Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-220

312 Az országgyűlés képviselőházának 220. félő, hogy másfelé vesz irányt ez a tömeg, mint amilyen irány rendkívül szükséges és kívánatos volna. Tovább folytatom a mezőgazdasági munkásság szociálpolitikai védelme taglalását. Vallom ismételten, és az előadó úr is kifejezésre .juttatta azt, amit vallok, hogy a termelésfejlesztés tengelye elsősorban mégis csak a munkás kell, hogy legyen, mert Ő is azt mondotta, hogy meg kell erősíteni a munkásokat testben és lélekben egyaránt. A legfontosabbnak tartom, hogy a mezőgazdasági munkásság szociálpolitikai védelme megvalósuljon, vagyis a mezőgazdasági munkásokat baleset, betegség, aggkor, rokkantság ellen biztosítsák éppúgy, mint az ipari munkásokat. Rendkívül elszomorító és lesújtó, ahogyan eddig ebből a szempontból a mezőgazdasági munkássággal bántak. Mint mondottam, az ipari munkásság szociálpolitikai vádelme valamennyire megoldást nyert. Önmagában véve az, hogy a munkásságot szociálpolitikai védelem szempontjából így osztályozták, igen erősen kifogásolható, mert ahol — különösen amint nálunk az utóbbi időben történt — az összességért való együttmunkálkodást hangoztatják, nem volna szabad szociálpolitikai téren ennek a különbségtevésnek fennáll ania. De különben is egész közéletünk, mint ahogyan az egész európai légkör is, tele van a szociális védelem jelszavával. Kétségtelen, hogy ennek a szónak más a csengése, mint egypár évtizeddel ezelőtt és Magyarországon a középosztály igen sokat foglalkozik most szociálpolitikai kérdésekkel. Ennek eredménye például a Családvédelmi Alap megteremtése, amit botorság volna bárki részéről kifogásolni, vagy lekicsinyelni. De az egész szociálpolitikai felfogásnak gyakorlati értéke csak akkor van, ha ez a kormányzat részéről cselekvésekben is megnyilatkozik. Errő] máig, ismétlem, a belügyminiszter úr hatásköre alá tartozó Családvédelmi Alaptól eltekintve, alig lehet szó. Azt pedig nagyon jól tudjuk, hogy ez szintén csak igen csekély részlettörlesztése annak az adósságnak, ami szociálpolitikai téren a mezőgazdasági munkássággal _ szemben fennáll. Egy pillanatra sem tévesztjük meg magunkat azzal a törvényhozási intézkedéssel, amelyik megvalósította az úgynevezett'parasztnyugdíjat, a havi 5 pengős járadékot a 65 éven felüli mezőgazdasági munkás részére. Ebből a szempontból a törvényjavaslat tárgyalásakor úgy a magam, mint pártom álláspontját ebben a kérdésben kifejtettem és ma is vallom változatlanul, hogy a mezőgazdasági munkásság szociálpolitikai védelme kérdéséhez ezzel a nyugdíjjal sután és félszegen nyúlt hozzá a törvényhozás. A mezőgazdasági munkásság szociális védelme mindenütt a betegségbiztosítással kezdődött és az errevonatkozó tények ismerete meggyőzhet mindenkit. Nálunk is elengedhetetlen feltétel a kötelező betegségbiztosítás megvalósítása a mezőgazdaságban épn úgy, mint ahogy megvalósította a törvényhozás az 1907 : XII. tc.-kel, mint kezdettel, az ipari munkásságra nézve, és továbbfejlesztette az. Oti.