Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-220

Az országgyűlés képviselőházának 220. •Felépíteni olyan milliárdos tervet, amelyben nem is az számít, hogy mekkora, hanem, hogy miképnen tudjuk felhasználni. Amikor szerintünk honvédelmi, közellátási szempontból határozottan káros ennek a költségvetésnek a beállítása, amikor ebben az 1942-es költségvetésben tétovázást és szakszerűtlenséget látunk, akkor nem vagyok abban a helyzetben, hogy a Magyar Megújulás Nemzetiszocialista Pártszövetség és a magam nevében a költségvetést elfogadjam. (Taps a baloldalon. — Felkiáltások jobb felől: Gondoltuk! ) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Kolásey István! Elnök: Kölcsey István képviselő urat illeti a szó. Kölcsey István: T. Ház! Amidon pártom nevében olyan szerencsés lehetek, hogy a földmívelésügyi tárca költségvetéséhez és annak keretén belül »a vele kapcsolatos kérdésekhez elsőnek szólhatok hozzá, méltóztassék megengedni, hogy e hozzám olyan közelálló és nekem olyan kedves tárgykörhöz bizonyos elfogultsággal nyúljak hozzá, Teszem ezt nemcsak azért, mert hiszen tradícióm, érzésem, szívem a földhöz és a földdel foglalkozó társadalomhoz köt, hanem azért is, mert meggyőződésem, hogy a mezőgazdaság a nemzeti termelésnek legfontosabb ága. (Demkö Mihály: Ügy van!) Hiszen ez adja az elsőrangú szükségletek fedezésére szolgáló nyersanyagot, ezért alapja és előfeltétele a nemzetek egész táplálkozásának, iparának és kereskedelmének. (Ügy van.' a jobboldalon.) A mezőgazdaság által termelt termények értéke a legtöbb nemzetnél jóval több, mint a más foglalkozási ágak által termelt termeivényeké. Ezért a föld a nemzeti jövedelemnek legbiztosabb legkiválóbb és egyben legbőségesebb erőforrása is. (Ügy van!) De társadalmi szempontból sem lekicsinylendő szerepe van a földnek. Hiszen ez köti állandó lakhelyhez az egyént, kiindulópontja a község nemzet, állam és általában a közösségi érzés képződésének és kifejlődésének. Ez vezet az oly szükséges kulturális haladás és tudás vágyának megismeréséhez is. A mezőgazdaság a legegészségesebb foglalkozási ág, amelyből a népességnek legnagyobb része él. A mezőgazdasággal foglalkozó népesség az államhatalomnak legállandóbb alkotóeleme (Ivády Béla: Xlgy van!), intézményeinek legbiztosabb és leghívebb őre éppen helyhèzkötöttsége folytán. De be kell vallanunk, hogy a mezőgazdaságnak igen nagy hátrányai is vannak, mert hiszen a természet szeszélyétől függő termelési ág. Hozama ezért mennyiségileg és minőségileg egyaránt nagyon ingadozó, így a földből származó nemzeti jövedelem is nagy hullámzásoknak van kitéve. Agrártudósaink és politikusaink különféle eszközök igénybevételével sohasem keresték jobban az ebből kivezető utat, mint éppen ma. Németországnak, ennek a kivételes pozíciót betöltő, nagyszerű birodalomnak ezt a problémát bizonyos mértékben sikerült is nyugvópontra juttatni. Nekünk is létérdekünk és életkérdésünk, hogy minél gyorsabban és minél radikálisabban elérhessük ezt, mert hiszen szerény véleményem szerint a mezőgazdasági népesség kötelezettségei igen nagyok és sajnos, a jövendőben még fokozódni is fognak. Ezért ezt a problémát feltétlenül, céltudatosan meg kell oldani, ülése 19-íl november 18-án, kedden. 