Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-221

Az országgyűlés képviselőházának 221. elmaradt teihát a korszerűsítés és az akkori exlex-viták és mozgalmak között a Máv. még rosszabb helyzetben volt, mint most, mert hosszú ideig: nem rendelhetett még új gépeket. Nézzük meg egy pillanatra, miképpen áll ma a Máv. Amikor elszakadtak tőlünk Trianon idejében egyes területeink, a románok bejöttek ide és tudjuk nagyon jól, hogy mennyi vasútig anyagot vittek el innen és azt is nagyon jól tudjuk, hogy nem a leggyengébbet és legrosszabbat, viszont amit most visszakaptunk, az vagy semmi, vagy nem a legjobb; nagy örömünkre visszanyert országrészeinkkel, sajnos, nem nyertünk vissza megfelelő vasúti anyagot. Ha valaki megnézi, hogy milyenek járműveink, akkor azt láthatja, hogy bizony átlagosan nem ütik meg életkorban sem ezt a mértéket, amellyel gazdaságosan lehet dolgozni. A mozdonynak nincs ugyan kifejezett életkora, mert a mozdony addig él, amíg kijavítom minden részét, lehet százéves, lehet «százötven éves, de nem ez a döntő, hiszen közben a kortól teljesen elmarad és nem lehet többé azokra a feladatokra használni, amelyekre való. A Máv.-nál, úgy tudom, átlagosan körülbelül 35 fv a mozdonyok életkora. Ez tehát átlagos életkor, vannak ott mozdonymatuzsálemek és már nem odavaló mozdonyok, amelyeket ki kell selejtezni. A feladat tehát nemcsak a hiányzó mozdonyok pótlása, hanem ezenfelül a felújítás terén is nagy feladatok vannak. Időm úgy látszik, már a végéhez közeledik, ezért egészen röviden hozok ide egy másik kérdést. Az államvasutak nagyon helyesen ösztöndíjakat alapítanak a mérnökhiány miatt mind a pályafenntartás, mind a vontatás, mind pedig a műíhelyszolgálat céljaira. Azt hiszem, egy ideig ezekkel az ösztöndíjakkal is úgy járunk, mint a kereskedőösztöndíjakkal, mert amíg fiataljaink abban a tévhitben vannak, hogy 500 pengővel alkalmazzák őket a műegyetem után, addig nem fognak kisebb összegért elmenni az államvasu/takhoz. Sajnos, ez a tévhit áll fenn ma, pedig ez az állapot nem állandósítható. Most tudniillik sokkal nagyobb számú mérnököt vett fel a magyar gyáripar a hirtelen átalakulás folytán, mint amennyit rezsije elbír. Ezt mint mérnök mondom. Sajnálom, hogy bizonyos mértékű viszszaesés fog ezen a téren bekövetkezni. A valóságban nincs tehát olyan mértékű mérnökhiány, mint látszólag. A miniszter úr figyelmébe ajánlok egy dolgot, amely mindig fájt nekem, amikor mint fiatal mérnök különböző munkákban vettem részt a Máv.-nál. Azt láttam tudniillik, hogy a Máv.-nál a mérnököt annyira megbecsülték, hogy minden munkára őt alkalmazták, a legalantasabbra is és ennek esökevénye még ma is megvan, bár úgy tudom, most más orientáció van. Amikor valaki 15 évet tölt el apró műhelyi munkák és javítások végzésével, nem lesz vezetésre alkalmas. Átmenetileg ki lehet képezni a mérnököket ilyen feladatok végzésére is, de a inpírnök feladata mégis csak az, hogy egy nagy, átfogó gazdasági szervezet vezető tényezője legyen. T. Híáz! A vasút becsülete a menetrend, a polgár, az utas a menetrend alapján becsüli meg a vasutat, ennélfogva a menetrend pontosságára nagy gondot kell fordítani. Nem ismerek ugyan különböző becsületeket, tiszti és polgári becsületet és vasúti becsületet, de azért hoztam magammal a Máv.