Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-220

298 Az országgyűlés képviselőházának 220. ülése 19 U november 18-án, kedden. szezonhiteleknél, a kishiteleknél. Ez azt .ielentí, hogy azokon a vidékeken, ahol gyengébbek a földek, ahol rosszabbak a klimatikus viszo­nyok, ahol a gazdáknak talán kisebb a szak­tudásuk, ott tavasszal rendesen kisebb hitele­ket vesznek igénybe, amit a nyár folyamán majd_ a terményekből fizetnek vissza. Ezt a kis hiteltípust idáig rendesen a falusi kiskeres­kedők, falusi zsidók adták, rendszerint uzsora­áron. (Ügy van! a jobboldalon.) Ez most az általunk ismert okok következtében megszűnt, de pótolva nincs éppen a falusi hitelszervezet hiánya folytán. Felhívom tehát a földmívelés­ügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy a pénz­ügyminiszter úrral egyetértve karolna fel ezt a kérdést és segítse meg a kisebb hiteligényű birtokosokat. T. Ház! Végezetül legyen szabad rátérnem a lecsapolás és ármentesítés problémájára. (Halljuk! Halljuk!) Sohasem tudtam meg­érteni azt, hogy a felsőbb vidékek birtokosai, ahonnan a vizet leeresztik az alsóbb, alföldi vidékekre, egyáltalán ne vegyenek részt abból az áldozatból, amelyet az alsóbb vidékeken el kell szenvedni. Rendszerint parciálisan oldot­ták meg ezeket a kérdéseket. Régebbi időkben a községek és a vármegyék, azután a társula­tok saját érdekeik szem előtt tartásával oldot­ták meg a kérdést, és igyekeztek a folyók sza­bályozása és az ármentesítés mellett a lecsapo­lást is elvégezni. Sajnos, most látszik meg, hogy milyen nagy hiányok vannak ebben, amikor csapadékos esztendők vannak. Azt hi­szem, hogy ha ez a kérdés nem rendeztetik valamilyen formában, ez katasztrofális állapo­tokra fog vezetni. (Egy hang a szélsőbalolda­lon; Államosítani kell!) Földmívelésügyi kor­kormányzataink annakidején, néhai Darányi Kálmán is, később imajd gróf Teleki Pál is mint miniszterelnök, kijelentették. _ hogy ez a kérdés előmunkálat alatt van. Tudjuk, hogy a miniszter úrnak is az az elgondolása, hogy ezt meg fogja valósítani, de én állítom, hogy majdnem elérkezett a 24-ik óra. méltóztassék tehát az államosítást a legrövidebb idő alatt keresztülvinni. (Ügy van! Ügy van! Taps.) Enélkül ugyanis sem a lecsapolás. sem az ármentesítés kérdését megoldani nem lehet. Szívesebben láttam volna azt, hogy ha az a 28 millió pengő segély, amely a költségvetésbe be van állítva s amely az ármentesítés és le­csapolás céljait lenne hivatva szolgálni, a már államosított és egységes rendszerbe foglalt le­csapolás érdekeit szolgálná. T. Ház! Evvel az öt témával akartam foglalkozni, bár annyi témája van a mező­gazdaságnak, de az idő rövidsége nem en­gedte meg, hogy többel foglalkozzam^ Azt hiszem azonban, hogyha ezt az öt témát is igyekszünk előbbrevinni, igyekszünk meg­valósítani, nagyban hozzá fogunk f járulni ah­hoz, hogy a mezőgazdaság fejlődése előbbre­haladjon. (Ügy van! a jobboldalon.) Én a mi­niszter úrnak és munkatársainak, akik ezt a költségvetést készítették és helyes végrehaj­tását irányítani fogják, a legnagyobb köszö­nettel és hálával adózom. (Helyeslés a jobb­oldalon.) és arra kérem a miniszter urat, aki maga is gazdaember, gazdák között él és tu­dom, hogy szereti a gazdatársadalmat, mél­tóztassék továbbra is olyan fokozott gondos­sággal törődni a gazdatársadalommal, mint ahogyan eddig tette azt. