Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-220

no Áz országgyűlés képviselőházának 220. ülése iHl november 18-án, kedden. az olyan birtokosoktól, akiknek feje felett ál landóan Dainokles kardjaként lóg a kisajátítás. (Börcs János: Ügy van! Igaza v-an! —He lyeslés a szélsőbaloldalon.} Rá szerettem volna még mutatni a tagosítás fontosságára, különösen abból a szempontból, hogy amit ma tagosítunk, az jelenlegi örökösödési törvényeink szerint újból széjjelesik. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Feltétlenül megvalósítandónak tartom a birtokminimum beiktatását (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és olyan megfelelő hitelügyletek lehetőségét, amelyek segítségével lehetővé válik, hogy az a gyermek, aki majd annak idején a családi birtokot' magához váltja, testvéreit megfelelő amortizációs kölcsönből ki tudja fizetni. (Helyeslés.) Mert egyébként a birtokhoz juttatással csak az egykét segítjük elő vagy pedig nem csináltunk semmit sem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Sajnos, beszédidőm végére jár. (vitéz Imrédy Béla: Sajnáljuk mi is!) Méltóztassanak megengedni, hogy rámutassak arra a fontos tényre, hogy itt nemcsak produktumokról van szó, hanem arról is, hogyan tudjuk mi magunkat itt a Kárpátok medencéjében úgy megszervezni, hogy tényleg a vezető népe legyünk ennek a medencének. (Úgy van! Úgy van! — Helyeslés és tups.) Ettől függ szuppremáciánk és a magyarság hegemóniája a Kárpátok medencéjében. A,költségvetést a magam részéről elfogadom. (Élénk helyeslés és tai&s a jobboldalon. — Meskó Zoltán: Elfogadta? — Zaj, — Elnök csenget. — A szónokot számosan üdvöslik. — Mozgás.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Meskó Zoltán: Elfogadta? — Felkiáltások: El! El! — Meskó Zoltán: Csak kíváncsi voltam! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! (Szöllősi Jenő: Következetes maradt a párthoz!) Szólásra következik? Megay Károly jegyző: Sigray István! Elnök: Sigray István képviselő urat illeti a szó. Sigray István: T. Ház! Midőn a földmíyelésügyi költségvetéshez hozzászólok, önkéntelenül szemembe ötlik az a hasonlóság, amely e között a költségvetés között és a honvédelmi költségvetés között van- Mind a két költségvetés a honvédelmet szolgálja: az egyik a határok védelmét, a másik pedig a belső front védelmét és a kettő kiegészíti egymást. Kívánatos volna, ha az a dicséretes összhang, amely a honvédelmi tárca költségvetésénél mutatkozott, itt is megvolna. A mai napon politikai szempontból többféle módon világították meg a szónokok a költségvetést. Méltóztassanak megengedni, hogy én inkább szakszerű szempontból szóljak hozzá a kérdéshez. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Szíveskedjenek helyeiket elfoglalni' Sigray István: Annál inkább látom ennek jogosultságát, mivel olyan költségvetésről van szó, amilyenről a múltban nem is álmodhattunk, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) mert hiszen a régi költségvetéshez képest több, n mint 83%-kai nagyobbösszegü költségvetésről van szó. Amint a honvédelmi költségvetés a katonai fegyverkezést szolgálja, úgy. szolgálja a földmívelésügyi költségvetés a termelési frontot, T. Ház! Ami a szakszerű részt illeti, méltóztassanak megengedni, hogy sürgöny stílusban felhívjam a miniszter tír szíves figyelmét elsősorban is arra, hogy a zöldhitel mellett műtrágyakölcsönt is juttasson a gazdáknak. A múlt esztendőben láttuk, hogy a tavaszi műtrágyázás, elsősorban péti só, milyen csodát végzett. Szükséges, hogy természetbeni műtrágya-kolcsönt kapjanak a gazdák, amelyet azután a termésből törleszthetnek. A talajok termőrétegének megvédése terén ma már általános az a nagyszabású mozgalom, amely a sáncolás felhasználásával kívánja a termőréteget megvédeni. Sáncolni és alagcsövezni nemcsak a hegyes vidékeken kell, hanem az Alföldön is. Miután ennek elterjedése kívánatos és remélem, rövid időn belül, el is terjed, azt kérem a miniszter úrtól, hogy a sáncolni akaróknál a kényszertársulás elrendelésére adjon módot és alkalmat. Az Alföld ma ismét víz alatt van, a talajvíz ismét feltört. Szomorú dolog, hogy amikor az egész világot több mint 50 esztendő, de majdnem 80 esztendő óta magyar szivattyúkkal látták el, — Hollandia a tengervíz s a talajvíz ellen magyar szivattyúkkal védekezik, Egyiptomban az öntözést Gansí-gyári és egyéb gyárból való magyar szivattyúkkal látják el — ugyanakkor megfeledkeztünk a magunk nyomorúságáról ós csak az elmúlt esztendőkben állítottunk be egypár, számszerint talán áO hordozható szivattyút. Azt kérem a miniszter úrtól, hogy itt töb'bszáz hordozható szivattyútelepet állítson fel, amelyeknek állandóan működésben kell lenniök. Miután az ármentesítés nem lokálisérdekű dolog', hanem az országos termelést érdekli, lehetetlen a lokálisan érdekeltekre hárítani ennek a költségeit. . A magam részéről szeretném egy ármentesítési ado vagy országos ármentesítési járulék létrehozását, amellyel mindenki jövedelme vagy vagyona arányában, valamely cenzus alapján hozzájárulna az országos ármentesítés költségeihez. T. Ház! Az állami növénynemesítő telepek céltudatos munkaközösségére is nagy szükség van. Ebben a kérdésben éppen tegnap olvastam a miniszter úrnak errevonatkozó bölcs intézkedését. Az állattenyésztés felkarolása rendkívüli módon feljavította a minőséget. Az apa- és anyaállatakciók előnyös eredménye rövid időn belül csodát fog művelni a magyar állattenyésztés terén. Nagy visszhangja van éppen a kisgazdáknál, de a középbirtokosoknál is az apa- és anyaállatakcióknak. Szükségesnek látom azonban a kötelező törzskönyvelés elrendelését is, mert szükséges a nemzeti termelés szempontjából, hogy a kisgazdákat, a kisbirtokosokat is rászorítsuk a maximális teljesítményre, ha már a jó szó vagy a nevelés nem használ. Általában, t. Ház, kívánatosnak tartom, hogy a közérdekellenes és főleg a termelést hátráltató cselekmények ellen végre erélyesen járjunk el, mert nemcsak bíztatni, hanem szükség esetén büntetni is kell azokat, akik a termelés ellen, a legszentebb dolog: a magyar mezőgazdasági és ipari termelés ellen bűnöznek. (Egy hang a jobboldalon: Akasztófát nekik! — Zaj.) »Az állattenyésztési község« intézményt rendkívül hasznosnak és eredményesnek látom. A mi vármegyénkben egy csomó községet már állattenyésztési községgé nyilvánítottak és látom azt, hogy a gazdák milyen ambícióval követik ott a szakférfiak útbaigazításait. Szükségesnek találom a rét- és a legelőgazdálkodás fejlesztését és a magánlegelőknél is a kötelező legelőápolást. hogy végre megtörtén-