-tól egy vasúti becsületet egész életemre, t. i. a pontosülése 19hí november 19-én, szerdán. 361 ságot és a felelősségérzetet. (Éljenzés.) A vasútnak ez a ibecsülete mindig megvolt, ma is meg kell lennie. Azt, hogy sok ok van, ami miatt késedelmek vannak, megértem, de ne forduljon elő még véletlenül sem olyan eset, ami megtörtént velem, hogy egy magasabbrangú tisztviselő tisztán kényelemből visszatartott egy vonatot, hogy hamarább érhesse cl célját. Ennél az esetnél nem az a fél óra számít, amellyel én később érkeztem még azért, hogy ő öt perccel hamarább érkezzék valahová, hanem az a destrukció, amelyet ez a személyzetre gyakorol, amely látja, iiogy az a főtisztviselő ilyet szabadon tehet meg. Ennek tehát nem szabad előfordulnia. (Taps.) Én szívesen várok, ha kell, egy óráig, de a tisztviselőknek és a személyzetnek nem szabad ilyet látni, csak egyet szabad látniok, hogy mindent meg kell tenni a pontosság biztosítására. Nem mondok nevet, nem akarok személyeskedni, csak egy elvet állítok fel, amelyért élek és halok. Egyébként igazán tisztelettel és a régi szeretettől hajlok meg az államvasutak egész vezetősége, tisztviselőkara és munkásszemélyzete előtt, éppen úgy, mint a posta előtt is, mert abban, hogy a nagy átalakulás nagyobb züíkkenő nélkül ment végbe, ennek a két nagy üzemnek oroszlánrésze volt azzal a heroikus munkával, amelyet kifejtettek, mert ha ezt nem tudták volna teljesíteni, akkor minden összeomlott volna. T. Ház! Most még így részletkérdést legyen szabad említenem. A balatoni hajózás szépen megindult, jelentős forgalmat mutat fel, ami talán bizonyos személyi változással is összefügg, de Összefügg egy elvi változással iis, t. i. az új vezető a vezetés átvételekor szakított azzal a régi elvvel, hogy a forgalom ágy keletkezik, hogy majd az utas fogja követelni a járatokat és rájött arra, hogy nem elég hétfőn ós csütörtökön járatni a hajókat, hanem minden nap kell járatni. (Űay van! Úgy van!) így megtanulta a közönség, hogy minden nap van hajójárat és napról-napra nőtt a forgalom: 1933-ban 120.000 utas volt ós ez a szám 1939-ben 220.000 utaisra ment fel. (Ilovszky János: Nagyon szépen dolgoznak!) Csak arra vagyok bátor felhívni a figyelmet ezzel kapcsolatban, hogy egy ilyen nagy üzemet csak akkor lehet jól fenntartani, ha megvan az anyagi alapja. Mivel ez szezon; üzem, csak két hónapig tart, a kéthónapi üzem mellé tehát olyan munkát is kell kapcsolni, amely az üzemet kisegíti. Van is ott egy hajóépítőüzem, amely azonban másfajta gazdálkodást, forgótőkét kíván, méltóztassék ezért lehetővé tenni az üzem megfelelő anyagi gazdálkodását. A tárca költségvetését annál a bizalomnál fogva, amellyel a minisizter úr szemébe és a kormány politikája iránt viseltetem, elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? vitéz Miskolezy Hugó jegyző: Szöllő-i Jenő! Elnök: Szöllősi Jenő képviselő urat illeti a szó. „ is . Szöllősi Jenő: T. Ház! Előttem szólott igen t. képviselőtársam elnézését kérem, hogy beszédére nem reflektálok, mert nem tartom helyesnek, hogy volt műegyetemi professzorom beszédére kritikai megjegyzéseket tegyek. E he-