Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-220

294 Az országgyűlés képviselőházának 220. abszolúte nem lehet megállapítani azt a fokozott ütemet, amelyet az indokolás felhoz. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Sőt abból a tényből, hogy a zsidó ingatlanok elvételével kapcsolatban, ami kétségtelenül óriási adminisztratív munkát jelent, abszolúte még csak említés sem történik, sem az alapnál, sem az illető címnél, azt kell látnunk és tapasztalnunk, hogy a miniszter úr egészen szokatlan óvatosságot mutat a földreformmal kapcsolatban és egyáltalán maga ez az egy tény is azt igazolja, hogy nem kívánja a magyar mezőgazdaságot beállítani az új európai életbe és az új európai gazdálkodásba. (Ellenmondás oh jobbfelől és a középen. — Sigray István; Tettek beszélnek!) De nézzük meg a kérdést szociális szempontból is. Szociális szempontból a legnagyobb aggályokat kell felhoznom. (Üau van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Fel kell hoznom azért. mert 1942-ben 12.000 kertes házat akarnak kiosztani, ez pedig ahhoz az adatgyűjtéshez képest, amely szerint Magyarországon ma körülbeiül 1 millió nincstelen család van, azt jelenti, hogy a miniszter úr bejelentette egy százéves munkaterv megkezdését, ezt pedig, azt hiszem, a mai gyorsütemű életben alig lehet elképzelni. ( Bencs Zoltán: Százéves, micsoda beszéd ez?!) Pedig a házhely nemcsak házhelyet jelent, az az illetőnek életgyökere, annak az embernek, aki házhelyhez jut, lesznek ott gyümölcsfái, amelyek virágoznak, az a házhely ad annak az embernek zöldséget, megkönnyíti életét és annak a nincstelen szerencsétlen rnagyarnak a, magyar talajba való begyökerezését jelenti. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt nem lehet évi 12.000 házhellyel elintézni. (Bencs Zoltán: Legyen csak megnyugodva!) De nézzük csak a következő aggályt, amely egészen érdekes, mert most jelent meg a kormány egyik félhivatalos lapjában Vass Elek miniszteri osztályfőnöknek egy nyilatkozata. Sajnálom, hogy Vass Eleket az utóbbi időben, nem tudom, milyen erők következtében, de ahogyan mondani szokták, kissé hidegre állították. (Ellenmondások jobbfelől és a középen.) Tény azonban az, hogy az ő nyilatkozatából meg kell állapítanunk azt, hogy még a hivatalos tényezők sem látják kielégítőnek azt a tempót, amely most a földreform és a házhelykérdés rendezése során folyik. A nyilatkozatnak egyik tételére azonban legyen szabad rámutatnom és ez az, amelyet nagyon kidomborít (olvassa): »Vigyáznunk kell nagyon ... és féltenünk kell az alkalmaztatásukat vesztő gazdasági cselédeket«. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások a jobboldalon: Talán nem kell?) Ezzel a kérdéssel egyszer már szeimibe kell nézni. Tessék ebből a szempontból figyelembevenni az üzemstatisztikai adatokat. Megállapítható,, hogy Magyarországon a közép- és nagybirtokon átlagosan — a kül- és közép terjes üzemmódok között — száz katasztrális hold szántó 4—5 gazdasági cselédet tart el. Ezzel szemben azzal a belterjes gazdálkodással, amelyre beszédem elején bátor voltam rámutatni, 7—8 gazdasági cseléd eltartása könnyen lehetséges. Kérdezem, hogy szabad-e ilyen szempontokat felhozni és ezeket is újabb akadályul odaállítani a földreform -ilé? Szerintem ezek túlzott felfogások és arra alkalmasak, hogy mi nagyon ferde színben tüntessük fel nemcsak a miniszter úrnak, hanem az egész kormányzatnak a földreformmal szemben elfoglalt álláspontját. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ülése 19úl november 18-án, kedden. T. Ház! Ezzel a szociális támogatással kapcsolatban legyen szabad még rámutatnom arra is, hogy amikor millió és millió léleknek, a mezőgazdaságban foglalkoztatott - embereknek és családtagjaiknak a megélhetéséről van szó, akkor azt látjuk, hogy olyan kislétszámú gazdasági munkaügyi felügyelőséget állítanak be, hogy többmillió gondozásra szoruló embert összesen 43 munkaügyi felügyelővel kívánnak támogatni, olyan 43 munkaügyi felügyelővel, akik maguk is szociális támogatásra szorulnak, mert gyakornokok és X. fizetési osztálybeli segédfelügyelők. Aki ismeri a vármegyei életet, az nagyon jól tudja, hogy egy vármegyében a szociális dolgokat nem lehet ilyen egészen alsórangú emberekkel intéztetni. (Zajos felkiáltások a jobboldalon: Mi az, hoQy alsórendű? Hallatlan! — Elnök csenget.) Én 15 évig ott éltem, tudom, hogy mi az! Rangról van szó, ezek gyakornokok...-(Zaj a jobboldalon.) Elnök: Méltóztassanak csendben meghallgatni a szónokot. Piukovich József: Alacsonyrangú, alacsony fokozatban lévő emberekkel nem lehet elintézni ezt az ügyet. (Zaj a ssélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben maradni. Piukovich József: Egyébként a^ szociális támogatásnak egy másik, egészen kirívó adata az, hogy a miniszter úr nagy szeretettel ápolgatja az Országos Gazdasági Munkásházépítési Alapot is, amely alap összesen 22.000 pengővel van dotálva. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Én azt hiszem, hogyha már a belügyminiszter úr a nép- és családvédelmi alapon keresztül határozottan komoly és szélesvonalú munkát indított meg a falu elesettjeinek támogatására, akkor egészen karrikatúraszámba megy az. hogy egy alapot tart fenn a földművelésügyi miniszter úr, amely alap a mezőgazdasági munkásházak építését évente, közelebbről 1942-ben 22.000 pengővel kívánja támogatni. T. Ház! Amidőn az 1942. évi költségvetésnek tisztán politikai szempontból váló bírálatával végeztem, úgy érzem, hogy azok a ko moly idők, amelyek következnek jé-s amelyeknek' bekövetkezését semmiképpen sem állíthatja meg semmi néven nevezendő erő Magyarországon, az a kötelességünk, hogy kész tervekkel, komoly formákkal és olyan lehetőségekkel lépjünk bele az 1942-es évbe. ame lyek majd méltóvá tesznek bennünket arra, hogy az 1942. évben a délkeleteurópai gazdasági egységben az elsőbbséget, a mezőgazdaság terén való vezetést feltétlenül a kezünkbe vegyük. Ügy érzem, hogy ez a költségvetés először is szellemében nem egyezik az elkövetkezendő időkkel, mert amikor nemzeti szocialista szellemű Európa van kialakulóban, akkor nem lehet ilyen liberális beállítottságú és indokolású költségvetést a parlament elé hozni. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Ellenmondások a jobboldalon. — Bencs Zoltán: Tessék kimutatni azt a liberalizmust ebből a költségvetésből. Állítani lehet, de bizonyítsa! — Zaj.) A költségvetés szűk keretei, amelyekkel szembentaláljuk magunkat, még a végrehajtást illetőleg is súlyos aggályokat támasztanak bennünk, mert a végrehajtás így szinte lehetetlen. Ebből kifolyólag mi a legnagyobb aggodalommal tekintünk a milliárdos programra elkövetkező ideje elé, mert ilyen apparátusra, amely ma görnyedten és küszködve, idegileg felőrölve dolgozik és vergődik, vétek volna