Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-220
Az országgyűlés képviselőházának 220. fokozni, ha az árpolitikát olyan formán konstruáljuk meg, hogy a mezőgazdasági árakat egymással és az iparcikkek árával is összhangba hozzuk. (Élénk helyeslés és taps. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Meg kell csinálni! —» Egy hang a jobboldalon: Erre törekszünk!) Nem tudom helyeselni, — hogy csak egy pár példát mondjak — hogy a kopasz árpa tavasszal 40 pengő volt, most pedig 32 pengőben állapítják meg az árát, vagy nem tudom helyeselni a búza és a rozs, vagy a szója bab és a viktória bab közötti 2 pengős megkülönböztetést, vagy általában a magféleségeknél mutatkozó diszharmóniát, mint amilyen például a vörös- és a bíborhere között van, mert ezek mind olyan dolgok, amelyek nem szolgálják a többtermelésre való törekvést. Nagyon kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy méltóztassék ezeket a dolgokat a közellátási miniszter úrral együtt megfontolás tárgyává tenni ós összhangba hozni. Legyen szabad most rátérnem a mezőgazdasági szakoktatás kérdésére. Ha a kereskedőtől és az iparostól megkívánjuk a szakmához való hozzáértést, akkor a nemzeti termelés, a magyar mezőgazdálkodás és a magyar gazdatársadalom érdeke szintén megkívánja a mezőgazdsági termeléshez való hozzáértést. Aki akár gondatlanul, akár mulasztásokat elkövetve, akár pedig mezőgazdasági tudás nélkül gazdálkodik és nem termel annyit, amennyit termelhetne, annak a földjét feltétlenül felügyelet alá kell helyezni, sőt, végső esetben meg kell váltani. A földtulajdonnal mindenki csak addig rendelkezhetik, míg termelő munkája az egyén érdekein túl a közösség érdekeit is kellő mértékben honorálja. (Ügy van! Ügy van!) A gazdasági termelés mennyiségi és minőségi értéke fogja majd megállapítani azt, hogy országunk mekkora gazdasági súlyt fog elfoglalni az új európai hálózat kiépítésében(Ügy van! jobbfelől.) T. Ház! Örömmel látom, hogy a gazdasági szakoktatást, amelyet feltétlenül fokozni és előbbrevinni óhajtok, a földmívelésügyi miniszter úr honorálja és tárcája költségvetésének keretén belül is ezt kifejezésre juttatja. A gazdasági oktatás hármas tagozódását helyesnek találom. A gazdasági akadémiák elsőrangú fiatalságot, nevelnek, akik az életben nagyszerűen megállják a helyüket s az országnak és a hazának igen hasznos polgáraivá válnak. Éppen azért kívánatosnak tartanám, hogy a gazdasági akadémiákat négyéves tanfolyammal egyetemi nívóra emeljük. (Helyeslés.) Nagyon kérniém a miniszter urat, hogy errevonatkozólag a törvényjavaslatot sürgősen nyújtsa be. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem akarok erről most bővebben beszélni. Én elfogadom a szakférfiaknak, akik ennek tervezetét előkészítették és kidolgozták, azt az álláspontját, hogy az egymilliárdos mezőgazdasági Programm törvényjavaslatának letárgyalása és elfogadása után a mezőgazdasági kultúra fejlesztése nagyobb szaktudást, nagyobb szakismeretet kíván. Ha nem is tartozik a földmívelésügyi tárca keretébe, le gyen szabad megemlítenem, hogy a gazdasága tudományi egyetem mezőgazdasági fakultását leépíteném, mégpedig azért, mert elleniére annak, hogy bármilyen elsőrangú fiatalságot nevel a szaktudás tekintetében, de gyakorlati tapasztalatokat, gyakorlati szaktudást nem tud ülése 1941 november 18-án, kedden. 