Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-220

Az országgyűlés képviselőházának 220. •Felépíteni olyan milliárdos tervet, amelyben nem is az számít, hogy mekkora, hanem, hogy miképnen tudjuk felhasználni. Amikor szerin­tünk honvédelmi, közellátási szempontból ha­tározottan káros ennek a költségvetésnek a beállítása, amikor ebben az 1942-es költségve­tésben tétovázást és szakszerűtlenséget látunk, akkor nem vagyok abban a helyzetben, hogy a Magyar Megújulás Nemzetiszocialista Párt­szövetség és a magam nevében a költségvetést elfogadjam. (Taps a baloldalon. — Felkiáltások jobb felől: Gondoltuk! ) Elnök: Szólásra következik a vezérszóno­kok közül? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Kolásey István! Elnök: Kölcsey István képviselő urat illeti a szó. Kölcsey István: T. Ház! Amidon pártom nevében olyan szerencsés lehetek, hogy a föld­mívelésügyi tárca költségvetéséhez és annak keretén belül »a vele kapcsolatos kérdésekhez elsőnek szólhatok hozzá, méltóztassék megen­gedni, hogy e hozzám olyan közelálló és ne­kem olyan kedves tárgykörhöz bizonyos elfo­gultsággal nyúljak hozzá, Teszem ezt nemcsak azért, mert hiszen tradícióm, érzésem, szívem a földhöz és a földdel foglalkozó társadalom­hoz köt, hanem azért is, mert meggyőződésem, hogy a mezőgazdaság a nemzeti termelésnek legfontosabb ága. (Demkö Mihály: Ügy van!) Hiszen ez adja az elsőrangú szükségletek fe­dezésére szolgáló nyersanyagot, ezért alapja és előfeltétele a nemzetek egész táplálkozásá­nak, iparának és kereskedelmének. (Ügy van.' a jobboldalon.) A mezőgazdaság által termelt termények értéke a legtöbb nemzetnél jóval több, mint a más foglalkozási ágak által termelt termei­vényeké. Ezért a föld a nemzeti jövedelemnek legbiztosabb legkiválóbb és egyben legbősé­gesebb erőforrása is. (Ügy van!) De társa­dalmi szempontból sem lekicsinylendő sze­repe van a földnek. Hiszen ez köti állandó lakhelyhez az egyént, kiindulópontja a köz­ség nemzet, állam és általában a közösségi érzés képződésének és kifejlődésének. Ez ve­zet az oly szükséges kulturális haladás és tudás vágyának megismeréséhez is. A mező­gazdaság a legegészségesebb foglalkozási ág, amelyből a népességnek legnagyobb része él. A mezőgazdasággal foglalkozó népesség az államhatalomnak legállandóbb alkotóeleme (Ivády Béla: Xlgy van!), intézményeinek leg­biztosabb és leghívebb őre éppen helyhèz­kötöttsége folytán. De be kell vallanunk, hogy a mezőgazda­ságnak igen nagy hátrányai is vannak, mert hiszen a természet szeszélyétől függő terme­lési ág. Hozama ezért mennyiségileg és minő­ségileg egyaránt nagyon ingadozó, így a föld­ből származó nemzeti jövedelem is nagy hul­lámzásoknak van kitéve. Agrártudósaink és politikusaink különféle eszközök igénybevéte­lével sohasem keresték jobban az ebből kive­zető utat, mint éppen ma. Németországnak, ennek a kivételes pozíciót betöltő, nagyszerű birodalomnak ezt a problémát bizonyos mér­tékben sikerült is nyugvópontra juttatni. Nekünk is létérdekünk és életkérdésünk, hogy minél gyorsabban és minél radikálisabban el­érhessük ezt, mert hiszen szerény véleményem szerint a mezőgazdasági népesség kötelezett­ségei igen nagyok és sajnos, a jövendőben még fokozódni is fognak. Ezért ezt a problé­mát feltétlenül, céltudatosan meg kell oldani, ülése 19-íl november 18-án, kedden. 