295 mert ezáltal nemzetünk felemelkedik, fejlődik, de ha ezt a* problémát elhanyagoljuk, akkor a nemzet el is pusztulhat. T. Ház! Ha vizsgálom á nemzetek mezőgazdaságának történetét... (Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.) Sohasam szoktam a képviselő urak beszédébe beleszólni, nagyon kérem, méltóztassanak ugyanezt cselekedni velem is. Ha vizsgálom a nemzetek mezőgazdaságának történetét, akkor meg kell állapítanom, hogy amelyik nemzet a -mezőgazdaság fontosságát idejekorán felismerte, az mindig nagyobb hatalomra, mindig nagyobb gazdagságra tett szert. Hiszen az angol nemzet is ennek köszönhette majdnem háromszáz éves világuralmi hatalmát, mert már az 1700-as^ évek elején felismerte a trágyázás, a talajjavítás fontosságát. Ekkor kezdődik náluk a sorbavetés. (Zaj és mozgás a szélsőbalol'dalon.) és az állatnemesí tés, ami ösztönzést ad az inarnak és a kereskedelemnek olyan hihetetlen mértékben való felemelkedésére. Biztos meggyőződésem az is, hogy Németország ennek köszönheti azt, hogy az utóbbi két évtizedben olyan hihetetlenül gyorsan olyan magas színvonalra emelte fel mezőgazdaságát. Ennek köszönheti nagyszerű pozícióját, hihetetlenül nagy ellenálló erejét, nagy erőkifejtését, amellyel ezt a nagyszerű eredményt el tudta és el is fogja érni. (Zaj és mozgás a szélsőbáloldalon.) Sajnos, be kell vallanunk, hogy a magyar mezőgazdaság csigalassú lépésekkel haladt előre egészen a legutóbbi évekig. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Meddig?) Ha ennek okait nézzük. — amelyek igen számosak — akkor a következő megállapításra jutunk. Csak néhány példát ragadok ki. Ezek az okok: a tarifaproblémánk 'megoldatlansága, a közlekedési utak hiányossága, a tőzsdei ár-rombolás, a gazdasági szakoktatás, illetőleg a szaktudás hiányossága. Csodálatos, hogy a törvényhozás sem érzékelte kellő mértékben ennek a kérdésnek fontosságát (Zaj és mozgás^ a szélsőbaloldalon.), annak ellenére, hogy tagjai között mindig nagyon sokan ültek gazdák. Ha az 1942. évi költségvetést vizsgáljuk; — és tudjuk, hogy a költségvetés mindig hű tükre annak, hogyha kormányzat milyen mértékben akarja elősegíteni és továbbvinni valamelyik foglalkozási ágat — akkor ha csak egy_ kicsit is tárgyilagosak vagyunk, meg kell állapítanunk, hogy a mezőgazdaság nem mostohagyermek többé (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.), előtteimi felszólalt Piukovich József t. képviselőtársammal ellentétben meg kell állapítanom, hogy 53 millió pengőt tesz ki az az effektív többlet, amely mind hasznos beruházásokat szolgál. Ha ehhez hozzáveszem az egymilliárdos, beruházási programmot (Helyeslés jobbfelől.). amelyre a költségvetés már céloz, akkor meg* kell állapítanom (Fiukovich József: 12 millió!), — az 53 millión kívül — hogy a kormányzat igenis a jövendő nemzedék érdekében is felismerte a mezőgazdaság fontosságát. A költségvetés keretén belül öt problémát ragadok ki amellyel kissé részletesebben akarok foglalkozni. Ezek: a mezőgazdasági szakoktatás, az árpolitika, a hitelpolitika, a lecsapolás, az ármentesítés és utolsó sorban^ de mint elsőrangú feladat: a földreform kérdésének végleges és gyors elintézése. (Zaj d

t szélsőbaloldalon.) Mert hiszen ezeket a kérdéseket gondolnám olyanoknak, amelyeknek^ megoldásával nagyon előbbre viimők mezőgazdaságunk fejlődését. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mea kell oldani) Sohasem tagadtam, t. Ház és ahol lehetett mindig is hangoztattam, hogy a ma43*