Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-220

Az országgyűlés képviselőházának 220. ülése 194-1 november 18-án, kedden. 293 örülök annak, hogy az előadó úr maga is rámutatott erre és már nem háromszáz százalékos emelkedést ismer el, hanem szerinte — mint mondotta — 84 millió többlet van, és 150%-kai több az idei költségvetés, mint az 1941. évi. Nézzük meg azonban közelebbről ezt a kérdést, számszerűleg hogyan áll. Ha elfogadjuk azt, hogy a jövő költségvetésnél az Örvendetes keleti és erdélyi területgyarapodás következtében tényleg 27 százalék mellőzhető, sőt mellőzendő, akkor nekünk bírálatunk során rá kell térnünk egyéb olyan szempontokra is, amelyek azt hiszem, mégis csak figyelmet érdemelnek. Az általános drágulással kapcsolatban a németek kiszámították Európában mindenütt a drágasági indexet. Ezt Magyarországra 37%-ban fejezték ki, én azonban az 1942. évre nem szeretném ezt az összeget alkalmazni. En pusztán 20%-ot veszek drágaság címén, amelyet sokan talán, — ha szabad ezzel a szóval élnem — túlenyhének, naivitásnak gondolhatnak. Itt figyelembe veszem azt az egészen szokatlan pénzügyi stílust, amely szerint a földmívelésügyi költségvetésben a bolettaalap megszűnése után egyrészt 14 milliós tétel van beállítva földadó-megtérítésre. (Zaj. — Bene:-. Zoltán: Jól tudja a képviselő úr, miért. A bizottságban már megnyugtatott a pénzügy miniszter úr.) — Nem nyugtatott meg, sőt! — (Bencs Zoltán: Minket megnyugtatott.) Másrészt a termés értékesítésévei kapcsolatban a MAV részére térít 15 milliót, és ha ehhez hozzávesszük azt is, amit végre sikerült megállapítani, hogy a milliárdos összegből tulajdonképpen 12 milliót építettek be külön ebbe a költségvetésbe, akkor meg kell -állapítani, hogy itt sem 300%-os, sem 150%-os emelkedésről, hanem sajnos, csak 23%-os emelkedésről kell tudomást vennünkMindenesetre úgy érzem, hogy ezekkel a tényekkel szembe kell néznünk, mert az volna a legszerencsétlenebb politika, ha mi nem néznénk tárgyilagosan a kérdéseket önmagunkat beleringatnánk olyan dolgokba, amelyek nem felelnek meg a tényeknek. Azonban akár 23%, akárhány százalék a költségvetési emelkedés, egyet méltóztassanak megengedni. azt, hogy idézzem 1890. évi november 13-áról a földmívelésügyi tárca előadójának. Dániel Ernőnek következő szavait (olvassa); »Nem az a kérdés, mennyit használ fel a miniszter, hanem az, hogy a rendelkezésére álló eszközöket miként (használja fel«. Tehát az. aki azon vitázik unióst, hogy mennyi a költségvetés, nem is jár helyes úton. Tudniillik azt kell kutatni, miként tudjuk majd felhasználni ezeket az összegeket. Sajnos, itt meg kell állapítani azt, hogy mindenekelőtt az a szervezet, amely rendelkezésére áll a miniszter úrnak, szerintünk nem alkalmas arra, hogy ezt a költségvetést megfelelően végrehajtsa, nem alkalmas azért, mert elsősorban a központi igazgatásnál azt kell tapasztalnunk, hogy kora reggeltől késő estig ott van az a tisztviselői kar és megállapítjuk azt is, hogy legjobb igyekezetük, kiváló szorgalmuk és képességeik ellenére sem tudják kifejteni azt a munkát, amely kívánatos lenne, mert a bürokrácia benn a minisztériumban mindent teljesen megöl. Ezt a orogrammot nem flehet végrehajtanunk azért sem. mert a külső szerveknél hiányzik a mobilitás. Kértem, hogy a gazdasági felügyelői kart és a többi külső szolgálaton levő tisztviselőket is tessék motorizálni. A miniszter úr álláspontja szerint KÉPVISELŐHÁZ! NAPLÓ XI. nincs elegendő gumi. Az én véleménvem az, hogy ez a hadi gazdálkodásba szervesen beleillő intézmény, tessék tehát elvenni a zsidók autóit, sőt

