Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-220

326 Az országgyűlés képviselőházának 220. jobbfelől: Örültek, hogy kivándorolnak!) Ügy van. örültek, ha mentől kevesebb van ebből a kuruc fajtából. Nézzük meg- a nagy Németbi­rodalmat. Ez a 80 milliós lakosságú nemzet — már a fajnémetet értve — minden egyes külföldi németet nyilvántart. Ezt a példát kö­vetni kell, ez nem utánzás. Tessék beosztani mindenkit a külügyminisztériumba, megbízni ezzel a nyilvántartással és ha a külügyminisz­tériumnak nem áll rendelkezésére elég pénz, megalapíthatjuk azt a társaságot, amely a kormány erkölcsi támogatásával a nyilvántar­tásokat elvégzi, de nem engedhetünk egy ma­gyart sem elveszni ebből az országból. (Helyes­lés a jobboldalon és a középen.) Meg kell szűnnie annak a bizonyos ma­gyar gavallériának, magyar lovagitasságnak. annak az önzetlenségnek, amelyet én igenis bűnnek tartok ezzel a fajtával szemben. El­végre nekünk magyaroknak valamennyiünk­nek a mai sorscsapások, a mai nagy világ­égés közepette, amikor borzalmas szelek dúl­nak a világon, ösztönösen egymásra, kell talál­nunk, nem pártkeretek, nem pártpolitika, ha­nem a magyarság örök politikája alapján. (Egy hang a jobboldalon: Nem lovagiassági alánon!) Azzal a lovagiassággal, hogy mindig engedtünk másnak és a saját fajtánkat elha­nyagoltuk, egyszersmindenkorra szakítani kell. Mindenki a saját fajtájához áll legközelebb. Először jönnek a magyarok, aztán jönnek má­sok. Mélyen t. Képviselőház! A szövetkezeti termény értékesítést, egyáltalában a szövetke­zetek támogatását, ha bizonyos tekintetben a kereskedelmi tárcához tartozik is, de mivel ter­ményértékesítésről van szó, itt teszem szóvá.. A magam részéről a legnagyobb elismeréssel adózom azoknak a kezdeményezőknek, akik á falun megkezdték a poloskairtást, mert igenis a Hangya, a Futura és a többiek az ő kiváló vezetőikkel, akár hívták őket Balogh Elemér­nek, akár Meskó Pálnak, akár hívják most Wünscher Frigyesnek, vagy Darányi Bélának, a falu közgazdasági levegőjét tisztává teszik és bebizonyították, hogy a magyar keresztény ember is megállja helyét az üzleti téren, nem kell a csalás iskoláját, nagy egyetemét ki­járni. Becsületes magyar lélekkel is lehet va­laki jó kereskedő. Mondom, ezek bizonyságot tettek valamennyien a magyar rátermettség­ről. T. Képviselőház! 80.000 méhész tömörült «i méhészek szövetségébe. Ezeknek ügye ma mái­közérdek, hiszen sokszázmilliós vagyont jelent ennek a 80.000 méhésznek csoportosulása, mun­kálkodása, animale gyümölcse. Szerény a kíván­ságuk, amelyet most tolmácsolok. A múltban megvolt a külön méhészeti ügyosztály. Most azt kérik, hogy a minisztériumban ugyancsak legyen ez meg, másik kérésük v pedig az, hogy idiejekorán kapják meg az etető-cukrot. Az, hogy visszaélés történt talán egyik vagy másik helyen, olyan bagatell kis dolog, hogy az nem tekinthető akadálynak. Erősen segítsük és tá­mogassuk a méhészek egyesületét. Szó esett ma ,a, gazdasági akadémiáknak egyetemmé való átszervezéséről. Az 1934. évi X. te kötelezi a tanári és kísérletügyi pályára törekvő okleveles gazdákat, hogy az egyetem mezőgazdasági osztályán négy szigorlatot te­gyenek egy kétfél éves további egyetemi tanul­mányi idő alatt. Csakhogy ők már akadémiai tanulmányaik folyamán letettek bizonyos számú szigorlatot és ezt most meg kell nekik ismételniök. Ez lehetetlen állapot. Tessék eze­ket az akadémiákat négyévfolyamú főiskolákká ülése 19hl november 18-án, kedden. átminősíteni, s akkor ezek az intézetek a mai kor követelményeinek minden tekintetben meg fognak felelni. Mélyen t. Képviselőház! Én az igen t. föld­mívelésügyi miniszter úrnak és az ő államtit­kárának, Bárczay János t. barátomnak elisme­réssel adózóin . í:?