Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-219
276 Az országgyűlés képviselőházának elharapódzására való tekintettel. Amint méltóztatnak tudni, az a rendelet, amely ezt az uzsorabírósági eljárást szabályozza, tettenkapás esetén lehetővé teszi a tetteseknek azonnal bíróság elé állítását és ez nemcsak papíron maradt, hanem & gyakorlatiban is bevált. Talán méltóztatnak figyelemmel kísérni a napitsajtót, amely — szerintem nagyon helyesen — ezeket a kérdéseket a nyilvánosság elé hozza. Egészen frappáns gyorsasággal mennek ezek a bíróság elé állítások. Megvalósítottuk egyszerűbb ügyekben az egyesbírói rendszert az uzsorabíráskodás keretében is, ami lényegesen hozzájárult az eljárás gyorsításához. A rendelet egyfokú perorvoslatot ad a királyi ítélőtáblához. Majd válaszolni fogok e részben t. képviselőtársamnak, aki ezt nagyon erősen kifogásolta. Ezek a rendelkezések a gyakorlatban igenis beváltaknak mondhatók, annyira, hogy amint említettem, egészen frappáns esetek vannak. Megtörtént, hogy a tettenkapástól számított 4 órán belül jogerős ítélet volt. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Kofára!) Igen, mert azoknak a bizonyos nagy dongóknak az ügyei, amelyekre szintén ki fogok majd térni, nem olyan szimpla esetek, mint a kofáké, ahol könnyű a jelenlévő rendőrnek mindjárt megállapítani a tényállást. A másik kategóriánál ellenben, ahol komplikáltabbak az ügyek, akármennyire méltóztatik is szememre hányni, lassan mennek a dolgok. Ez nem rajtam múlik. Szakkérdéseket kell tisztázni, szakértőknek kell véleményt nyilvánítani. De azért még egyetlen nagy dongór,a nézve sem kapott egyetlen ügyész sem olyan utasítást, hogy azért, mert nagy dongó, ne állítsa mindjárt a bíróság elé. (Elénk helyeslés és taps a jobb és a baloldalon.) A szorosan vett jogszahályelőkészítési munkálaton kívül az igazságügyminisztériumban folyik egy másik, ehhez nagyon hasonló és ezzel t rokonmunka, amelyre nézv e szintén több képviselőtársam volt szíves kifogásokat nyilvánítani és ez : az egy tárgykörbe tartozó szétszórt jogszabályoknak egy rendszerbe, egy szerkezetbe foglalása. Ez a munka rendszeresen folyik. Egyet már — hála Istennek — el is tudtunk végezni, meg is jelent, mégpedig a lakásbérletre vonatkozó különböző jogszabályoknak egységes szerkezetbe foglalása, amit a közönség régen kívánt. De ugyanilyen munka folyik a devizajog terén, valamint a közellátásra vonatkozó jogszabályok egységes rendszerbe foglalása tekintetében is. Ami a nemzetközi jogalkotást illeti, csak röviden kívánom érinteni, hogy most is vannak különböző magánjogi természetű jogi kérdésekre vonatkozó nemzetközi egyezménytervezetek tárgyalás alatt, különösen a Német Birodalommal és Szlovákiával. Remélem, hogy ezekből is üdvös egyezmények fognak születni, mint ahogyan eddig — hála Istennek — már a Német Birodalommal 12 igen hasznos ilyen a magánjogi viszonyok rendezésére vonatkozó egyezményt kötöttünk. Most még néhány szóval szeretnék említést teni arról az újszerű munkáról, amelyet mind az előadó úr, mind pedig t. képviselőtársaim közül egyik-másik képviselő úr szíves volt röviden érinteni. Ez az igazságügyminisztériumnak a jogi néphagyományok gyűjtésében való részvétele. Néhány szóval akarom csak megvilágítani a kérdést, mivel súlyt helyezek arra, hogy a magyar jogszabályok a magyar nép szellemiségével . összhangban legyenek. (Helyeslés jobbfelől.) Ennélfogva termé9. ülése 19hl november 14.