Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-221

354 Az országgyűlés képviselőházának 221. ülése 1941 november 19-én, szerdám.. 37.000 pengőt. A fizetéses szabadságokra ugyanez áll, ezt is önként vezették be az üzemek. Az alkalmazottak szociális érdekét szolgálják a gyermekeik részére alapított internátusok s árvaházak. A Máv. négy intézetében 341 árva és 368 internátusi gyermek neveltetéséről gondoskodnak. A Mftr. otthonaiban 40 fiú és 25 leánygyermek kap ellátást, mégpedig 27 teljesen ingyen, 38-nak a szülei pedig havi csekély 18—25 pengős hozzájárulást fizetnek. A beteggondozás modernizálására az üzemed nagy gondot fordítanak. A posta 5 millió pengős költséggel 300 ágyas, de 400 ágyra bővíthető új kórházat épít. A Mjáv. kórházát 250 ággyal bővítik, amiből 60 ágy az új Szeretet Kórház céljait fogja szolgálni. Hosszú volna azonban felsorolni mindazokat a kedvezményeket,, amelyeket az üzemek alkalmazottaik üdülésére,, szóraikoztatására, tanulmányaik folytatására, továbbá utazási kedvezményeikben, tüzelő- és* egyéb kedvezményes élelmi- és ruházati citokek juttatásával nyújtanak. Mindezekre a kedvezményekre azonban alkalmazottaik mindenkor méltóaiknak és érdemeseknek is bizonyultak. (Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! Végül meg kell emlékeznem arról, hogy az ország területén már korábban, a fővárosban pedig a közelmúlt napokban a járműközlekedés rendje megváltozott. Ma már Magyarország egész területén megszűnt a balrahajtás ég mindenütt életbelépett a kötelező jobb ráhajtás. A minisztériumnak ebben a rendelkezésében án a járműközlekedés rendjének megváltoztatásán túl. sokkal többet látok, én úgy érzem, hogy ez a rendelkezés nemcsak a imagyar közlekedésre vonatkozik, hanem jelképesen a magyar politikai életre is. (Igás! Ügy van! — Tetszés a szélsőbaloldalon.) Mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy ebben az országban nemcsak a kocsiúti közlekedésben, hanem a magyar politikai közéletben is egyszer s mindenkorra megszűnt a balrahajtás, itt csak egy van: a kötelező jobbrahajtás. (Helyeslés és taps a Ház minden oldalán. — Hosszantartó tetszés a szélsőbaloldalon, —" Kajniss Ferenc: Ez már igen!) Ezzel a gondolattal zárom jelentésemet, s mély tisztelettel kérem a Házat, szíveskedjék a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium 1942. évi költségvetését általánosságban is elfogadni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.)

r Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Boczonádi Szabó Imre jegy/ő: Kunder Antal» ;. Elnök: Kunder Antal képviselő urat illeti a szó. Kunder Antal: T. Képviselőház! A kereskedelemügyi tárca költség-vetési vitája az elmúlt esztendőkben bírálata volt a gazdasági életünk terén mutatkozó problémák összességének. Ez a tárca ügyköréből következett. Ha magát, a külkereskedelmet nézzük, megállapíthatjuk ennek rendkívüli befolyását egész mezőgazdasági árképzésünkre és mezőgazdasági feleslegeink elhelyezésére. Jól visszaemlékezünk még azokra az esztendőkre, amikor a világszerte dúló mezőgazdasági krízisből azok a külkereskedelmi megállapodások vezettek ki bennünket, amelyeket még néhai Gömbös Gyulának első kormánya az azóta szövetségessé vált baráti államokkal, Olaszországgal és Németországgal létesített. Ha nem is ekkora jelentőséggel, de igen lényegesen befolyásolja ipari termelésünket is a külkereskedelem úgy a nyersanyagellátáson, mint a kivitelre kerülő áruk mennyiségén keresztül, mert ha ez utóbbiak neim is befolyásolják olyan jelentősen az összipari termelés volumenjét. mint a mezőgazdaságnál, rendkívüli jelentőségű volt a múltban és lesz a jövőben is az ioari termelés folytonosságához szükséges nyersanyagok fizetésére szolgáló deviza megszerzésénél. A belső kereskedelem kérdéseiről különösen ennek a kereskedelemnek keresztényesítési problémáiról az előadó úr is igen szép szavakban emlékezett meg és ha már ekkora köztünk az egyetértés, az emberben csak egyetlen kérdés merül fel: ha ennyire világosan áll előttünk, hogy ©zt a kérdést meg kell oldani, s ennek ma én semmiféle belső vagy külső politikai akadályát nem látom, akkor, ismétlem, egy kérdés merül fel, hogyan van nz, hogy mégis csak ilyen csekély eredményre tudunk rámutatni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Állandóan napirenden van és állandóan hangzanak el ezzel kapcsolatban miniszteri nyilatkozatok a kereskedelmi érdekképviselő tek reformját illetően. Ebben is a nyilatko- . zatokon túl ténykedéseket nem igen ' volt módunkban még észrevenni. (Nagy László: Sajnos!) Visszatérve a tárca ügyköréhez, az árkérdés, amely in ultima analisi mégis csak a kereskedelmi forgalom függvénye és eredménye, amennyiben előtérben állt és áll még ma is, a problémák ama csoportjába sorolható, amelyeknek megoldása éppen úgy késlekedik, mint az előbb vázoltaké. Mindezek azt mutatják, hogy a kereskedelmi tárca költségvetésénél átfogó és nemcsak a kereskedelmet, hanem egész gazdasági életünk összességét érintő bírálatot kell mondanunk, ha a tárca ügykörével foglalkozunk, mert ez a tárca mint egy épülő ház betonkoszorúja fogja össze az egész magyar gazdasági élet épületéi. T. Ház! A tradíciókhoz tartom magam, amikor ebben a szellemben kívánok a tárcához hozzászólni, mert ha a költségvetéshez tartanám magam, akkor amint annak indokolásából kitűnik, a kereskedelem körében mással, mint a kereskedelmi pályára törekvő ifjak tanulmányi ösztöndíjával és az ezek további tanulmányainak elősegítését szolgáló kölcsönkönyvtárakkal, nehezen tudnék foglalkozni. (Derültség a szélsőbaloldalon.) így tehát megmaradok a régi tradícióknál és általános gazdaságpolitikai kérdésekkel, gazdasági problémákkal foglalkoznom, bár sajnálattal állapítom meg, hogy a miniszter úr ama bejelentése, — amelyet egy szerény mondat formájában tett a költségvetésben — bogy az árellenőrzés országos kormánybiztosa és a Kereskedelmi Hivatal közben a tárca ügyköréből kikerült, megfoszt engem attól a lehetőségtől, hogy a miniszter úr tavaly elhangzott felszólalásával kapcsolatosan kérdéseket tegyek fel. Őszintén szólva azért sem tennék fel kérdéseket, mert a miniszter úrhoz, az én személyemet, mondhatom, két évtizedes barátság fűzi és én azt hiszem hogy ha az ember egy minisztertől megkérdi, hogy mit mondott tavaly, ez már erősen veszélyezteti ezt a barátságot. (Élénk derültség és taps a szélsőbaloldalon.) Mondom, nem szándékszom ezt tenni, de mégis a rend kedvéért felolvasom két mondatát, anélkül, hogy kérdéseket tennék hozzá. Az egyik a következő. A miniszter úr az árpolitikáról szólva, a következőket méltóztatott mondani (Olvassa): »Az eddigi árszabályozásokkal — ez tavaly, 1940 november 15-én hang-