Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-219

• Az országgyűlés képviselőházának 219 A telekkönyvi ügyforgalom 1'8%-kal emelkedett, ez tehát nem csökkenő tendenciát mutat. Ezzel kapcsolatban térek rá a tagosítás kérdésére, amelyről nagy örömömre a vita során is igen sok szó esett. Méltóztatnak visszaemlékezni arra, hogy tavalyi költségvetési beszédemben rámutattam arra, hogy mennyire nem vagyok magam sem megelégedve a tagosítások mostani terjedelmével és ütemével. Ugyanakkor elmondtam, hogy szívügyemnek tekintem, hogy amennyire az adott viszonyok közt lehetséges, ezen segítsek. Nem mondom, hogy valami nagy emelkedés történt ezeknek a tagosításoknak a számában, de a tavalyi 62-vel szemben az idén 75 községben folyik tagosítás. (Rajniss Ferenc: Kevés!) Persze» hogy kevés és ilyen ütemben 150 év múlva lennénk készen vele. Ezt tudom, erre rá fogok térni, de méltóztassék a továbbiakat megvárni. (Zaj és mozgás a .jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek. Radocsay László igazságügyminiszter: Valami kis emelkedés van. Az idén folyamatba tett 75 tagosítás közül 70 van folyamatban. Ötöt be lehetetett fejezni, a 70 között 20 olyan van, amelynek befejezése küszöbön áll, és 12 a 20-ból olyan, hogy még ebben az évben befejezzük. Nagyon jól tudom, hogy ez nem az a tempó, amellyel meg lehetünk elégedve, távol áll tőlem, hogy erre gondoljak és dicsekedjem azzal, hogy 62-ről 75-re emelkedett a tagosítások száma, mert pontosan 150 év kellene ahhoz, hogy ilyen tempóban a körülbelül 3000 községnek körülbelül 3 millió holdnyi tagosítandó földjét tagosítani tudjuk. 150 éves tagosítás! Programm pedig annyi, mintha nem volna. (Rajniss Ferenc: Beleillik a rendszerbe!) Nem tudom, hogy beleillik-e a rendszerbe, vagy sem, de mielőtt igazságügyminiszter lettem, méltóztassék elgondolni, talán én is éltem a közéletben (Rajniss Ferenc: Nem az igazságügyminiszter urat hibáztatjuk!) és nagyon jól ismerem a tagosítás minden problémáját, mert véletlenül olyan vármegyékben voltam főispán, ahol a pántlikaföldek el vannak szaporodva és irtózatos küzdelmeket folytattam azért, hogy tagosítani lehessen. Hát ha valaki, akkor én teljes lélekkel ezen vagyok, de ne méltóztassék lehetetlenséget kívánni. Megindítani tudom a dolgot, hogy erősebb tempóban haladjon, ha azonban a képviselő úr ülne a helyemben, akkor sem hiszem, hogy többet tudna elérői. (Rajniss Ferenc: Isten mentsen meg tőle!) Én sem kívánom, hogy ilyen kellemetlen helyzetbe kerüljön. A

r múlt évben kidolgoztattam egy ilyen tagosítási programmot, ez azonban még a keleti és az erdélyi országrészek visszacsatolása előtti időben volt, amikor még az volt a helyzet, hogy körülbelül 2 millió katasztrális hold föld tagosítására lesz szükség. Ezidőszerint évenkint nem tudunk többre, mint 100.000 katasztrális holdra számítani és pedig főleg azért, mert nagy niérnökhiány van, úgyhogy ha az összes magyar mérnököket, akik ilyen tagosítási munkára vállalkoznának, számításba veszem, akkor is húsz év kellene ennek a 2 millió^ holdnak a tagosításához s éppen ezért készítettünk tavaly egy (húszéves programmot. Ezt azonban most, legalább elméletben, 30^ éves programmá kell fejlesztenünk, mert, hála Istennek, megszaporodott az ország területe és 3 millió hold földről van szó. Miután pedig ma egy hold föld tagosítása 40— 43 pengőbe kerül, ennélfogva a 3 millió katasztrális^hold föld tagosítása körülbelül 130 millió pengőnyi költséget jelentene. Ha ezt elosztom : . ülése 19AÍ november ík-én, pénteken. 