Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-219

Az országgyűlés képviselőházának 219. repéről többször nyilvánítottam már felfogá­somat itt a Ház előtt és ezért azt hiszem, ter­mészetesnek méltóztatnak találni, hogy az ügy­védség sorsát áll,a,ndóan a legnagyobb érdeklő­déssel kísérem és ott és úgy, ahol és ahogyan módomban állt rajtuk segíteni, ebben az évben is segítettem. A bírói és ügyészi, valamint bírósági fo­galmazói kinevezéseknél, illetve az ilyen állá­sok betöltésénél mindig tekintettel voltam az ügyvédpályázókra is, természetesen nagyon gondosan ügyelve arra, hogy ezek az ügyvéd­kinevezések ne érintsék a bírói és ügyészi kar, illetve a bírósági fogalmazói kar méltányos és jogos előléptetési igényeit. A múlt év no­vember hó 1-étől ez évi október hó 31-éig ter­jedő egy év alatt 105 erdélyi és 129 anyaország­beli ügyvédet sikerült a bírósági szolgálatban elhelyeznem. Ezek közül 142 bírói, illetve ügyé­szi kinevezésben részesült, 92 pedig bírósági fogalmazói állásra kapott kinevezést. Ez az ösz­szes bírói kinevezések 24*3%-át teszi ki, min­denesetre egészen jelentékeny arány. Ez mu­tatja, hogy nem negligálom ,az ügyvédi kar érdekeit. Az ügyvédi kar szociális helyzetén a kor­mányzat egyébként, amint ezt több képviselő­társam szíves volt elismerni, az Országos Ügy­védi Gyám -és Nyugdíjintézet felemelt összegű segélyezésével is igyekezett segíteni. Hogy váj­jon ez a 380.000 pengő sok-e, vagy kevés, erre nyilatkozni nem akarok, mindenesetre azonban 120.000 pengővel több, mint az előző évben volt. Azt hiszem, ebben is legalább a kormány jó­indulatú támogatási szándékát kétségtelenül meg kell állapítani. Azt azonban már ismétel­ten volt szerencsém itt, a Ház színe előtt kije­lenteni, hogy ilyen — amint én magam nevez­tem — tüneti kezelésekkel az ügyvédség hely­zetét gyökeresen megjavítani nem lehet. Az ügyvédség helyzetének gyökeres megjavítása csak a gazdasági élet fejlődésével, fellendülé­sével kapcsolatosan várható, amíg ez nem kö­vetkezik be, addig kétségtelenül szükség lesz bizonyos jogszabályalkotásra, amely hivatva lesz a magyar ügyvédség helyzetének az adott viszonyok között lehetséges rendezését előmoz­dítani. Készül is már egy ilyen jogszabály­tervezet és én remélem, hogy mihelyt az egyéb sürgős munkákon túl leszünk, ezt is módomban lesz at. Ház elé terjeszteni. Végezetül, mielőtt az egyes felszólalásokra válaszolnék, — bár, bocsánatot kérek, nagyon bossziíra terjed beszédem — mégis csak mesr kell emlékeznem arról, hogy a visszacsatolt délvidéki területeken is természetesen hasonló örömmel és lelkesedéssel, mint amilyennel az egyéb visszacsatolt országrészeken történt, fo­lyamatban van az igazságügyi szervezet ki­építésének munkája es a jogegységesítés mun­kája is ; Az ott visszaállított három törvény­szék, három királyi ügyészség, 17 járásbíróság, továbbá három törvényszéki fogház és 10 já­rásbírósági fogház, megkezdték működésüket, igaz, hogy még csak részben végleges személy­zettel, amennyiben mindenütt még csak a ve­zetők vannak véglegesen kinevezve, de ideig­lenesen megbízott ottani személyzettel, vagy innen kirendelt bírói és ügyészi személyzettel ezidőszerint már folyamatban van az igazság­szolgáltatás munkája a Délvidéken is. Remé­lem, hosrv ezt a szervezési munkát ez év végéig a Délvidéken is teljesen be fogom fejezni, bele­értve a közjegyzők kinevezését is és beleértve az ügyvédi kamara megalakítását is. Természetes azonban, hogy hosszabb és KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XI. ülése 19U1 november lA-én, pénteken. 