-ról szóló törvénnyel. De hiszen ezt a tényt felismerték^ mindazok, akik a mezőgazdasági munkásság egészségügyével foglalkoznak és sajátságos jelenség, hogy amikor ezeket a kérdéseket ismételten szóvátettem és felvetettéin a képviselőházban, a mindenkori földmívelésügyi miniszterek, értem azokat is, akik velem szemben ülnek a kormánypárton, rendszerint a mezőgazdaságig termeivények értékesítési nehézségei miatt tértek ki a kérdés megoldása elől. Ha nem volt mezöillése 194-1 november 18-án, kedden. gazdasági konjunktúra, akkor azzal okolták meg a kitérést, hogy nem vállalhatják a mezőgazdasági munkásság kötelező betegség- és balesetbiztosításával járó költségeket: Ha pedig volt valamelyes konjunktúra, akkor úgy érezték, hogy nincs erre semmi szükség, mert mint érveltek, a "mezőgazdasági munkásság megtudja fizetni a gyógykezelés költségeit, míg a gazdasági cselédek gyógykezelését rendszerint az uradalmi orvosok látják el. Mindezek az érvek azonban olyanok voltak, amelyeket a gyakorlati élet mindenkor megcáfolt. Kernelem, hogy a mostani kormány, sarkalva attól a szociális érzéstől, ami az egész közvéleményt áthatja, nem tér ki a mezőgazdasági munkásság betegség, baleset, aggkori és rokkantsági biztosítása elől^és az erre vonatkozó törvényjavaslatot minél előbb a képviselőház elé terjeszti. Annyival is inkább, mert az 1907 : XII. te. törvényerőre emelkedése óta a képviselőház nagyon sok erre vonatkozó kötelező erejű házhatározatot fogadott el, amit azonban a mindenkori kormányok, sajnos, eddig mindig figyelmen kívül hagytak. A> mezőgazdasági szociálpolitikai kérdések egész ágazata fejlődött már ki. Az egyik ág az egyik minisztérium, a másik ág egy másik minisztérium hatáskörében van. Például a Családvédelmi Alap, ami mezőgazdasági vonatkozású is, a belügyminiszter, az Ombi. a földmívelésügyi miniszter hatásköre alá tartozik. Felvetem a gondolatot, ha nem lehet népjóléti minisztériumot szervezni az összes munkásügyek kezelésére, mint ahogyan annakidején jószúndékkal megszerveztetett a népjóléti minisztérium, akkor tessék ezt az egész kérdést egy minisztérium, éspedig a belügyminisztérium hatásköre alá utalni, mert az eddigi eredményekből úgy.vélem, hogy a mezőgazdasági szociálpolitikai kérdések is sokkal jobb helyen volnának ott, mint voltak az eddigi földmívelésügyi miniszterek hatáskörében. (Sigray István: Nagy tévedés! Szakszerűség! — Gr. Festetics Domonkos: Jobb az Ombi! — Elnök csenget.) T. Képviselőház! Ügy érzem, hogy a rendelkezésemre álló igen rövid idő alatt szóvá kell tennem még a földreform kérdését is, amelyet több képviselőtársam is szóvá tett. Én és pártom a kisbirtokrendszer elvi alapján állunk és tökéletesen közömbös nekünk zsidó nagybirtok vagy keresztény nagybirtok, latifundium vagy pedig más természetű nagybirtok, az mind törpebirtokosok céljaira kell hogy rendelkezésre álljon, a magyar parasztságnak kell ezeken a területeken gyökeret vernie. Erre nézve keserves történelmi tanulság áll a hátunk mögött és ezt a történelmi tanulságot meg kell szívlelni a kormánypártnak is. Nem tudjuk, hog-y mit hoz számunkra a jövő és mit hoz a holnap. (Mozgás.) Sok támadás érte utólag a háborúelőtti kormányokat, mert Erdélyben nem magyar parasztokat, de az Albinán keresztül román parasztokat telepítettek, (vitéz Várady László: Vége van a piros szekfűnek! -— Kabók Lajos és Kéthly Anna: Hogy jön ez ide? — vitéz Várady László: így kezdődött! — Mozgás.) Azoknak az eseményeknek a tanulságát le kell vonnánk és a nagybirtokokra a kisparasztságot kell oda telepítenünk ós a mezőgazdasági proletárságot. De szóvá tétetett a zsidóbirtokok ügye is. Én is szóváteszem ezt. Kíváncsi vagyok rá, hogy mi történik ezek körül a birtokok körül. Nekem teljesen közömbös (Felkiáltások jobbfelől: Nana!) magának a birtok tulajdonosa-