Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-220

Az országgyűlés képviselőházának 220. ülése 19íi november 18-án, kedden. 291 a középlejáratú heruházási /hitelt biztosította a gazdák részére. T.Ház! Mindent el kell követnie a földmívelésügyi kormányzatnak mezőgazdasági iparunk előmozdítása érdekében. Ugylátszik, az állam beavatkozása a 'mezőgazdasági iparba mind »erőteljesebb lesz, ímert a beavatkozás helyessége a gyakorlatban is beigazolódott. Erre való tekintettel meggondolás tárgyává kell tennie, nem volna-e helyes a cukorgyárak államosítása. (Börcs János: Ezelőtt két évvel kértük!) f

Az irányított gazdálkodásról szólva, meggyőződésem szerint az irányított gazdálkodás nem jelenti a gazdasági élet szolgálati szabályzatát, de jelenti a főbb keretek kiszabását, amelyet kitölteni az egyén feladata, épp ezért, az egyén tudásának és szorgalmának, leleményességének itt is meglesz a gyümölcse. Ebbe a versenybe természetesen csak gazdaságilag egyenlőket lehet belevetni, E téren legelső feladat egy tervezet kidolgozása, megfelelő szervek felállítása és azután a terv szigorú végrehajtása. Meg- kell szűnnie a közellenes magatartásban megnyilvánult fegyelmezetlenségnek, bármelyik oldalról nyilvánuljon is meg. Az irányított gazdálkodás pedig feltétlen szakértelmet és gazdasági tudást igényel, ami csak úgy biztosítható, ha a gazdasági élet ágai megteremtik a maguk szakmai szervezeteit. Ennek a

w felismerésnek kell kifejezésre jutnia a mezőgazdasági érdekképviseletek új elrendezésében. (Piukovich József: Legújabb!) Szerény véleményem szerint az iránvítotit gazdálkodásnál döntő fontosságú a helves árpolitika, t amelynek gyújtópontjában a felelősség kérdése áll. A siker nagyrészt a bizalmon rrmhlr A mindinkább szaporodó állami feladatok szükségessé teszik a földművelésügyi igazgatás decentralizálását. A magyar-német sorsközösséget német oldalról is igen komolyan veszik. Németországnak az a törekvése, hogy Délkelet-Európa népei sd módhoz jussanak, hogy jobb vásárlók és jobb fogyasztók legyenek. Nekünk meggyőződésünk, hogy a magyar-német együttműködés mezőgazdasági vonalon is nem rövid időre szol, épp ezért fontos a mezőgazdaság tervszerű átállítása mindenkor a különleges magyar viszonyok, magyar adottságok szigorú szem előtt tartása mellett. Ebben és csakis ebben a keretben beszélhetünk két tervről, mégpedig egy azonnali tervről, — egy háborús tervről — majd pedig egy későbbi tervről. Mindkét tervben érvényesülnie kell a mindent átfogó gondolatnak. T. Ház! Hogy az új európai rendbe beleilleszkedhessünk, szinte nélkülözhetetlen mezőgazdaságunk nagyvonalú gépesítése. A mobil mezőgazdasági gépek elterjedése pedig szükségszerűen maga után vonja egy fokozottabb mezőgazdasági útpolitika folytatását. Méltóztassanak csak azokra a járhatatlan, rossz dűlő utakra gondolni, amelyek az év nagy részében még üres szekérrel is megközelíthetett ének. Az előadottaknál fogva állítom, hogy a modern agrárpolitika különösen a mai adottságok közt igen bonyolult kérdések komplexusa,^ miért is felette veszélyes meggondolatlan kísérleteket folytatni. Mindezekből világosan tűnik ki, hogy a kormányzatnak nem könnyű a feladata. Sok a teendő és a jelenlegi háborús viszonyok között az összes feladatokat egyszerre megoldani nem lehel Kétségtelen, hogy már magában nehézséget jelent, különösen a beavatkozásnál, az irányításnál, a mezőgazdaság organikus volta. Legyen szabad rámutatnom arra: hogy a földmívelésügyi kormányzat szívbeli és kiemelkedő feladatának tekinti a visszacsatolt erdélyi részeknek az anyaország vérkeringésébe való zökkenőmentes visszakapcsolását. T. Ház! Költségvetési beszédem végéhez érkeztem. Méltóztassék megengedni, hogy kifejezést adjak tiszteletteljes hálám érzetének a földmívelésügyi miniszter úr iránt azért, hogy sikerült neki egy ilyen igazán szép és értékes költségvetést a Ház elé . hozni. Ugyanakkor kérem a jó Istent, segítsen minket a hét szűk esztendőből mielőbb a hét bőtermésű esztendőbe, amikor is a magyar gazda és munkása kéz a kézben, közös munkásságuk gyümölcseként megtalálják azt a szebb világot, amelyre mindannyian vágyakozunk. Ilyen gondolatok jegyében kérem a t. Házat, méltóztassék az 1942. évi földmívelésügyi tárca költségvetését elfogadni. (Élénk, helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Piukovich József! Elnök: Piukovich József képviselő urat illeti a szó. __ , Piukovich József: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Amikor az 1942. évi földmívelésügyi költségvetést tárgyaljuk, úgy éírzein, néhány szóval utalnom kell az előadó úr beszédére, amely egyes részeiben igen érdekes kritikát gyakorol már előre magáról a költségvetésről. Helyes, hogy már az előadó úr is utal az európai gazdasági élet átalakítására és átalakulására. Ezt én is különösen ki szeretném hangsúlyozni, mert súlyos tévedésbe esnénk akkor, ha azt a költségvetést sajátmagában bírálnánk és tennénk mérlegre. Nekünk arra az 1942-es esztendőre kell gondolnunk, amely a magyar mezőgazdaságra nézve kétségtelenül döntő súlyú és döntő kihatású lesz. Nagyon jól tudjuk, hogy az új Európa átalakítása szempontjából Magyarország -az úgynevezett délkeleteurópai gazdasági szektorba tartozik. Ha mi a beilleszkedés szükségességét tudomásul vesszük, ami természetes is, akkor sajnálattal kell megállapítanunk, hogy ebben a délkeleteurópai szektorban Magyarország a külterjes gazdálkodás képét ma tatja. Ha ugyanis azokat az üzemstatisztikai adatokat vizsgáljuk, melyek a magyar terméseredményeket a német terméseredményekkel összehasonlítják, akkor azt kell látnunk, hogy a magyar terméseredmény a német terméseredmény 60—65 százalékát teszi ki hektárra átszámítva. Ez egymagában véve is azt bizonyítja, hogy mezőgazdaságunk jelenleg külterjes, sőt valljuk be őszintén, még egy egészen súlyos tehertétel nyomja mezőgazdaságunkat és ez a spekulatív termelés, (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon ) amely ezt az országot és ennek mezőgazdaságát az utóbbi évtizedekben legnagyobb megdöbbenésünkre és fájdalmunkra belesodorta a zsaroló gazdálkodásba. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Ezek az egyszerű tények is igazolják, hogy Magyarország külterjes gazdálkodása következtében az életszínvonal tekintetében is messze alatta marad azoknak a követelményeknek, amelyeknek kielégítésével egészségesen bele tudna illeszkedni az új európai gazdasági életbe. Hiszen ha csak azt az egy adatot nézzük, hogy a német nemzeti jövedelemből ott minden főre 1100 márka esik és ugyanekkor a