-én, pénteken. szetesen arra törekszem, hogy a jogszabályok előkészítői és azok is, akik a jogszabályokat alkalmazzák, abban a helyzetben lehessenek hogy megismerhessék ezeket a régi magyar népszokásokat. Éppen ezért nagyon örültem, amikor ebben segítségemre sietett nemrég elhunyt kiváló tudósunk^ Győrffy István és szíves volt erre vonatkozóan a Pázmány Péter Tudományegyetemen létesített néprajzi intézetének közreműködését felajánlani, újabban pedig a kultuszminiszter úr létesített egy ilyen táj- és népkutató intézetet. Én ennek a két intézetnek útmutatásai nyomán felhívást intéztem a bíróságokhoz és az ügyvédi kamarákhoz, felkérvén őket arra. hogy szíveskedjenek ezeknek a jogi néphagyományoknak gyűjtésében részt venni. Eddií» mintegy 120 jelentkező van és már azt is jelenthetem a t. Háznak, hogy a gyűjtők közül egyik-másik igen értékes jelentéseket terjesztett be. Most arra gondolok — mert szükségesnek tartom azt is, hogy az ebben a gyűjtési munkában résztvevők bizonyos szakszerű irányításban részesüljenek —, hogy néhány tanfolyamot tartatok; egyet Budapesten és egyetkettőt vidéken azoknak az uraknak részére, akik ebben a munkában részt akarnak venni, azért, hogy elméletileg és gyakorlatilag képzett szakférfiaktól kapják meg a szükséges irányítást erre a szerintem nagyfontosságú mun kaira. Ezeknek a tanfolyamoknak terve is elő van készítve és én, t. Ház, remélem, hogy ezeknek a régi jogi népszokásoknak megismerése a nemzeti jogfejlődésre mindenesetre kedvező hatással lesz. Ami a királyi bíróságok és ügyészségek működését illeti, ebben az évben is, mint mindig, a legnagyobb tisztelettel, nagyrabecsüléssel és teljes elismeréssel számolok be a mi ügyészségünkről, azzal a nagy tisztelettel^ amelyet a magasztos hivatását nemesen betöltő ma-' gyár igazságszolgáltatás minden ' jogtisztelő ember részéről megérdemel. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Különös örömömre szolgál, hogy a visszacsatolt keleti és erdélyi részen megszervezett új bíróságaink igén hamar és mondhatom, minden nagyobb zökkenő nélkül bele tudtak kapcsolódni a magyar igazságszolgáltatás munkájába. Természetesen az ő működésükről még nem áll rendelkezésemre statisztikai adat, de nem is állhat és éppen ezért azok a statisztikai számok, amelyek á költségvetés indokolásában vannak és^ amelyeket röviden itt ismertetni fogok, természetesen a második bécsi döntés utáni országterületre nem vonatkoznak. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a bírósági ügyforgalom ismét kissé csökkent. A főlajstromozások 4*l°/okal, a polgári perek száma pedig l*3°/o-kal csökkent^ Ezzel szemben emelkedett a büntetőügyek száma., mégpedig 3'6°/o-kal. Azt hiszem, nein kell bővebben magyaráznom, hogy a polgári perek számának csökkenése az általános gazdasági viszonyokban, viszont a büntetőügyek számámának emelkedése ugyanezekben és ezenkívül a háborús állapottal együtt járó különböző társadalmi jelenségekben is magyarázatot^ talál. Különösképpen elszaporodtak az árdrágítási bűncselekmények, amelyeknek gyors és_ mielőbbi szigorú megtorlása iránt a kellő intézkedések megtörténtek, amelyeket előbb voltam bátor ismertetni; itt még csak annyival akarom megtoldani, hogy a királyi ügyészeket újból utasítottam, hogy az árdrágítási visszaéléseket a legnagyobb szigorral üldözzék.
