Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-220

Az országgyűlés képviselőházának 220. ülése 19 Ul november 18-án, kedden. 30? falu népe, hogyan lehet várni ilyen ármegállapítások mellett, hogy a falu népének vállalkozási kedve, termelési kedve fokozódjék és hogyan próbálja magát ezekben az időkben felvértezni a majd elkövetkezendő gazdasági válság elviselésére? Állítom, hogy ha ezek az állapotok nem változnak meg, a magyar falu ebből az úgynevezett konjunktúrából sokkal szegényebben fog kikerülni (Ügy van balfelől), mint amilyen vagyoni helyzetben a konjunktúrát elkezdte és a legközelebb elkövetkező gazdasági \ válság elviselésére még annyira sem lesz felkészülve, még annyira sem lesz erős, mint amilyen az elmúlt idők gazdasági válságának elviselés/;• nél volt. Ezek az idők— mint mondottam —alkalmasak lennének arra, hogy a mezőgazdasági életében komoly fejlődést mozdítsunk elő és azután esztendőkre, vagy évtizedekre. ^bebiztosítsuk a magyar mezőgazdaság fejlődésének ütemét. A legegyszerűbb számítással és minden közgazdasági tudás nélkül meg lehet állapítani, hogy a magyar mezőgazdaság ebből a háborúból félig-meddig épkézláb ^ állapotban csak akkor tudna kikerülni, ha állatállományunk fokozódnék, ha az állatállomány a háború végén nagyobb lenne, mint most és ha istállóink, óljaink és hodályaink tele lennének állattal, mert bármilyen, gazdasági állapotok következnek is be Európáiban vagy a világgazdasági életében, egy bizonyos: a magyar állat nak hosszú évtizedekig biztosítva van a piaca a világ minden tája felé. Szomorúan kell megállapítani, hogy állatállományunk csökkent és nekem meg kell mondanom, hogy az •árpolitikát hibáztatom elsősorban, mert ennek a fontos közgazdasági érdeknek az előmozdításáért még a megállapított árakat is érdemes lenne annyira túllépni, hogy valóban elérjük a mezőgazdáság állatállományának fokozódását. Évekkel ezelőtt nem hizlalt már a nagybirtok, csak dicséretre méltó kivételek hizlaltak a nagybirtokokon. Egy esztendővel ezelőtt azt tapasztaltuk, hogy már a középbirtok is alig hizlalt. Ebben az esztendőben azt kezdjük tapasztalni, hogy a kisgazdatársadalom is nehezen és sokkal kisebb mértékben hizlal, mint evekkel ezelőtt. Mi lesz en nek a következménye? Míg egy-egy kis faluból az én környékemen a múlt esztendőben 150 darab hízott sertést vittek el a piacra, addig most nincs 10—20 darab sem ugyanezekben a falvakban. Mi lesz ennek a következménye? Valamilyen gátat kell vetni ennek a romlásnak, mert a magyar falu nem fogja tudni teljesíteni azt a kötelességet, amely ezekben az időkben a termelés terén ráhárul. T. Ház! Arra is alkalmasak lennének ezek az idők, hogy megoldjuk a magyar mezőgazdaság nagy kérdéseit és ezek között a földkérdést is. Majdnem két esztendővel ezelőtt összeültünk már egy pártközi értekezleten és megbeszéltük, hogyan, milyen törvénnyel kellene a földkérdést pénz nélkül, olcsón, előnyösen megoldani és ennek következtében születettmeg több, mint másfél esztendővel ezelőtt a kishaszonbérleti törvény. Nem az a formája a földkérdés végleges megoldásának, amelyet ez a törvény előír, de ha már nincs más forma és lehetőség, akkor legalább ezen az alapon indulna meg a földet váró kisemberek kielégítése. Tisztára képtelen dolog, — és nekem, falusi embernek ezt kell mondanom — hogy törvénytelen állapotban élünk, mert egy másfél esztendővel ezelőtt megszavazott