Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-221

Az országgyűlés képviselőházának 221. ütése 1HÍ november 19-én, szerâan. 355 zott el, igaz, hogy pénteki napon (Derültség.) — ugyanis véleményem szerint sikerült olyan helyzetet teremteni, amelyben az árak mind a termelést, mind a jövedelem elosztását kellő módon irányítják, a feladat maga tehát most már az így kialakított árrendszernek a fenntartása.« Ezután a miniszter úr arról a racionális sízervezésről szólt, amely fennáll s amelynek célja az volt, hogy a belkereskedelmet a Külkereskedelmi Hivatal szakszerűen kiképzett tisztviselői lássák el országszerte. Erről a következőket mondotta (Olvassa): »A belkereskedelem terén újabban naprólnapra szaporodó teendők ellátásra tehát Önként kínálkozik a Külkereskedelmi Hivatal szervezeitének intézményes bekapcsolása majd így folytatja-, »Ezért kidolgoztattam ja Külkereskedelmi Hivatal szervezéséről és működéséről szóló törvénytervezetet, amelyet a közeljövőben óhajtok a t. Ház elé tárgyalás céljából beterjeszteni.« (Rajniss Ferenc: Bánffy ilyeneket mondott tegnap! — Derült ség.) Amint már az előbb jeleztem, elhagyom a kijelentésekhez fűzhető kérdéseket, ami nagy lemondást jelent egy ellenzéki képviselő számára, de megteszem ezt azért is, nehogy úgy nézzen ki a dolog, hogy az én elmondandó bírálatom akár a miniszter úr személye ellen, akár -a kormányzat ellen is támadást jelentene. Ez nem áll fenn. Engem kizárólag az a szándék vezet bírálatom elmondásában iis, hogy rámutassak arra, hol látjuk mi a bajok forrásait, mert az a meggyőzőóVás vezet, hogy ha mi ezeket objektíve megvilágítjuk, akkor használunk ezzel a kormánynak és a kormanyon keresztül a köznek is. Ha a kétségtelenül fennálló bajok okait vizsgálom, akkor megint eltekintek vizsgálatomban a bajok ama részétől, amelyeknek léte a fennálló adottságokban keresendő, amelyek tehát nem írhatók a kormány terhére. Vizegálatomban a problémakörnek kizárólagosan azzal a r részével foglalkozom, amelyek mind személyi, mind tárgyi területen kétségtelenül helytelen kormányzati elgondolásokból és az azokból fa kadó intézkedésekből következnek és ebben a bírálatomban vissza kell mennem az elmúlt esztendőre, amikor is itt a költségvetés vitája kapcsán első ízben mulattunk rá, mint ellenzéki párt arra, hogy a megelőző esztendőkben olyan hibák követtettek el a kormányzat részéről, amely hibák akkor a termelés területén mutatkoztak csak, pedig világos dolog volt, hogy bizonyos periódus elteltével ezek a fogyasztás területén is éreztetni fogják hatásukat. A kormányzat meghallgatta a mi kritikánkat és a költségvetési vita lezárása után két intézkedést tett. Az egyik az volt, hogy felállította az úgynevezett csúcsminisztériumot, a pénzügyminiszter úr személyének adván eme megbízatást, amelynek hivatása volt vagy lett volna (vitéz Imrédy Béla: Lett volna!) az egyes tárcák közötti koordináció, Összműködés létesítése és a második az, hegy felállította a közellátási minisztériumot. Az elsőt illetőleg, a csúcsminisztérium működését illetőleg a legtárgyilagosábban meg kell állapítanunk azt, hogy ennek a feladatnak, amelyet a pénzügyminiszter úr személye ebben kapott, hogy tehát koordinálja az egyes tárcák ügykörét, mi a gyakorlatban egyetlen ki® eredményét sem tudtuk felfedezni; azok a széthúzó erők, amelyek természetszerűleg mindig fennállanak a tárcák között a felső, összefogó kapocsnak, befolyásnak hiányában, KTCPVTSET.