Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-221

3 56 Az országgyűlés képviselőházának Ê21. ülése 1ÙM november 19-én, szerdán. pok óta ostromolják bizonyos szerveik a kormány minden minisztériumát és minden szervét, amelyiben csak valami reményt sejtenek, hogy ez a kérdés megoldassák. Itt vagyunk novemberben és az elmúlt hónapok eredménye az, hogy ma is darálják és etetik a. tengerit, a nélkül hogy az említett eljárás be lett volna vezetve. A második lehetőség a növényi olajok gyártására szolgáló növényi magvak termelése. Itt vannak azok a fajták, — kár a részletekbe belemennünk — amelyeket már meghonosítottak ebben az országban. Ezért meg kell dicsérnem a Futurát, amely ennek propagandáját három esztendőn keresztül a legnagyobb sikerrel végezte. Felvitték ezeknek az olajos magvaknak vetésterületét 80.000 katasztrális holdról előbb 130.000 katasztrális holdra, majd az elmúlt esztendőben már 230.001» holdra. Annak igazán nem lehet akadályát találni, hogy ebből a 200.000 holdból csináljunk 400.000 holdat, aminek eredményéből azután valóban tudnánk fedezni úgy az ipari szükségleteket, mint tudnánk valóban előbbrevinni a közélelmezést és tudnánk valóban segíteni a baráti országoknak. Ehhez csak szervezettség kell, elhatározás és végrehajtás. Ellenben mi történt, amikor felmentünk a 200.000 holdra? Kezdtünk visszakanyarodni. A jövőévi repce már el van vetve. A vetésterület távolról sem fedi azt az arányt és azt a meredekségét a görbének, amellyel a múltban számoltunk és amellyel a jövőben számolnunk kell. Nem beszélek az olajos lenmagról, a tavaszi napraforgómagról, a ricinusról, amelyben, •*— állítom — ha nem történik kormányintézkedés, meg fog állni a fejlődés. Itt vártam volna a csúcsiminiszter úr koordináló tevékenységének eredményét, hogy azokban a cikkekben, amelyekben a többtermelésnek az Ország összes szempontjait kell szolgálnia, számszerű eredményekre tudjunk rámutatni. Nem is szólok részletesen arról, csak megemlítem a humor kedvéért, hogy ez a koordináció egyazon miniszter alatt működő két szervnél is hiányzik. Ilyen a közellátási minisztérium kebelén belül az árkormánybiztosság és az ugyancsak alatta szolgáló külkereskedelmi hivatal. Hogy mekkora a koordináció, azt mutatja, hogy az egyik szerv, a külkereskedelmi hivatal megállapítja, hogy a libának ára német export szempontjából 2.70 pengő. Ennyit kell tehát fizetni a termelőnek. Ugyanakkor a közellátási minisztérium árkormánybiztosi részének győri kirendeltség megállapítja, hogy 2.20 pengő Győrött a libának az ára. Mi történik? Kiküldenek a külkereskedelmi hivataltól két embert libát bevásárolni Győrbe, A korszellemnek megfelelően keresztény mind a kettő. A bevásárlók a libáért megfizetik a 2.70 pengőt, mire a győri hatóság letartóztatja őket. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ma is bennt ülnek. Táviratokat küldenek kétségbeesve a hivatalhoz, ahonnan azt válaszolják, hogy várják meg az arme ^állapítást. (Élénk derültséa a hol- és a szélsőbaloldalon. — Rajniss Ferenc: Összhang az van! — Pándi Antal: Közben a liba eltűnt!) Az ipari termelés terén hasonlóképpen nem látom ezt az összhangot, mert hiszen ennek első eredménye lett volna az, hoerv ipari termelésünket mi azokra a cikkekre állítiuk be, — főleg a hőrre és textilre gondolok — amelyek közellátási szempontból úgy a termelés folytonossága, mint a szociális igaz«ág szolgálata szempontjaiból