Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-220
296 Az országgyűlés képviselőházának 220. ülése 19hl november 18-án, kedden. gyár föld igazságos megosztását kívánatosnak és helyesnek tartom. Ki kell azonban jelentenem, hogy földosztó sohasem voltam és nem is leszek. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ezt tudjuk! A kormány is est mondja!) Szerintem ugyanis elsősorban annak van joga föl-let osztani, akinek földje van; én így fogom fel ezt a kérdést! Ez a válaszom a közbeszólónak. De továbbmegyek: A földet a nemzet kincsének, a nemzet fundamentumának tartom, amelyhez hozzányúlni addig és csak abban a mértékben lehet, ameddig elő nem idézzük vele a nemzeti jövedelem csökkenését és ameddig a közösségnek kára nem származik belőle, (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) Nem akarok most azon vitatkozni, hogy kinek van igaza, annak a tábornak-e, amely statisztikai alapon bebizonyítja, hogy igenis, a kisbirtok többet hoz, mint a nagy, vagy a másik tábornak, amely ugyancsak statisztikai alapon bizonyítja be, hogy a nagyobb birtok hozama sokkal nagyobb. mint a kisebbé. (Egy hang a szélsőbalodalon: Ez nem áll') Í3n sok olyan kisföldbirtokot ismerek, amelyen olyan mintaszerű gazdálkodás folyik, hogy felveszi a versenyt a les-jobban kezelt közép- vagy nagybirtokkal is. (Úgy van! a jobboldalon.) Azt is elismerem, hogy egy baromfi- vagy házinyultenyésztéssel foglalkozó birtokon, vagy hagymával vagy paprikával beültetett kisebb birtokon, amelyen a tulajdonos maga műveli a földet, a terményeket a maga munkaijával termeli mindenféle más munkaerő segítsége nélkül, ott igenis kisbirtokon aránylag nagyobb a hozam, mint egy ugyanilyen termeléssel foglalkozó nagybirtokon. (Bodor Márton: Sokat kell csinálni a kisbirtokon!) Elnök: Bodor Márton képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Kölcsey István: Ezzel szemben azonban be kell látnunk azt is, hogy nem tudom, mi lett volna az utóbbi időhen a búza- és takarmányellátással, ha nem lett volna közép- és nagybirtoktípus és éppúgy meg lehet állapítanom, hogyha az utóbbi időben a közép- és nagybirtok nem látta volna el a várost búzával, liszttel és zsírral, akkor fennakadás lett volna a városokban. (Űüy van! a jobboldalon, — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ez az igazság, ez be van bizonyítva. Bármilyen nagyrabecsüléssel is viseltetem a statisztikus urakkal szemben, mégis meg kell állapítanom, hogy az élet sokszor meg; szokta őket tréfálni és rájukcáfol. Nekem e téren az az álláspontom, hogy igenis, a statisztikai adatok felhasználásával, — mert hiszen ezekre feltétlenül szükség van — de a gyakorlat és a való élet szerint kell e.zt az igazán nehéz problémát megoldani. (Ügy van! Űgy van! a jobboldalon és a középen.) De ugyanakkor feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a zsidóbirtokot mihamarabb teljes egészében elvegyék a zsidóktól (Helyeslés és taps -- Bodor Márton: Miért nem teszik meg 0 !? — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Meg kell csinálni! Megszavazzuk!) és átadni a kisebb gazdáknak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Erre vonatkozólag van egy törvényünk, amelyet én hiányosnak lé® hézagosnak tartok, mert rengeteg^ kibúvásra, halasztásra és belebbezési lehetőségre a cl alkalmat s éppen azok élnek a halasztás és felebbezés lehetőségével, akiktői elsősorban kellene elvenni a zsidóbirtokot, mert ezeknek a földeknek tulajdonosait tar torn a magyar nemzetre nézve a legkárosabb egyéneknek. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Felkérem tehát a földmívelésügyi miniszter urat, hogy akár egy42-es bizottsági rendelettel oldja meg ezt a kérdést, vagy ha ez nem lehetséges, méltóztassék sürgősen belyujtani egy egyszakaszos törvényjavaslatot, hogy ezt a problémát végre a lehető lcgrövi debb idő alatt megoldjuk. (Helyeslés és taps — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Megszavazzuk! — Egy hana a szélsőbaloldalon: Egy évvel ezelőtt kértük!) Ugyancsak sürgősnek találom általában at •-gesz íoldbirtokreform-kérdésnek sürgős megoldását, mert ez állandó izgalomban tartja a falu lakosságát. (Ügy van! a jobboldalon. —• Egy hang a szélsőbaloldalon: Joggal!) Fantáziájuk teljesen fel van izgatva, nagyon sojj vidéken még ma is, sajnos, ingyenföldekről álmodoznak, ez pedig feltétlenül a raunkakészség, a nemzeti termelés és fogyasztás rovására is megy ; (Ügy van! Ügy van!) Felihívom a iminiszter úr figyelmét a házhely-kérdésre is, amely már nem tűr további halasztást. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt feltétlenül sürgősen meg kell oldani és kérem a miniszter urat, hogy az elkövetkezendő legrövidebb idő''alatt méltóztassék ezt a kérdést a legradikálisabban tető alá hozni, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) mert a nemzet eminens érdeke az, hogy _ a falun mindenki legalább házhelyhez jusson. (Taps a jobboldalon. — Zaj a szélsobaloTdalon. — Elnök csenget.)^ Ügy látom, hogy a miniszter úr is érzi ennek a kérdésnek fontosságát, ^ meri- költségvetésében 5.5 millió pengővel többet állított be erre a célra s ezt az összeget a feladatot elvégző tisztviselők számának szaporítására, továbbá az elővásárlás és telepítés céljaira akarja felhasználni. En azonban azt hiszem, hogy ezzel az, összeggel nem tudjuk kellőképpen megoldani a kérdést,, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Mor.zsa!) felvetem tehát azt a gondolatot, nem lehetne-e a most kijelölt pénzintézetek mellett a birtokpolitikai oszály instrukciójával és felügyelete alatt egynéhány nagyobb pénzintézetet is bekapcsolni, amelyek megfelelő hitelt adnának a parcellázások lebonyolítására es több tisztviselőt is tudnának beállítani, ami által a kérdést, azt hiszem, sokkal jobban és gyorsabban meg lehetne oldani., Erre hívnám fel tehát a miniszter úr figyelmét. T. Ház! A második probléma az árpolitika. En a termelést és az árpolitikát nem tudóim egymástól elválasztani. A közellátási miniszter úr személye iránt táplált minden nagyrabecsülésem mellett is azt kell mondanom, hogy nagyon helyes lenne, ha ez a. ket kérdés, a termelés és az árpolitika, egy kézben lenne. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A közellátási minisztérium költségvetésének tárgyalásakor azonban a miniszter úr megnyugtatott minket abban a tekintetben, hogy ezeket a problémákat a földmívelésügyi miniszter úrral harmonikusan igyekszik megoldani. Talán nem is volna helyes, ha a két kérdés egyesítése most történnék meg, mert ez csak zavarná a termelést, de azt kérem, hogy amikor majd az idő és helyzet megengedi, akkor ezt a két kérdést, vagyis a termelést és az árpolitikát tegyék le egy kézbe. (Helyeslés.) A magyar mezőgazdák mindenkor felismerték és belátták annak szükségességét, hogy igenis, áldozatot kell hozni a nemzettel szemben, ezen áldozatot ők a jövőben is szívesen vállalják. Ezt az áldozatkészséget azonban csak akkor tudjuk fenntartani, sőt még
