Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-220

Àz országgyűlés képviselőházának 220. nyugdíjasok és hasonló állásúak drágasági pótlékkal való sürgős ellátása tárgyában; Budinszky László — a belügyminiszterhez — az emberek személyes szabadságának korlátozása körül tapasztalható különös dolgok tárgyában; Rapcsányi László — a miniszterelnökhöz — az Országgyűlés zsidótlanítása tárgyában; Jandl Lajos — a közellátási miniszterhez — a tolnamegyei simontornyai és tamási járásban tapasztalható ipari anyagokban való hiányos ellátásról; Incze Antal — a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez — a parlamenti Széchenyi-emlék; tábla leleplezése alkalmából előadott ünnepi óda tárgyában; Incze Antal — a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez — a József Nádor Egyetemen tanuló zsidó egyetemi hallgatók magaviselete tárgyában; ifj. Tatár Imre — a pénzügyminiszterhez — dr. Strausz Vilmos bugyi földbirtokos adóügyének rendezése tárgyában; Kóródy Tibor — a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez — a vidéki színészet, valamint a nyugdíjas színészek helyzete tárgyában; Rajniss Ferenc — a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez — a magyar filmügyek rendezése tárgyában; Rajniss Ferene — a pénzügyminiszterhez — a zsidó kézen levő tőkék ellenőrzése tárgyában; Vajna Gábor — a miniszterelnökhöz — az egyetemi zsidó verekedések tárgyában; Andréka Ödön — a földmívelésügyi miniszterhez — a föld elővásárlási jog nem gyakorlása tárgyában. Elnök: Bejelentem, hogy a felsorolt képviselő urak interpellációikat a holnapi ülésben kívánják szóval előterjeszteni. (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak minden oldalon. — A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Az ülés elején tett bejelentésnek megfelelően Mester Miklós képviselő urat illeti a szó a házszabályok 143. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján. Mester Miklós: T. Ház! A földmívelésügyi miniszter úr mai első felszólalásában — szúzbeszédében — (Zaj a jobboldalon. — Egy hang a jobbközépen: Es most nem lényeges!) azt a kijelentést tette, hogy én szerdán az interpellációmban, amelyet az iparügyi miniszter úrhoz intéztem az erdélyi, nevezetesen a székely munkásság helyzete tárgyában, a Bangra-vállalattal kapcsolatban személyét alaptalan célzásokkal illettem és burkoltan felelőssé tettem. T. Ház! A földmívelésügyi miniszter úr első beszédét a mai djáli és esti lapok szórói-szóra közölték. Éppen ezért nekem, igazságom tudatában, annál inkább válaszolnom kell itt ezekre a kérdésekre és remélem, hogy az én igazságomnak is — az igazságnak megfelelően — meglesz a nyilvánossága. (Mozgás és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Incze Antal: A cenzúra majd gondoskodik róla!) Elnök: Csendet kérek! Mester Miklós: T.

f Ház! Szerdai interpellációmban a következőket mondottam szórólszóra (olvassa): »A munkások nagy nyomorúságát nem használtain fel arra, hogy izgalmat keltsek, ott agitációt fejtsek ki, hanem állítom, — tessék a hatóságokat is megkérdezni — mindenütt csillapítottam a munkásságot, fegyelemre és rendre intettem, mert meggyő

L ződésem, hogy ha mi fölfelé meg akarjuk monKEPVISELÖHÄZI NAPLÓ XI. ülése 19bi november IS-án, kedden. 345 dani az igazat, akkor nekünk lefelé fegyelmeznünk kell. Én ennek a szabálynak eleget tettem és most tisztelettel itt a székely munkásság helyzetéről meggyőződésem és lelkiismeretem szerint az igalzat szeretném előtárni. Általában a székely munkásság jóval a létminimum alatt tengődik. Én voltam a Maros-völgyben, az Olt-völgyben, hatalmas faipari telepeket látogattam meg Palotaiiván, Szalárdtelepen, Galócáson, Maroshévízen, Gyergyószentmiklóson, továbbá meglátogattam a sepsiszentgyörgyi textilgyárat és dohánygyárat és a szentkeresztbányai vasgyárat. Itt Oláh György képviselőtársam azt mondotta, hogy ne rágalmazzunk senkit, ha adatok nincsenek a kezünkben. Én nem is rágalmazok senkit, csak adatokat akarok szolgáltatni, pontos adatokat arra vonatkozólag, hogyan él a székely munkásság. Palotaiiván voltam a Bangra-fatelepen és utánanéztem a munkások helyzetének. Itt egy közbeszóló megkérdezte: kié ez a Bangra? Én erre ezt válaszoltam: »A Bangra-telepen komoly érdekeltsége van a földmívelésügyi miniszter úrnak.« (Incze Antal: Ez nem inszinuáció, ez ténymegállapítás!) Elnök: Csendet kérek, Incze képviselő úr! Mester Miklós: Továbbmenőleg még ezt a megjegyzést tettem. (Olvassa): »Erdélyben mindenütt beszélik, hogy a telep legfőbb intézője egy Jakab nevű zsidó.« Ezekután 49 munkás havi fizetési borítékait letettem a Ház asztalára. Tulajdonképpen ez volt a lényege interpellációmnak és t. Ház, errevonatkozólag azt vártam volna a földmívelésügyi miniszter úrtól, hogy amennyiben ő ezt sértőnek találta magára nézve, pontról pontra megcáfolja az én állításaimat. (Zaj.) Ezzel szemben a földmívelésügyi miniszter úr felolvasott egy deklarációt, amelyet én itt mondatról mondatra becsületem szerint bírálni fogok. Mit mondott a földmívelésügyi miniszter úr? Ezeket mondotta: kötelességemnek tartom a következőket kijelenteni: »A képviselő úr beállításai a Bangrát illetőleg tévesek. Ez a vállalat családi részvénytársaság, vagyis a részvényekből családi vagyonom arányában csak 14% a tulajdonom.« T. Ház! Én csak ennyit mondottam: A Bangra-telepen komoly érdekeltsége van a földmívelésügyi miniszter úrnak. Hát kérdem: 14% nem komoly érdekeltség?! Egy egyheted. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek. Mester Miklós: Egyhetede a vállalatnak az ő tulajdonában volt. Én csak annyit mondottam, hogy komoly érdekeltsége van. Ez megfelel a valóságnak. (Ügy van! a szélsobaloldalon.) Második tételem a következő. A földmívelésügyi miniszter úr folytatólag ezeket mondja: »Minden részvény keresztény kézben van és a vállalat vezetése is keresztény.« Én nem is mondottam, hogy itt zsidótőke van, én csak azt mondottam, hogy Erdélyben mindenütt beszélik, hogy a telep legfőbb intézője egy Jakab nevű zsidó. Kérdem: van Jakab, nincs Jakab? Van zsidó vagy nincs zsidó? (Derültség és zaj a szélsőbaloldalon. — Egyes képviselők a padot verik.) Elnök: Méltóztassék a pad csapkodását abbahagyni, mert különben kénytelen leszek 49a