279 nagyobb munkát fog igényelni a Délvidék jog­egységesítése. A délvidéki terület tudniillik a jogrendszerek szempontjából tulajdonképpen négy területre oszlik; a Bácska túlnyomó ré­szében és a baranyai háromszögben tudniillik az elszakítás idején a magyar jogrendszer volt hatályban és hatályban is maradt bizonyos módosításokkal, amelyeiket a jugoszláv jogal­kotás vitt végbe rajta, de már lenn a Bácska délkeleti részén, a titeli és zsablyai járás terü­letén, a régi határőrvidéken a volt osztrák polgári törvénykönyv volt hatályban az elsza­kításkor, természetesen azokkal a módosítások­kal, amelyeket a magyar jogszabályok vittek végbe rajta és ehhez hozzájárultak lkésőbb a jugoszláv jogszabályok által véghezvitt módo­sítások. A Muraközben szintén a volt osztrák polgári törvénykönyvet léptették hatályba, de nem azt, amely lenn a zsablyai és titeli járás­bíróság területén volt hatályban, vagyis nem a magyar jogszabályokkal módosított osztrák polgári törvénykönyvet, hanem azt, amely Horvátországban volt hatályban, tehát az osztrák polgári törvénykönyvet, az azt módo­sító novellák nélkül és a Murán inneni terüle­ten ugyancsak az osztrák polgári könyv van hatályban, de már az ausztriai novellákkal. Négyféle jogrendszer van tehát érvényben, nyilvánvaló tehát, hogy elég szövevényes munka itt a jogegységesítést keresztülvinni, de bármilyen szövevényes is, biztosíthatom ar­ról a t. Házat, hogy ezt a munkát itt ugyan­azzal a rendszerrel fogjuk elvégezni, amint azt az előző esetekben tettük, hogy tudnillik fokozatosan, lépésről-lépésre valósítjuk meg a jogegységesítést és az ottani illetékes érdekelt köröket természetesen bevonjuk a munkába; a törvényelőkészítő osztály ezt is éppen olyan tapintatosan, körültekintéssel, alaposan és szintén nagy szeretettel fogja elvégezni. Most nagyon röviden szeretnék csak azokra a felszólalásokra válaszolni, amelyekre eddigi általános válaszomban talán nem adtam választ. Petro Kálmán igen t. képviselőtársam fel­vetette azt a nagyon helyes gondolatot, hogy az Igazságügyi Közlönyben a rendeletek indo­kolása is közöltessék. Ezt meg fogom fontolni. Mindenesetre igaza van a képviselő úrnak ab­ban, hogy ez nagyon hasznos dolog lesz., Méltóztatott sürgetni egy törvényjavasla­tot, amely az Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjinté­zet helyzetének javítására önadóztatás alapján foglalna magában megfelelő jogszabályo­kat. Ez a tervezet elkészült, ezidőszerint még tárcaközi tárgyalás alatt áll, remélem azon­ban, hogy a tárgyalás hamarosan befejeződik és ez a javaslat is hamarosan idekerülhet a t. Ház elé. Mosonyi Kálmán t. képviselőtársamnak, arra az általános kritikájára, hogy ez a költ­ségvetés a régi liberális világ költségvetése es hogy az új jogalkotások csak látszat- és dísz­letjogszabályok, kénytelen vagyok a legna­gyobb udvariassággal azt válaszolni: ha keve­sebbett mondott volna a képviselő úr, akkor többett mondott volna (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon.), miután azonban ilyen nagyon elvetette a sulykot és liberálisaknak nevezte azokat a jogalkotásokat, amelyeket az utóbbi időben a törvényhozás bölcsesége itt megalkotott, erre igazán nem érzem magam kötelezettnek válaszolni. Egyszerűen csak azt akarom leszögezni, hogy azt hiszem, sem en­gem, sem az igazságügyminisztérium törvény­előkészítőit senki sem vádolhatja azzal, hogy 40

Next

/
Thumbnails
Contents