Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-220

292 Az országgyűlés képviselőházának 220. ülése 19 Ul november 18-án, kedden. délkeleteurópai államokban — ezek között Magyarországon — is csak 225 márka, akkor felesleges hosszabb időn keresztül afelett meditálnunk és vitáznunk, hogy a legsürgősebb, a leggyorsabb intézkedéseket kell foganatosíttatunk abból a célból, hogy a külterjes gazdálkodásról áttérjünk-e a belterjes gazdálkodásra. Maga az a i?A. hogy belterjes gazdálkodás, sajnos, Magyarországon a legutóbbi ötven esztendő alatt is inkább a frázisok világába tar tozott. Az 1890-es evektől átnéztem a -parlamenti naplókat és ott látom, hogy lépten-nyomon hivatkoznak a szónokok a belterjes, az intenzív gazdálkodásra, sőt olyan hangon hivatkoztak, hogy egy ízben Szemére Huba kénytelen volt tiltakozni az ellen, hogy a belterjesség fogalmát a frázisok közé sorozzák. tjgy érzem, nekünk is nagyon Kell óvakodnunk akkor, amikor a belterjes gazdálkodás kérdését felvetjük. Nekünk nem a gondolatról kell ceak beszélnünk, hanem a végrehajtás lehetőségeiről is. És ha én a bel terjes gazdálkodás kérdését kívánom tárgyalni és taglalni, első és legfontosabb megállapításom a belterjes gazdálkodásnak alaptétele keil hogy legyen, vagyis hogy mindazt, amit én a földből kiveszek, más formák ós más eszközök segítségével visszaadjam, tehát magának a termelés menetének állandó egyensúlyi helyzetet biztosítsak. Ha én ezt az állandó egyensúlyi helyzetet biztosítani kívánom, akkor elsősorban is meg kell állapítanom, hogy nekünk az állattenyésztést fokozottabb mértékben ki kell hangsúlyoznunk (Ügy van! Ügy van!), sőt legyen szabad azt mondanom, hogy az utóbbi hatvan-nyolcvan esztendő gyakorlatát végleg fel kell számolnunk és vissza kell térnünk ebben az országban az állattenyésztésre, mint főfoglalkozási ágra. (Helyeslés.) Talán felesleges nekem közelebbről rávilágítanom^ arra, hogy mit jelent most a hatalmas ukrajnai területeknek az európai gazdasági egységibe való visszatérése. Téved az. súlyosan tévéi, aki azt hiszi, hogy a magyar mezőgazdaság konstrukcióját ebben a gabonatermelésben, ebben a búzatermésben továbbra is fenn tudjuk tartani. A kenyérre, a mindennapi kenyérre szükségünk van, azonban az állattenyésztésre kell nekünk elsősorban a súlyt helyezünk. Minthogy pedig az állatállománynak köztudomás szerint több mint 75%-a, sőt bizonyos vonatkozásban 85—90%-a a kisüzemek kezén van. ebből arra a következtetésre kell jutnunk, hogy ezt a célt, amely szerint az állattenyésztésnek kell úrrá lennie ebben az országban, csak úgy érhetjük el. ha a kisüzemeket óriási mértekben szaporítani fogjuk, mert az állattenyésztési célt nagy- és középüzemekkel megoldani nem lehet. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! Ha én ezt állítom be a jövendő belterjes mezőgazdaság központjába, akkor meg kell állapítanom azt is, hogy itt igen komoly anyagi erőfeszítésekkel is számolnunk kell. Szakemberek megállapításai, szakemberek pontos számításai azt mutatják, hogy egyrészről az állattenyésztés fejlesztése, másrészt a földbirtokreformnak szerves és a termelés ilyirányú elősegítésében való részvétele körülbelül egy hatmilliárdos hitelkeretet Jelentene. Ez nagy összegnek látszik, ha azonban mi komoly, nagyvonalú programmokkal indulunk az új európai gazdasági életbe, — amely új európai rendezésnek még akkor is be kell következnie, ha