Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-220

Az országgyűlés képviselőházának 220. ülése 1941 november 18-án, kedden. 303 azt hiszem, ilyen fontos célra rendelkezésre bocsátható lesz a szükséges nyersanyag, — mondom — azt kérjük tehát, hogy ahogyan ez a költségvetésben fel is van tüntetve, ez a jövő esztendőben fokozott mértékben tényleges megvalósítáist nyerjen, mert ez az intenzív gazdálkodásnak mondhatni egyik elmaradhatatlan tényezője. Meg kell emlékeznem a költsr'"gvetéssel kapcsolatosan az erdélyi agrárreform kérdésiéről. Tudjuk azt, hogy mi egy sovén nacionalista román agrárreformnak lettünk áldoza tai. Ezt természetesen nem egyéni vonalon értem, hanem értem elsősorban és mindenképpen csakis nemzeti vonalon. Nemzeti vonalon ma az a helyzet Erdélyben, hogy amikor mi nem akarjuk bántani a szociálisan igényjogosultnak tekinthetőket, mégis ki kell jelentenem, hogy a földnek n<agy százaléka nem azoknak kezében van. akik — akár románok, akái pedig igen kis számban magyarok — szociálisan igényjogosultaknak tekinthetők, (Ügy van! a középen.) hanem olyanoknak kezében, akik különböző nemzeti ajándékok, különböző manipulációk révén és különféle korruptív rendszereknek szülötteiként jutottak hozzá jogtalanul a magyar földhöz. (Ügy van! a középen.) T. Ház! Itt egy nagy és átfogóerejü nemzeti kérdést látok fennforogni. Azt látjuk, hogy ennek a földnek visszajuttatása ismét magyar kézbe — és itt ne méltóztassék félreérteni, nem arra gondolok, hogy latifundiumo kat állítsunk fel, hanem arra gondolok, hogy a föld az egészséges exisztenciát jelentő kis magyar emberek kezébe jusson (Általános he lyeslés és taps.), ennek a kérdésnek megoldása nem tudom miért, talán külpolitikai okoknál fogva, nap-nap után késik. A magunk részéről le kell szögeznünk azt, hogy ennek á kérdésnek megoldása Erdélynek egyik legfontosabb nemzeti problémája és kijelentjük; hogy mi még a románság felé, tehát az Erdélyben élő román kisebbség felé sem óhajtunk igazságtalanságot elkövetni, mi tisztán csak az egyensúly helyreállítását kérjük és kérjük annak az igazságtalanságnak reparálását, amely az erdélyi magyarságot érte. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Azoktól, akik minden szociális jog, minden szociális alap nélkül, tisztán egy korruptív és ultrasovén rendszer hatása alatt jutottak földhöz, a földek visszajuttatását kérjük az t egészséges, fejlődőképes magyar kisexisztenciáknak, annál is inkább, mert ezek a földek azelőtt amúgyis magyarok voltak. (Helyeslés és taps. — Incze Antal: Helyesl! Meg kell csinálni!) T. Ház! Amikor megállok a költségvetésnek egy pontján, látom a szőlészeti és borászati kérdést. Itt megint vissza kell térnem valamire. Alkalmasnak ítélem a helyet arra, hogy a nyilvánosság előtt köszönetünket fejezzem ki a földmívelésügyi kormánynak azért, hogy lehetővé tette a súlyosan elesett erdélyi szőlők helyzetének feltárására egy szakembernek kiküldését. Ez a szakember végigjárta a szőlőket és ma már egy komoly munkában összefoglalta mindazokat a kérdéseket, amelyek ezen a vonalon megoldásra várnak. Nem egy kis problémáról van szó, mert hiszen a felszabadult területen mintegy 80.000 holdra tehető a szőlőterület. Ez tömérdek embernek nyújt kenyeret, tömérdek munkásnak ad munkaalkalmat, tehát aem közömbös a nemzet szempontjából, hogy ezt a területet