legfontosabbak. Elég. ha csak annyit mondok, hogy serai az a bizpnvos népcipő vagy egységes eipő, sem az a ruha. vagy fehérnemű, amelyet az igen t. miniszter urak annyiszor bejelentettek, meg nem született. Én csak tisztelettel figyelmeztetem! most az igen t. miniszter urakat, hogy sokáig nem lehet itt várakozni, mert köztudomású, hogy olyan igénybevételre, amely nedves igénybevételt jelent, mint a munkásoknak fáradtsággal járó ízzadiása folytán az ing igénybevétele, csak a pamut alkalmas. A műpamut erre a célra nem alkalmas. Most még van néhány millió kiló pamutunk. Ha ebből le nem gyártiuk ezeket az ingeket, megszűnik minden lehetőség. Az ilyesmiben vártaim volna a koordinálás erediményét, hogy azt mondják: már felhasználtuk ezt az anyagot ilyen és ilyen típusú ruha és ingek előállítására. Ez kellett volna legyen az eredménye annak a kormányzati ténykedésnek, amely a csúcsminisztérium hatáskörébe vág. A közellátási minisztériumot illetőleg meg kell állapítanom, hogy az egész közellátási minisztérium tökéletesen helytelen megfontolás alapján született meg. Nevezetesen a mai felfogás szerint is a közellátási problémák megoldását még mindig az elosztás és nem a termelés vonalán keressük. (Ügy van! Úgy van! a, baloldalon.) Állítom, hogy ezeket a feladatokat csak a termelés vonalán lehet megoldani. XJgy latsaik, mintha az a szándék forogna fenn a kormányzat részéről, hogy egy minisztert maguk közül kitolnak a nyilvánosság támadásainak, hogy saját maguk a háttériben kényelmesebben ülhessenek. Itt kénytelen vagyok egy vadászhasonlatot használni, az uhura gondolok, amikor azt egy tisztáson kiállítják, az összes ragadozók azt támadják és közben a puskások nyugodtan ülnek a bokorban. (Derültség.) Ha nem az a cél, hogy az uhut kitolják a kormányból, tessék a dolgot sürgősen rendezni vagy úgy, hog-y a közellátási miniszterre rábízzák a termelési ügyek intézését, vagy úgy, hogy a termelő miniszterre rábízzák az elosztás kérdését. Az utóbbira vonatkozólag objektíve megállapítom, hogy ha egyszer megvan a termelésben bizonyos mennyiség, a másik oldalon pedig adVa vannak a fogyasztás igényei, ezt csak osztási művelettel lehet megoldani, nem pedig miniszteri koncepcióval. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Itt van a, rendőrségi beavatkozásnak is egyetlen lehetősége, hogy az ilyen módon megállapított elosztási művelet lefolyásán őrködjék, hogy a zugforgalmat a minimálisra csökkentse. Ez a rendőrség feladata, mert azzal legyünk tisztában, hogy a közellátási feladatok megoldásánál a rendőrség lehet ugyan szükségszerű feltétel, de matematikai nyelven szólva, nem elegendő feltétel; elegendő feltétel a megoldáshoz kizárólag az. hogy olyan szervezést hozzunk létre fent a kormányzati vonalon, hogy ezek az ügykörök racionálisan megosztatnak és alatta a magángazdaságot úgy szervezzük meg, hogy az a munkába érdemben belekapcsolódhassék. Hangsúlyozom ennek^ kapcsán, hogy hamis vágányokon jár a kormány, ha azt gondolja, hogy ezeket a feladatokat, amelyek ma az állami igazgatásnak mind mélyebb beavatkozása révén a magángazdaságba mutatkoznak, az állami apparátus bővítésével meg tudná oldani. Én visszatérek ismét egy pillanatig a muitra. amikor az állami beavatkozás az 1931-es krízis után kezdetét vette, és megállapíthatom azt. hogy akkor a legelső beavatkozási terület a külkereskedelemben volt, ezzel kapcsolatban a devizaforgalomban, és akkor elegendő volt.