nálunk egyes erők azt akadályozni kívánnák —, meg vagyok róla győződve, ha a zsidó vagyonokra csak 10 vagy 15%-os vagyonadót rónánk ki, ebből meg lehetne oldani ezt az óriási, hatalmas és nagy perspektívájú kérdéskomplexumot. Ha én ezt a komoly és sürgős tervet magam előtt látom, egészen természetes, hogy rá kell tekintenem ugyanakkor a mi költségvetési kereteinkre. Ebben a költségvetésben, amely egy hosszú esztendőre szól, a földmívelésügyi miniszter úr olyan elvi megállapításokat fektetett le, amelyeket az előbb elmondottak szerint sem tudok egészen elfogadni. Nevezetesen kijelenti a földmívelésügyi miniszter úr az általános indokolásban, hogy a mezőgazdasági értékesítés az alapja a termelés fejlesztésének. Méltóztassék megengedni, hogy ennél a tételnél egy pár pillanatra megállják. Ha a gyáriparban azt látjuk, azt tapasztaljuk, hogy a termelés nem kifizetődő, nem rentábilis, akkor a gyár igazgatósága összeül és avval sem törődik, hogy egyszerű munkásembereknek kenyerét elveszi, a gyárüzem leáll, mert nem kifizetődő. Ha a gyáriüzemnél az értékesítésnél bajok vannak, a gyári termelés csökken, sőt amint mondottam már, teljesen le is áll. Végtelenül sajnálom, hogy a miniszter úr ezt a megállapítást belevette a költségvetésbe, mert ebben a magyar gazdatársadalomnak lekicsinyítését látom. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon, — ZyUjOs ettenmondások a jobboldalon és a középen.) Az értékesítés vonalán évtizedek óta olyan tűrhetetlen állapotok vannak, sőt az utóbbi két esztendő viszonyai, azon teória alapján, amelyet a miniszter úr megállapít, úgy alakultak, hogy jogosan feltételezhettük volna, hogy itt a mezőgazdasági termelés _ már évek óta kellene, hogy teljesen szüneteljen. A magyar mezőgazdasági termelés nagyobb, szentebb célokért van. A életet szolgálja, a mindennapi kenyeret. (Egy hang jobboldalon: Áldozatokat hoznak!) Végtelenül sajnálom, hogy ezt mondja az indokolás, mert nekünk nem az értékesítés szempontjaira, hanem a magyar mezőgazdaság áldozatosságára kellett volna felépítenünk a költségvetést. (Zichy Nándor gróf: Hangzatos frázis! — Nagy zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon, -r- Zichy Nándor gróf: Nem tagadjuk mi sem. — Egy hang a szélső baluldalon: Csak nem csinálják! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek a Ház minden oldalán. Piukovich József: T. Ház! Kétségtelen dolog, hogy ez az elgondolás és különösen a közbeszólás oknak megállapításai azt mutatják, hogy a földmívelésügyi költségvetésen a liberális szellem húzódik végig. (Élénk ellenmondások a jobboldalon.) Erre bátor leszek konkrét eseteknél is rámutatni. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Legyen szabad azonban megállapítanom, hogy akkor, amikor egy költségvetés szelleméről beszélünk és amikor ezt a szellemet semmiképpen sem tudjuk magunkévá tenni, ' úgy érzem, hogy kötelességünk foglalkozni ennek a költségvetésnek összegszerűségével. Hallottuk a részletes vita során, hogy tulajdonképpen itt háromszor akkora költségvetésről van szó, mint az 1941. évre szóló. (Ügy van! jobb felől.) Méltóztassék elhinni, talán senki nem örülhet jobban ennek, mint mi ezen az oldalon, ha azt látjuk, hogy a magyar mezőgazdaság érdekeit végre ilyen hatalmas arányokban támogatják és szolgálják. Nagy hiba volna azonban, ha mi ezt a háromszoros költségkeretet minden kritika nélkül elfogadnók.