ŐHÁZT NAPLÓ XT. hatásukat épp úgy éreztetik most, mint e megbízatás megszületése előtt. Miután csak 30 perc áll rendelkezésemre, csak néhány példával kívánók röviden rámutatni arra, hogy hol vártuk volna mi ennek az irányító miniszteri működésnek az eredményét. A miniszter úr szakember ezekben a kérdésekben, elég tehát ha csak célzok ezekre a problémapontokra, amelyek közül elsőnek kell említenem a növényi olaj gyártásának kérdését. Elég, ha rámutatok arra, hogy a növényi olaj gyártására szolgáló berendezések üzemben tartásához fontos nemzetgazdasági érdek fűződik, főleg akkor, amikor ezeket bizonyos helyeken már modernizálták és a régi sajtoló eljárás helyett az extrakciós eljárást alkalmazzák. Ez egy olyan iparágát alkotja a magyar nemzetgazdaságnak, amely bármely külső beállítással szemben is, mint egy bodenständig ipar ebben az országban mindenkor meg kell hogy találja a maga foglalkoztatását. A második kérdés ezzel kapcsolatban a már kész olajnak felhasználása az iparban, a festékiparban és a szappaniparban. Elég utalnom még a glicerinnek, mint mellékterméknek katonai fontosságára, hogy r

menynyire fontos és helyes ennek az ipari ágazatnak a legnagyobb mértékben való kifejlesztése. A harmadik szempont ennél a közellátás szempontja. Nekem szent meggyőződésem, hogy addig, ameddig mi rá nem eszmélünk arra, hogy nekünk az emberi táplálkozás céljaira a növényi olajokat is igénybe kell vennünk, addig a zsírellátás kérdése ebben az országban megoldva nem lesz,. Nem térek ki most arra, hogy milyen befolyása és eredménye volna ennek búzatermő területeinkre, s menynyire vág bele ez abba az irányba, amelyről tegnap olyan szépen és hosszasan beszélt a földmívelásügyi miniszter űr. (Rajniss Ferenc: Elég hosszasan! — vitéz Imrédy Béla: Remekül! Gratulálok! — Zai) Azt is vagyok bátor felhozni, hogy a növényi olajok gyártásának fokozása benne van abban az^ irányban is, amelyet hangsúlyozott a fÖldmívelésügyi miniszter úr, hogy mi olyan termelési programmot és irányított termelési szándékozunk bevezetni, amellyel a bennünket barátilag támogató országoknak ellátását a, legnagyobb mértékben segíteni tudjuk. Állítom, hogy ha sorrendet tudunk felállítani, hol tudunk segíteni a nagy nyugati baráti országokon, akkor az első helyen kell számolnunk a növényi olajtermeléssel. Mhitán mindezek a szempontok felmerülnek, nézzük meg, mi történik a növényi olajok gyártásának fokozása terén és hol lőhetne ezt a fokozást elérni? Az első lehetőség ezek között a tengericsira felhasználása. Tudvalevő, hogy a tengeri csira tlanításával 1%-nyi olajat lehet a tengeriből kihozni. Százalékban ez kicsinek tűnik fel. de ha nem is számítom mécr a 25 millió mázsás tengeritermést mm, csak néhány millió mázsára vonatkozólag számítom ki az így elérhető olajhozamot, azokra a tengerimennyiségekve vonatkozólag, amelyek a malmokba és az ipari darálóüzemekbe bekerülnek, akkor azt látom, hogy minden millió mázsa tengeriből száz vagon, tehát 10.000 mázsa^ olajat tudnánk nyerni. Már nődig ilyen száz vagon egységnyi olaj jelentkezése minden millió mázsa tengeri mellett megfelelő feldolgozás után akár az ioarban. akárha közfogvasztásbau jelentősen kell 1IOÍ>-V enyhítse a helyzetet. Tudomásunk van arról. — a kormánynak még inkább — hogy hóna51