hogyan és miképpen kezelik. Rá kell mutatnom arra, hogy itt is szemoenállunk egy korrupcióval, amelyet megint csak nemzetünk ellen és nemzetünk erejét megrontó célzattal a román kormány tendenciózusan vitt keresztül. Ez azt jelentette, hogy a regáti, egészen olcsó és igen silány minőségű úgynevezett terraszborokat behozták a magyar borvidékekre és ott mintegy dömpingáron hozták forgalomba, hogy az ottani magyar bortermelést tökéletesen és teljesen tönkretegyék. Ennek hatása nem is maradt le. Ennek következménye volt az, hogy az állandó deficittel dolgozó szőlőgozdálkodás romlott fokrólfokra és eljutott addig a mélypontig, amelyet ma láthatunk. Ma már, sajnos, egyes szőlőket nem is lehet szőlőknek nevezni, hanem inkább csak valami bizonytalan, szőiőszerű ültetvénynek. Tisztelettel kérem, méltóztassék az említett ozakember kiküldésével kapcsolatban a kormányhoz juttatott munkát figyelemmel kísérni és méltóztassék ezen az alapon a segélyakciókkal és a szükséges újabb oltványokkal, különböző segélyanyagokkal és a szakszerűútmiitatásokkal ezeknek a szőlőknek termelőképességét felemelni és azoknak boldogulását elősegíteni. (Helyeslés a középen.) Kérjük ugyanakkor azt 'is, hogy méltóztassék ezeken a helyeken, ahol a Trianon előtti időkben szőlészeti felügyelőségek voltak, ezeket visszaállítani. így példaként hivatkozom arra, hogy Szilágy megyében, amely elég komoly borvidék, Szilágy s omlyó városában Trianon előtt volt szőlészeti felügyelőség, most pedig ezt a felügyelőséget nem állították vissza. Tisztelettel kérem ennek a felügyelő; ségnek visszaállítását, mert hiszen a mostani beosztás szerint a jelenleg Szatmáron lévő felügyelőség olyan nagy távolságban van és ott annyira eltérő a szőlőművelés rendszere, hogy a szilágymegyei szőlővidéket a szatmári felügyelő utasításokkal ellátni, termelésében elősegíteni nem tudja. Tisztelettel kérem továbbá, hogy a téli gazdasági tanfolyamok nyári szünetelésének idejét — egyébként ezeknek áldásos hatása kétségtelen — használják fel a borvidékeken nyári úgynevezett előmunkás-képző iskolák számára. Nekünk ugyanis nem arra van szükségünk, hogy diplomás embereket kapjunk ezen a téren, akik esetleg a szellemi proletariátust szaporítják, hanem arra van szükség, ih>ogy megfelelő képzett, gyakorlati tudással rendelkező előmunkások álljanak kellő számban rendelkezésre. (Ügy van! a középen.) Ennek megvalósítása nem is olyan nagy kérdés, mert hiszen az internátusok befogadóképessége s a téli gazdasági iskolák egész berendezettsége megvan, rendelkezésre áll. tehát ezeket az iskolákat nyári Szőlészeti iskolákká átalakítani és erre a célra felhasználni nem jelent sem túlságos kiadási többletet, sem túlságos nehézséget. Ugyanakkor még meg kívánnám említeni a pincék kérdését. Ezek a pincék az anyaországban sokszor árnivelláló hatást gyakoroltak. Erről jelenleg, sajnos, nem beszélhetünk, mert hiszen nincsen termés, tehát nincsen szükség árnivellálásra, de reméljük, hogy az elkövetkező évek ezen a téren lényeges javulást fognak jelenteni és majd olyan borkészletek felett fogunk rendelkezni, hogy az állam, illetőleg az állami pincék intervenciós vásárlásait nélkülözni nem lehet. Kérjük tehát ezeknek az állami intervenciós vásárlást . szólj gáló és egységes bort előállítani kívánó pincéknek Erdélyre való kiterjesztését is. (Helyeslés a középen.) 44*