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Higgye el a miniszter úr, — úgy vélem, felesleges is ezt mondanom — érdemes a magyar gazdatársadalommal foglalkozni, mert vele és rajta keresztül tudunk eljutni egy boldogabb, egy mintaszerűen kezelt és vezetett magyar mezőgazdasághoz. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen^ — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszóno­kok közül? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Matolesy Mátyás. Elnök: Matolesy Mátyás képviselő urat illeti a szó. Matolesy Mátyás: T. Ház! Az előttem szó­lott Kölcsey István t. képviselőtársam be­szédébe kapcsolódom bele és abból örömmel kell megállapítanunk azt, hogy a kormányzó­párt jelentős részében azok a problémák, amelyeket itt mi évek óta sürgetünk, már­már megértésre találnak. (Mozgás és zaj a jobboldalon. — Báró Vay Miklós: Utána be­szélnek! — Zaj.) és igen t. képviselő úr, aki annyira idegesen "szokott belebeszélni beszéd­jeinkbe, vegye tudomásul, hogy Kölcsey kép­viselőtársam a zsidóbirtokok ügyében szóról szóra azt mondotta el, amit múlt szerdán in­terpellációmban elmondottam. Tehát még nem csinálták meg, — tudja meg az igen t. képviselő úr — hanem egyelőre még csak odafejlődtek, (Báró Vay Miklós: Benne van a párt programmjában!), hogy kívánják ezek­nek a kérdéseknek a megoldását. (Folytonos zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, mél­tóztassanak csendben maradni! Matolcsy Mátyás: T. Ház! Nem kívánok tovább az ő beszédének nagyon sok komoly, megszívlelendő megállapításaival foglalkozni, nincs időm, különben megtenném. Az 1942. évi költségvetés tárgyalása során a földmívelésügyi tárca jelentős összeggel megnövekedett költségvetésének bírálatánál nem tételről tételre fogok menni, hanem azt fogom vizsgálni, hogy vájjon a földmívelés­ügyi kormányzat, élén a miniszter úrral, ren­delkezik-e azokkal a tervekkel, politikai el­határozásokkal, erővel, körültekintéssel, amellyel a magyar agrártermelést, a magyar agrárpolitikát és vele együtt a magyar pa­rasztságot helyesen tudja beleilleszteni az új nemzetiszocialista Európa gazdasági politiká­jába. Ez a dolog lényege. (Ügy van! a szélső­baloldalon.) En röviden, de nagyon röviden, mert nincs^ időm, áttekintem a tengelyhatalmak és Bulgária agrárpolitikáját, tevékenységét, nagyszerű sikereit, mert az a megítélésem, hogy az új nemzeti szocialista Európába való beilleszkedésünk szempontjából agrárszempont­ból Németországot, Olaszországot és Bulgáriát kell^ szem előtt tartanunk, egyszerűen azon oknál fogva, mert Magyarország agrárhely­zete e három pont közepén áll, másodsorban pedig azért, mert ezeknek az országoknak av, agrárpolitikája és eddigi nagyszerű sikerei feltétlenül, példaképpen állhatnak előttünk. Egészen röviden csak egy-két mondattal jellemezve ez országok agrárpolitikáját, meg kell állapítanunk, hogy Olaszország nagyon sok tekintetben azonos képet mutat a háború előtti Magyarországgal. Csakhogy nem másfél­millió, hanem 15 millió embere vándorolt ki és a hazaküldött pénzek tartották fenn fizetési mérlegét,, de ugyanakkor elveszett a fajta, messze idegenbe seperte a kivándorlás szele és Mussolini agrárpolitikája felismerte a helyes utat és anegálljt parancsolt a fajta pusztulásá­nak és kivérzésének s földhöz kötötte az olasz

Next

/
Thumbnails
Contents