törvény még ma sincs végrehajtva, illetőleg annak végrehajtását még ma sem kezdték el. Jól tudom és ezt meg is kell állapítanom, hogy a földművelésügyi minisztériumnak erre a célra felállított apparátusa, a legsúlyosabb szemrehányásokat kénytelen elviselni és talán szívesen is várja a munka mielőbbi megindítását, de erre nincs törvényes lehetőség, mert nem jelent meg a végrehajtási utasítás. A földkérdés ipiedig égetőbb, mint bármikor volt. Ezt abból is lehet látni, hogy ha valahol kisajátításra, vagy kiigénylésre kerülj egy-egy zsidó-birtok, akkor micsoda tülekedés, micsoda harc folyik azért, hogy a falu népe megkaphassa azt a kis földöt, amely egy-egy zsidóbirtokból jut. És milyen elkeseredést vált ki az, amikor ismét nem a parasztság kap meg egy olyan kisebb, vagy nagyobb középbirtokot, amelynek közepén épületek vannak, hanem egy más foglalkozású egyén. Tisztelettel kérem a miniszter arat, legyen szíves most már fontolóra venni itt a képviselőházban az ennek a tárcának tárgyalásánál is elhangzott kéréseket, figyelmeztetéseket, sürgetéseket és legyen szíves intézkedni a kishaszonbérleti törvény végrehajtási utasításának kiadása iránt. Ha ez megtörténnék a közeljövőben, akkor csak az lenne a kérésünk, tájékozatlan falusi földmívesembereknek, hogy olyan legyen ez a végrehajtási utasítás, amely rendet^ teremt a földkérdésben. Ezidőszerint nyolc-tízféle mód, vagy törvényes lehetőség van a földszerzésre, aszerint, hogy hol fekszik a föld, kinek a tulajdonában volt, milyen alapon nyúlnak hozzá. A falu népe azonban a legnagyobb tájékozatlansággal tapogatózik a különböző lehetőségek között és végül is nem tud földet szerezni. Legyen végre egy olyan összefogó intézkedés, amely a földkérdés megoldására alkalmas intézkedésökre valamennyire rámutat, azokat összefogja és egységesen megmutatja, hol, milyen formában és lehetőségek között juthat az arra érdemes földmíveslakosság földhöz. T. Ház! Bár az igazságügy miniszter űr néhány nappal ezelőtt igen élénken és behatóan foglalkozott egy másik földbirtokpolitikai kérdéssel, a tagosítással, mégis ismét ide kell hoznom nekem is ezt a kérdést. Tagosítás nélkül modern mezőgazdálkodás nem képzelhető el. Azt a kisbirtokos embert, akinek 20 hold földje 50—60 parcellába szóródik széjjel, a legsúlyosabb feladat elé állítják, amikor a téli gazdasági iskolában, vagy a téli tanfolyamon arra •tanítják, hogyan kell korszerűen gazdálkodni. Húsz hold földet 50—60 parcellában nem lehet úgy megművelni, hogy abból korszerű gazdálkodás jöjjön ki. Az igazságügyminiszter úr közölte a Házzal, hogy van valamilyen emelkedés e tekintetben, mert míg a múlt évben csak 62 községben folyt a tagosítás, addig ebben, az esztendőben 75 községben folyik, de én meg hadd mondjam meg azt, hogy három évvel ezelőtt csak 11 községben folyt tagosítás Magyarországon. De akár azt nézem, hogy évente 11 község, akár pedig azt nézem, hogy évente 75 község tagosítása készül el, azt kell látnom, hogy nem elég egy évszázad arra, hogy ez a kérdés befejeződjék és nagyon hálásak lennénk mi. földmívelő emberek a magyar kormánynak, a földmívelésügyi miniszter úrnak akkor, ha a mezőgazdaságfejlesztési törvény — amelyet még nincs szerencsém ismerni — annak ellenére, hogy a kormánypárt értekezlete már részleteiben is letárgyalta, ezt a kérdést úgy oldaná meg, hogy rövid, de minél rövidebb pár esztendő alatt végre egy darabba kerüljön