ért a fáradságos munkáért, amelyet végeznek a volt megszállott területe­ken. Figyelemmel kísérem utazásaikat, figye­lemmel kísérem a helyszínén történő iazonnali intézkedéseket. (Úgy van! jobbfelől.) Becsülöm, hogy nem irkafirkára bízzák a dolgokat, nem ankétoznak, hanem ott a helyszínén cseleked­nek. Ezt tartom az egyetlen helyes intézkedés­nek: kiszállni, meggyőződni valamiről s azon­nal intézkedni és a bajon segíteni. Ezt tapasz­taltam Erdélyben, amikor lent jártam, hallot­tam erdélyT t. képviselőtársaimtól, a, Bácská­ban személyesen meggyőződtem róla, és nagyon kérem, hogy ezt a rendszert, a bürokráciának kis térre való szorítását, az azonnali segítséget és intézkedést honosítsák meg és mutassanak jó példiát azoknak a minisztériumoknak, ahol még mindig — hogy mást ne mondjak —- név­magyarosi tá si akták tízezrével hevernek. (Úgy van! a középen.) Nem kívánom tovább igénybe venni a t. Képviselőház türelmét. (Halljiih! jobbfelől.) A nmgyar falun, amelyet, sajnos, sokkal később fedeztek fel, mint Amerikát, amelyet talán nincs egy negyedszázada, hogy felfedeztek, alig egynegyedszázada lelkes apostolok Öntudatra ébresztették az egyszerű falusi embert is. Az igaz, hogy ehhez hozzájárult ,a, világháború is» amikor az a legegyszerűbb falusi asszony, aki a múltban legfeljebb ha 'bement a szomszéd városba hetivásárra, most egyszerre világlátott lett, menetrendeket tanulmányozott, elment betegen vagy sebesülten fekvő férjét vagy fiát meglátogatni valamely külföldön lévő kór­házba, vagy elment gyermekét temetni ide­genbe. Mondom, ezek az egyszerű emberek megérdemlik a legmesszebbmenő támogatást. Mindén intézkedést tegyen meg- a kormány, hogy a nyomor vámszedőinek minél kevesebb tér jusson a falu látogatásában. (Helyeslés jobbfelől.) Azonban mindjárt ráfogni valakire, aki a magyar népet szervezi, aki a népnek meg­magyarázza, hogy mihez van joga, hogy ő fel­forgató, ez rövidlátó politika. Az ellenzék ha­zafiasán cselekszik akkor, amikor bizonyos kérdéseket nem itt, a nagy nyilvánosság előtt tárgyal le, hanem más módot és eszközt keres arra, hogy a helyzeten javítson. A kormánynak becsületbeli kötelessége, hogy az ellenzéknek ezt a hazafias eljárását méltányolja, hogy sa­ját hatáskörében igyekezzék mindent elkövetni. A mi népünk, mint mondottam, szenved és hallgat, dolgozik és hallgat. Türelmes, igény­telen, (hiszen külföldi munkaalkalmakkor is lát­juk, milyen becsületesen megállja helyéti mi­lyen tisztelt munkása annak az ügynek, ame­lyet elvállalt, Amerikában, Angliában, Német­országban, mindenütt csak dicsőséget szerzett a magyar névnek ez a munkásság, ez a becsü­letes falusi nép, az a kisgazdatársadalom meg­érdemli tehát a legteljesebb szeretetet, mert a.z előbbi jó tulajdonságai mellett van egy másik tulajdonságra is: nagyon érzékeny és nagyon igazságszerető, fáj a lelkének minden igazság­­talanság. Pártállásomnál fogva a javaslatot nem fo­gadom el. (Helyeslés balfelől ) Elnök: Szólásra következik? Megay Károly jegyző: vitéz Lénárt János. Elnök: vitéz Lénárt János képviselő urat illeti a szó. vitéz Lénárt János; Igen t. Ház! Most a

Next

/
Thumbnails
Contents