297 adni, miután Budapesten gazdaifjakat gyakorlatilag nem lehet kiképezni. (Ügy van! a jobboldalon.) Ezek az iftak kikerülnek az életbe, tanári pályára kerülnek gazdasági téren, vagy minisztériumokba kerülnek, ahol hivatva vannak a mezőgazdaság: felsőbb irányítását végezni, de gyakorlati szaktudásuk nincs, márpedig ezek a tisztségek is megkívánják a gyakorlati szaktudást a teoretikus tudás mellett. (Ügy van! a jobboldalon.) A középfokú oktatást helyesnek és jónak találom, ez szintén bevált, ezt fokozni, fejleszteni kell, annál i» inkább, mert úgy kép zelem, hogy az innen kikerült ifjak fogják majd betölteni a falvakban azokat a felügyelői állásokat, amelyekre a mezőgazdasági Programm fejlesztésénél már hivatkozás is történt. Kívánatos tehát, hogy ezeket az intézeteket szaporítsuk, hogy minél hamarabb tudjuk e téren a szükséges létszámot elérni, hogy minden községben a lehető 1 leggyorsabban -alkalmazzanak annakidején egy ilyen felügyelőt. T. Ház! Azért talán a legfontosabbnak mégis az alsófokú oktatást tartanám. Téli gazdasági iskolánk nagyon sok van, azonDan mind csak fiatalabb gazdákat nevel, már pedig az idősebb gazdák számára is feltétlenül kívánatos lenne, hogy azoknak bizonyos szaktudást és oktatást adjunk. Ezért szeretnem, ha a téli vándortanfolyamokat jobban megho nosítanók és kiterjesztenők minden községre, mert az idősebb gazdákat is feltétlenül oktatni és nevelni kell. Bizony, látnunk kell azt, hogy nagyon sok vidéken, ahol a földek is rosszak, tehát nehezebb gazdálkodni, jobban kell oktatnunk az idősebb gazdákat, (ügy van! a jobboldalon.) Célunkat azonban csak akkoi érnénk el, ha a tanfolyamok után megvizsgálnók azt, vájjon azok az idősebb gazdák átviszik-e tudásukat az életbe s hogy a földbe beleadják-e tudásukat. Ezért javasolnám, hogy a miniszter úr az olyan gazdáknak, akik téle r « szerzett tanulásukat, tudásukat átviszik az eietbe, tehát a gyakorlatban többet és jobbat termelnek, bizonyos jutalmakat adjon, mert ez, azt hiszem, ösztönzőleg hatna a gazdasági tudás elsajátítására. ,„, T ' Ház! Magyarország mezőgazdasági fejlődése ^erdekében a hitelpolitikát is segítségül kell nivni, Gömbös Gyula miniszterelnöksége ota a iöldmívelésügyi kormányzat igyekezett a gazdatársadalmat lehetőleg hitelekkel is segíteni. A gazdavédelmi rendelet is iiven célt szolgait, _ mert 75.O0O gazdát segített meg annakidején. Ennek azonban az volt a hátránya, hogy hiteléletünket teljesen megbénította. Miinek a lebontását tehát kívánatosnak tartanám. De akkor be kell vezetni a hosszúlejáratú kölcsönök típusát is (Ügy van! a jobboldalon.), mert enélkül ezt nem tudom elképzelni. A középlejáratú hiteleknél örvendetes javulás állott be, mert hiszen a pénzügyminiszter úr. akinek itt is ki kell fejeznem a gazdatársadalom köszönetét, beállította a középlejáratú hiteltípust, amelyet a hitelképes gazdáknak bocsát rendelkezésére. Fontosnak tartanám azonban azt. hogy ezt a keretet kibővítsük (Ügy van! a jobboldalon.) és a hitel kiadásánál ne csak kizárólag a hitelképességet, hanem a fizetési készséget, a becsületességet és a szorgalmat is nézzük. (Ügy van! a jobboldalon.) Nagyon sok tekintetben és sokszor szükség van az ilyen gazdák megsegítésére is. akik máshonnan nem tudnak pénzhez jutni. (Br. Vay Miklós: A bankpolitika tette tönkre a mezőgazdaságot!) Igen nagy hibát látok a mezőgazdasági
