Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-220

306 Az országgyűlés képviselőházának Ê20. megmozdulás valamilyen támogatást valamilyen oldalról igénybe ne vett volna. t A parasztszövetségnek ez még nem állt módjában, de amikor a parasztszövetség — ismétlem t

— pártpolitikamentesen és politikailag hozzáférhetetlenül közérdekű feladatokat fog teljesíteni a magyarság érdekében, akkor bátran be fogjuk vallani, hogy ebben a munkánkban ki támogat bennünket és remélem, éppúgy nem lesz senkinek kifogása az ellen, mint ahogyan én sem kifogásoltam soha azt, hogy a Piukovieh József képviselőtársam igazgatása alatt működő Zöldmező Szövetség 200.000 pengőt kap évente adományképpen. (Egy hang a jobboldalon: 280.000-et! — Csizmadia András: Lehet, hogy arra a parasztra majd szükség lesz, pedig ő azt mondotta, hogy maradjon ott, ahol van!) A kérdéssel kapcsolatban még esak annyit, hogy érzünk annyi szabadságot mi, magyar földmívelő emberek az országban, hogy nem kérdezzük meg sem főszolgabíráktól, sem másoktól, hogy szabad-e nekünk, szabad magyar polgároknak ebben az országban politikamentes közérdekű szervezetet létesítenünk. (Demkó Mihály: Nagyon helyes!) T. Képviselőház! Szükségesnek tartom, hogy néhány szóval rátérjek a mezőgazdasági termelés kérdéseire. Általánosságban el vagyunk maradva. Meg kell állapítanunk, f — mint ahogyan sokszor és többen szomorúan megállapítottuk már — hogy némelyek szerint a 13-ik helyen állunk, az én vizsgálódásaim szerint az utóbbi esztendőkben még a 17-ik helyen álltunk Európa termelési ranglistáján. El vagyunk maradva és ennek az elmaradottságnak nak különböző okai vannak. Első oknak röviden talán szakkultúránk fogyatékosságát lehetne megjelölni. Meg kell állapítanunk azt, hogy minden termelési ág mesterségbeli fejlesztésére több gondot fordítottak eddig a múltban, mint a létünk alapját alkotó mezőgazdasági kultúra fejlesztésére. Örvendetes, dicséretes törekvést látok a kormányzat részéről az utóbbi időben ennek az elmaradottságnak, fogyatékosságnak a pótlására, azonban azt is meg kell állapítanom, hogy ezekben az időkben sajnos, még nem sok hasznát tudjuk venni annak, ami majd ezután történik ezen a téren. Annak, hogy a közelmúltban nem tudtuk termelésünket a jelentkező igényeknek megfelelő mértékben fejleszteni, másik oka az a közismert tény, amelyet nem lehet letagadni és amelyből politikát sem lehet csinálni, hogy az utóbbi időben olyan éghajlati változáson mentünk keresztül, amellyel szemben szinte tehetetlenek vagyunk. A hidegre, esősre, árvizeire fordult éghajlat bizony hátrányosan befolyásolja termelésünket és ha vannak is szakkultúrális vonatkozásban nagy nekilendülések, ezek egyelőre nem tudják ellensúlyozni az időjárás viszontagságai által a termelésben okozott károkat. Termelésünk megakadásának harmadik oka az utóbbi időkben, ebben az esztendőben és bizonyos mértékig az elmúlt esztendőben is az volt, — szomorúan meg kell állapítanunk — hogy közellátási intézkedéseink az árvíznek vagy a jégesőnek az erejével hatottak a magyar mezőgazdasági termelésre. Amióta itt közellátási intézkedések, szabályozások és korlátozások vannak, azóta valószínűleg több mint 200 rendelet jelent meg — mert hiszen egy-két hete van annak, amikor még 182-né] tartottunk — és ez a több mint 200 rendelet | olyan korlátozásokat szabott a falu termelése ' ülése 19íl november 