277 30 évre, akkor évente körülbelül 45 millió pengő kellene erre a célra, amely ma még nem áll rendelkezésre, sőt bevallom, még a jövő évben sem fog rendelkezésre állani. Ennélfogva ma még nem vagyunk abban a helyzetben, hogy 1942-ben már százszázalékosan megkezdjük a harmincéves program megvalósítását, azonban már erősebb tempóval fogunk dolgozhatni, mert, amint méltóztatnak tudni, mégis csak lényegesen nagyobb hitelöszszeget kaptam a jövő esztendőre, mint amennyi tavaly rendelkezésemre állt és amellett a mérnökhiány is idővel mégis csak enyhülni fog; éppen a kultuszminiszter úr jelentette be a múltkor itt a t. képviselőháznak, hogy különösen a műegyetemre iratkoznak be most nagyon szívesen a fiaink. Ennélfogva remélem, hogy ezt a tempót meg lehet majd gyorsítani, és hogy a harmincéves programm végeredmény- ben mégis csak — a megnagyobodott területhez viszonyítva is — húsz éves programmá alakulhat át és ez már olyan hosszú idő, amely ezen rendszer tempójának felel meg. Ez olyan idő, amely alatt, azt hiszem, bármilyen rendszer meg van elégedve, ha meg tud valósítani egy nagyobbszabású tagosítást. Lehetetlen dolgokat bármilyen rendszer sem fog tudni csinálni, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Műszaki tisztviselőket kell beállítani. Nagy László: 20.5 milliót még elő lehet teremteni) Azt igen, de mérnököt nem. Már az előadó úr volt szíves felvetni azt a gondolatot, hogy be lehetne állítani más műszaki tisztviselőket is. Én nem merném olyan határozottan állítani, hogy be lehetne állítani más műszaki tisztviselőket is, de ha igen, akkor azoknak is alapos átképzést kell kapniok és remélem, hogy akkorra már a mérnökök száma is szaporodni fog. (Rajnis Ferenc: Húsz év múlva majd beszélünk erről a Házban. A miniszter úr majd referál róla. — (Derültség a szélsőbaloldalon.) Én nem! Az hosszú idő. Ennélfogva arról, hogy a tagosítás terjedelmét fokozzuk, azt hiszem, többet már nem kell mondanom, mert igyekszünk fokozni, amennyire lehet. Ami pedig a tagosítás ütemét illeti, annak gyorsítására szintén van tervem. Igaz ugyan, hogy az 1935-ben e tárgyban kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet a korábbi eljárás lassúságához képest ezt a tempót nagyon meggyorsította, amennyiben a régi, átlagos 3—5 éy helyett most két gazdasági év alatt fejeződik be egy község tagosítása, vannak azonban tapasztalataink, amelyek azt mutatják, hogy még itt is több kérdésben javítani kell ezen a rendeleten. Készül is már újabb rendelet, amely ezt módosítani fogja s remélem, hogy itt is gyorsabb tempóban fogunk haladhatni. Ha méltóztatnak visszaemlékezni, tavaly, amikor a tagosításról beszéltem, arra, amit ma több képviselőtársam mint nóvumot vetett fel, én magam mondtam, hogy igyekezni fogom lehetővé tenni, nevezetesen, hogy olyan jogszabály jöjjön 'létre, amely bizonyos helyeken, ahol a tagosítás különösen sürgős és szükséges, hivatalból teszi azt elrendelhetővé. Mély tisztelettel bejelentem, hogy a földmívelésügyi miniszter úr be fog nyújtani egy törvényjavaslatot, amelyben már ennek a rendelkezésnek a javaslata benne foglaltatik, (Helyeslés.) úgy, hogy remélem, hogy e tekintetben igen erősen fogunk haladhatni. Ez az egész tagosítási probléma azonban valóban csak egy olyan circulus vitiosussá válnék akkor, ha minél hamarabb nem lesz törvénnyé az a terveiét, amelyet legközelebb szeretnék benyújtani,