295 mert ezáltal nemzetünk felemelkedik, fej­lődik, de ha ezt a* problémát elhanyagoljuk, akkor a nemzet el is pusztulhat. T. Ház! Ha vizsgálom á nemzetek mező­gazdaságának történetét... (Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.) Sohasam szoktam a képvi­selő urak beszédébe beleszólni, nagyon kérem, méltóztassanak ugyanezt cselekedni velem is. Ha vizsgálom a nemzetek mezőgazdaságának történetét, akkor meg kell állapítanom, hogy amelyik nemzet a -mezőgazdaság fontosságát idejekorán felismerte, az mindig nagyobb ha­talomra, mindig nagyobb gazdagságra tett szert. Hiszen az angol nemzet is ennek köszön­hette majdnem háromszáz éves világuralmi hatalmát, mert már az 1700-as^ évek elején fel­ismerte a trágyázás, a talajjavítás fontossá­gát. Ekkor kezdődik náluk a sorbavetés. (Zaj és mozgás a szélsőbalol'dalon.) és az állatneme­sí tés, ami ösztönzést ad az inarnak és a keres­kedelemnek olyan hihetetlen mértékben való felemelkedésére. Biztos meggyőződésem az is, hogy Németország ennek köszönheti azt, hogy az utóbbi két évtizedben olyan hihetetlenül gyorsan olyan magas színvonalra emelte fel mezőgazdaságát. Ennek köszönheti nagyszerű pozícióját, hihetetlenül nagy ellenálló erejét, nagy erőkifejtését, amellyel ezt a nagyszerű eredményt el tudta és el is fogja érni. (Zaj és mozgás a szélsőbáloldalon.) Sajnos, be kell val­lanunk, hogy a magyar mezőgazdaság csiga­lassú lépésekkel haladt előre egészen a leg­utóbbi évekig. (Felkiáltások a szélsőbalolda­lon: Meddig?) Ha ennek okait nézzük. — ame­lyek igen számosak — akkor a következő meg­állapításra jutunk. Csak néhány példát raga­dok ki. Ezek az okok: a tarifaproblémánk 'megoldatlansága, a közlekedési utak hiányos­sága, a tőzsdei ár-rombolás, a gazdasági szak­oktatás, illetőleg a szaktudás hiányossága. Csodálatos, hogy a törvényhozás sem érzékelte kellő mértékben ennek a kérdésnek fontossá­gát (Zaj és mozgás^ a szélsőbaloldalon.), annak ellenére, hogy tagjai között mindig nagyon sokan ültek gazdák. Ha az 1942. évi költség­vetést vizsgáljuk; — és tudjuk, hogy a költség­vetés mindig hű tükre annak, hogyha kor­mányzat milyen mértékben akarja elősegíteni és továbbvinni valamelyik foglalkozási ágat — akkor ha csak egy_ kicsit is tárgyilagosak va­gyunk, meg kell állapítanunk, hogy a mező­gazdaság nem mostohagyermek többé (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.), előtteimi felszólalt Piukovich József t. képviselőtársammal ellen­tétben meg kell állapítanom, hogy 53 millió pengőt tesz ki az az effektív többlet, amely mind hasznos beruházásokat szolgál. Ha ehhez hozzáveszem az egymilliárdos, beruházási pro­grammot (Helyeslés jobbfelől.). amelyre a költségvetés már céloz, akkor meg* kell állapí­tanom (Fiukovich József: 12 millió!), — az 53 millión kívül — hogy a kormányzat igenis a jövendő nemzedék érdekében is felismerte a mezőgazdaság fontosságát. A költségvetés keretén belül öt problémát ragadok ki amellyel kissé részletesebben aka­rok foglalkozni. Ezek: a mezőgazdasági szakok­tatás, az árpolitika, a hitelpolitika, a lecsapo­lás, az ármentesítés és utolsó sorban^ de mint elsőrangú feladat: a földreform kérdésének végleges és gyors elintézése. (Zaj d t szélsőbalol­dalon.) Mert hiszen ezeket a kérdéseket gon­dolnám olyanoknak, amelyeknek^ megoldásá­val nagyon előbbre viimők mezőgazdaságunk fejlődését. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mea kell oldani) Sohasem tagadtam, t. Ház és ahol lehetett mindig is hangoztattam, hogy a ma­43*

Next

/
Thumbnails
Contents