak nincs szüksége, mert például a kereskedelmi hivatalt is rábízták. Amikor megállapítom, hogy a kereskedelemügyi miniszter úrnak nincs ínarerenciája még ima sem a kereskedelmi hivatal ' működésére, viszont a közellátásügyi minisztérium disponál a kereskedelemben, azt kell mondanom: difficile est satiram non seribere. Azt hiszem, annak, hogy ilyen helyzet következett be, legfőbb oka az, hogy mi rögtönözzük szervezéseinket és a legfontosabb szervezési feladatokat akkor akarjuk megoldani, amikor a megoldandó feladatok áradatában már fuldoklunk. Ugyanilyen volt a helyzet akkor, amikor a közellátásügyi minisztérium felállitására került a sor, úgyhogy Laky közellátásügyi miniszter úr azt panaszolta, hoa:y .minden nap óriási horderejű problémákat kell megoldani, úgy összetorlódtak a feladatok és maga bevallotta azt, hogy kéntelen velük megbirkózni. Ha a Németbirodalomban is 1933-ban így láttak volna hozzá a szervezéshez, mi már régen térdre volnánk kényszerítve.^ ha ugyan nem valamelyik bolsevista akasztófára volnánk felmagasztalva. Szerencsére azonban ott egy mintaszerű szervezést indítottak el s amint arra éppen Kunder képviselőtársam rámutatott, a termelés megszervezésén keresztül oldották meg ezeket a problémákat. Igen hálás volna számomra, ha most Darré-nak, a nagy nemzetiszocialista termelésszervezőnek egypár értekezésével, egypár kijelentésével foglalkoznék, főkép a Eeichsnäihrstand-ot és a Marktordnung-ot illető fejtegetéseivel. Mindenesetre az ő általa lefektetett elvek a legjobb útmutatást adják arra, hogy a jövő új Európa nemzetgazdasága miképpen fog megszerveztetni és milyen elvek alapján fog létrejönni. Feleslegesnek: tartom azonban, hogy most, amikor már utána vagyunk a dolgoknak, rámutassak azokra az elvekre, amelyek már 1933 előtt le voltak szegezve a Németbirodalomban, mert eső után köpönyeg volna. En csak csodálkozni tudok a pénzügyminiszter urnák azon a derűlátó kijelentésén, amelyet ő most budgetbeszédében a költségvetés beterjesztésekor tett. Arról beszélt, hogy az árápületre a tetőzetet felrakjuk és ezzel befejeztük a szervezés munkáját. Az árépület kész lesz, azonban a termelés kimarad az épületből és ez a lényeg. Én tehát csak csodálkozni tudok azon, hogy a pénzügyek felelős vezetője, aki tényleg a legjobban és a legszárazabban kell, hogy lássa a gazdasági életet, ilyen rózsaszín íí reményeknek adja oda magát és az az érzésem, hogy nem látják azt a szörnyű veszedelmet, amely ezen a téren fennáll. Olyan elégedetlenség van az egész országban, hogy azt alig lehet lefogni a legjobb szándékkal is. Az ármegállapítások kérdésével foglalkozni kell, de vigyázni kell arra, hogy ne ragadjon el senkit a katonás rendcsinálás vagya; mert itt nagyon fontos politikai kérdések is szőnyegen vannak, amelyek érintése nagy figyelmet és óvatosságot kíván. Kevés elégtétel számunkra, ennek az oldalnak a számára az, hogy mi már több mint két évvel ezelőtt kívántuk azt, hogy csinálják mesr az egységes árrendszert. Matolcsy Mátyás képviselőtársam itt a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XI. ülése 19Ú1 november 19-e7i, szerdán. 363 Házban többször követelte akkor, amikor a kormányzat még csak a búzaárak megállapításánál tartott, hogy csinálják meg az összefüggő árrendszert, mert.ha nem, ez katasztrófára fog vezetni. Kevés eredmény számunkra, hogy ezt most megállapíthatjuk, azonban a történelmi tények kedvéért mégis beszélnem kellett erről. Darré munkálkodására vonatkozó előbbi célzásom alapján most még csak azt szeretném, hogy legalább azt vizsgáljuk meg, megvan-e a mai kormányzatban a készség arra, hogy legalább előkészítse a kereskedelemnek az új Európába való átkapcsolását. Ennek az átkapcsolásnak bizonyos előfeltételei vannak és az első ezek között a zsidó kereskedelem átállításának a kérdése. Véleményem szerint a mi külpolitikai megítélésünkre is rendkívül kedvezőtlenül hatott az a körülmény, hogy a zsidókérdést még mindig se hideg, se meleg . módon akarjuk kezelni. A rendszer még vár, még nem tudja magát elhatározni, pedig addig, amíg legalább a zsidókérdésben nem fogunk egy kis erélyt mutatni, nyugati és délnyugati szomszédaink mosolyogni fognak a mi fogadkozásainkon. Nem mondom, hogy nem történtek máris bizonyos cselekedetek. Én tudom, hogy a miniszter úr maga, akinek személye iránt a legnagyobb tisztelettel viseltetem, tényleg fáradozik azon, hogy valamiképen egy kis fejlő; dést hozzon létre, de majd fogok gyakorlati példákat is mutatni arra, hogy itt valójában a kis zsidóval elbántunk, a nagy zsidó azonban nagyszerűen él és működik tovább. Elvégre azok az eszközök, amelyeket a rendszer a miniszter úr rendelkezésére bocsátott, nem alkalmasak trá és a zsidótörvény, — mint már az illetékesek is elismerték, — nem alkalmas arra, hogy rendet csináljon, hiszen elvégre hudlibicskával ki lehet nyitni az íróasztal fiókját, de a nagykereskedelem páncélszekrényeit hiába akarja a miniszter: úr ezzel nyitogatni. Meggyőződésem egyébként is, hogy rossz úton indultunk el akkor, amikor a kereskedelem kereszténnyé, illetőleg magyarrá tétele irányában elindultunk, mert hiába akarjuk a kereskedelmet átállítani úgy, hogy csinálunk egy új keresztény kereskedelmet, mert ez roppant nehéz. Ott van a zsidó kereskedelem kiforrott, hatalmas nagy eszközökkel és itt van a kis keresztény kereskedelem, amely most fog indulni. Az önállósítási alap milliócskáit szembehelyezzük a világkereskedelem milliárdjaival és eredményt akarunk elérni. Az a véleményem, hogy ha itt komoly megoldást akartak volna csinálni, egyszerűen ki kellett volna sajátítani a zsidó kereskedelem bástyáit; egyszerűen törvényes eszközökkel úgy kellett volna megoldani a kérdést, hogy bemegyek egy zsidó kereskedelmi vállalatba, leltárt csinálok, felveszem annak értékét és 3%-os kamatozó kötvénnyel kifizetem a zsidó tulajdonost. Nem mondhatja, hogy elvettem, elraboltam tőle azt, ami neki járt a 3%-os kuponokat vághatja le élete végéig, viszont elvágtam az útját annak, hogy tőkéjét kitolja a külföldre. Máskép a kérdés cirógatásával nem lehet eredményt elérni. Ez a zsidó nagykereskedelem, ez az idegen szellemű nagykereskedelem, azt mondhatnám belső ellenség, ott ül az ő nagy erődjeiben, beton- és páncélerődjeiben és nevetve, mosolyogva nézi, hogy szemben vele az önállósítási alap kis keresztény kereskedője egy kis földsáncot hány magának és beássa magát. Hiszen 52