f ha azok is tönkrementek, tessék a magánautókat is elvenni, hogy ezek az emberek ott dolgozhassanak. {Börcs János,: Ügy van! Mi is odaadjuk a miénket.) Meg kell állapítanom azt is., hogy az agrár érdekképviseletek, úgy a törvényes, mint az önkéntes társuláson alapuló szervezetek még mindig nem ismerik teljesen < hatáskörüket. Lépten-nyomon halljuk és látjuk, hogy - az egyik intézmény a másikkal szinte rivalizálni kezd, ami természetesen mindig az ügy rovására megy és így a miniszter úr nem tudja nyugodtan végezni a maga dolgát. Ha pedig a parasztság szervezetéről beszélek, az ^ egyenesen sajnálatos. Nagy lendületet vesz újra a Faluszövetség régi alapokon és régi elveken. Ugyanakkor azt látjuk, hogy az ezüst- és aranykalászos gazdákat a ; miniszter úr az országos kamarába kívánja beszervezni r és hogy szintén állami támogatással egy másik új parasztszövetség kezd működni. A szerencsétlen magyar parasztságot hagyjuk a helyén és ne forgácsoljuk szét még jobban ezekben a kérdésekben. (Za.j.) A szervezési nehézségeken kívül rá kell még mutatnom arra, hogy bizonyos szempontokból is igen aggályos tüneteket látok. Itt legyen szabad az állattenyésztés kérdásére r rámutatnom. Ha az állattenyésztésre fordított összegeket nézzük, azt látjuk, hogy a lótenyésztést 93 millió pengővel, a szarvasmarhatenyésztést 14 millió pengővel, a sertéstenyésztést 075 millió pengővel, a juhtenyésztést 035 millió pengővel, a baromfitenyésztést pedig 05 millió pengővel dotálja

t a költségvetés. Ha ezeket a számokat egymás mellé állítjuk, mit látunk? Én újra nem számokról beszelek, hanem az arányokról. Méltóztassék elhinni, hogy hadiérdek az, hogy mi a szarvasmarhatenyésztést és a juhtenyésztést is komolyan támogassuk és ne ilyen aránytalanul, amit látunk, ha azt nézzük, hogy például a juhtenyésztésre 350.000 pengőt fordítunk. Es ha már a hadiérdekekről és a honvédelmi érdekekről beszélünk, akkor pedig az az álláspontunk, hogy szakszempontból a lótenyésztést új talapokra kell fektetnünk és ha ehhez nem elég 9 millió pengő, tessék 20 millió pengőt adni, hogy a lótenyésztés helyes irányban fejlődjék. (Br. Vay Miklós: Huszonötöt! Derültség jobbfelöl. — Zaj és felkiáltások a szélsőbaíoldalon: Itt szellemeskedik?) A költségvetésbőlegy igen sajnálatos momentumra vagyok kénytelen rámutatni és ez az, hogy az alapok kezelésében esrészen kicsinyes szempontok érvényesülnek. Elég az alapok közül például az Országos Erdei Alapot vennem, amelynál a természetvédelem valami különös erő következtében _ már csak 12.000 pengőt igényel jövőre, pedig a kisebb területre 16.000 pengőt állítottak be. Az erdészeti tisztviselők gyermekeinek segélyezése 44.800, az Országos Közgazdasági Alap pedig 36.510 pengőt kap. Tisztelettel kérem a miniszter urat, szíveskedjék megszüntetni ezeket, mert ezek nem komolyak, ezek nem méltók azokhoz az időkhöz, amelyek reánk fognak következni. Egyetlenegy komoly dolog van — ha relatív is — és ez a telepítési ajap. Ha azonban a telepítési alap adatait nézzük, amely szerint 15.000 katasztrális hold mezőgazdasági ingatlan vételárát és 250.780 hold mezőgazdasági ingatlan haszonbérletét tűzi ki célul 1942-re, akkor őszintén meg kell mondanom, hogy ebből 43 i