18-án, kedden. elé, amelyeken nem tudja magát túltenni és kénytelen vállalkozás helyett, tempó helyott visszavonulni, kénytelen összehúzódni, mert a. gazda nem tudja, hogy amikor a jószágának adja a szemes abrakot, melyik rendeletnek vagy törvénynek a büntető hatálya alá esik, nem tudja azt, hogy amikor a szalonnájába belevágja a bicskáját, nem követ-e el nagyobb bűnt, mintha a korcsmában a szomszédját vagy a haragosát bicskázná meg, mert nem tudja, hogy milyen következményei lesznek az egyes tetteinek. T. Ház! Mi belátjuk azt, hogy olyan időket élünk, amikor szükség van arra, hogy a kormányzat számabevegyen mindent, amivel a nemzet rendelkezik. Azt is belátjuk, hogy a számbavett mennyiségnek, készletnek az elosztásáról is gondoskodni kell, de sem a számbavétel, sem pedig az elosztás nem mehet odáig, hogy a mezőgazdasági termelést veszélyeztesse. À termeléshez nemcsak föld és nemcsak munkaerő, hanem munkakedv is kell. Ezt a munkakedvet nem szabad kiölni a magyar földmívelő társadalomból, mert ha ezt kiöljük belőle, akkor sem szakkultúrával, sem más intézkedésekkel nem tudjuk helyrehozni azokat a hibákat, amelyek ezen a téren visszaesés formájában jelentkezni fognak. Például a közelmúltban egy rendelkezés jelent meg, amelyet ugyancsak mint termelésgátló körülményt teszek szóvá. Ez a rendelkezés azt mondta ki, hogjr a fölmíves ember, az önellátó gazda a levágott sertéseiből csak annyi zsírt vagy szalonnát tarthat meg magának, hogy a zsírt, szalonnát, vajat, étolajat, libazsírt, mindent egybevéve, 11 kilogrammnál több zsiradékja nem lehet. (Egy hang a jobboldalon: Fejenkint!) Aki tudja, hogy a magyar falvak ezreibe, ahol még mészárszék sincs, sohasem szoktak vinni élelmet, hanem onnan csak hozni szoktak élelmet, annak kétségbe kell . esnie, ha azt látja, hogy a magyar falunak milyen nagymértékű kifosztását fogja jelenteni ez az intézkedés és milyen mértékben fogja elvenni a kedvét a termeléstől is. Ezen a helyen is kérve-kérem a miniszter urat sokszázezer és millió földmíves társam nevében, — akikkel nem beszéltem és nem is tudják, hogy itt beszélek erről, de akiknek a gondolkodását, aggódását és félelmét ismerem — óvja meg a falu népét attól, hogy ezek az intézkedések végkép elvegyék a kedvét a termeléstől és az élettől is. Igen t. Ház! A termelésgátló körülmények között kell megemlítenem az agrárollót is. Az agrárolló veszedelmesen nyílik kifelé. Amikor egy-egy gazdasági korszakban bizonyos inérr tékű konjunktúra jelentkezik, az mindig a legalkalmasabb idő az agrárolló kártevéseinek az eltüntetésére, mert megvan a lehetőség, hogy az egyik oldalon a megfelelő indexszámig, azon túl nem, de a megfelelő indexszámig eljuthasson az ár, a másik oldalon pedig a megállapított indexszámon felül nem engedjük az árat. Itt azonban a helyzet az, hogy meg van állapítva — mégpedig igen alacsonyan kell megállapítani — a mezőgazdasági termények ára és ezzel szemben semmiféle árszabályozás nem köti azokat, akikkel a falu népe mint vevő áll szemben, amikor vásárolni akar. Ma is van bakancs 80 pengőért, csizma 120 pengőért, de a búzát nem lehet eladni 30 pengőnél drágábban, sőt a burgonya árát egy egészen kétségbeejtő, rossz és káros intézkedéssel a megállapított árról másfél pengővel leszállították akkor, amikor mindennek az ára emelkedik. Kérdem, hogyan lehet várni, hogy k jövő esztendőben burgonyát termeljen »a