Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-219

Az országgyűlés képviselőházának 219. ülése 19U1 november íhén, pénteken. 271 tárgyalást tűznek ki a tanuk megidézése nélkül. Ennek oka az, hogy nincs letéve a tanuk költségeinek megtérítéséhez szükséges összeg. E tekintetben az lenne a tiszteletteljes kérésem, méltóztassék olyan gyakorlatra mutatni irányítást, hogy a járásbíróságok a főmagánvádas ügyekben a megfelelő időre tűzzék ki a tárgyalásokat és az idéző végzéseken értesítsék a főmagánvádlót, hogy a tanukat csak akkor fogják megidézni, ha a főmagánvádló záros határí'dön belül letesz egy bizonyos öszszeget a tanuk költségeinek fedezésére. Ezáltal nagyon sok költségtől és kellemetlenségtől szabadulna meg a jogkereső közönség. Az ügyvédi gyám- és nyugdíjintézet támogatására felvett összeg haladást mutat a múlt évivel szemben, de csatlakozom Buclinszky László igen t. képviselő úrnak ahhoz a kívánságához, hogy az igazságügyminiszter úr szabja meg azt, hogy csak vagyontalan ügyyédözvegyek támogatására szolgáljon ez az intézet és hogy ki a vagyontalan ügyvédözvegy, azt az igazságügyminiszter úr állapítsa meg. Még elképzelni is borzasztó, hogy ha meghal egy családos ügyvéd, özvegye havi 60 pengőt kan és ebből kell fenntartania családját. Nyilvánvaló, hogy ilyen esetben az ügyvédárva részére csak a gyermekmenhely marad. Ezen a lehetetlen állapoton változtatni kell és ezért kérem az igen t. miniszter urat ugyan abban a szellemben, ahogyan Budinszky képviselő úr kérte, hogy az így rendelkezésre álló összeget csak vagyontalan ügyvédözvegyek támogatására használhassák és az igazságügyminiszter úr állapítsa meg, hogy ki a vagyontalan ügyvédözvegy és ki nem az. Több oldalról tétetett említés arról, hogy az 1941 :XV. te, az úgynevezett faj védelmi törvény rendelkezései nem elég hatásosak ahhoz, hogy a magyarság érdekeit megvédjék, hogy a magyarságot megvédjék a további vérkeveredéstől. Nem akarok ezzel a kérdéssel részletesen foglalkozni, de nagyon kérem az igen t. miniszter urat, méltóztassék magáévá tenni a Mosonyi Kálmán igen t. képviselő úr által benyújtott javaslatot, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) vagy méltóztassék új javaslatot hozni és e tekintetben végleges helyzetet teremteni, mert^ ha igaz az, — aminthogy igaz — amit felszólalt képviselőtársaim mondottak, illetve ami közbekiáltások formájában hangzott el, hogy tudniillik 2200 kitérés történt, ezt meg kell akadályozni, mert itt nemcsak 2200 személyről, hanem azok hozzátartozóiról, családjairól is szó van, akik mindnyájan a mi magyar fajtánktól eltávolodottaknak tekintendők. Ezeket

t voltam bátor az igazságügyi tárca költségvetése tárgyalásánál elmondani. Az idő előrehaladott voltára való tekintettel b^zér!"met befejezem (vitéz Makray Lajos: Beszélhetsz még!) és kijelentem, hogy bár őszinte tisztelettel viseltetem az igazságügyminiszter úr személye iránt, mégis, mivel az egész rendszerbe^ nem bízom, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) mivel nem hiszem, hogy ez a rendszer, amely kifelé örökké családvédelemről beszél, befelé pedig ezt nem gyakorolja, meg tudná oldani a magyar sorskérdéseket és mivel nem értek egyet a kormány halogató politikájával, a költségvetést nem fogadom el. (Tans és éljenzés a szélsőbaloldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: T. Ház! A házszabályok 148. §-ának (2) bekezdése értelmében a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr kíván szólani. Radocsay László igazságügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy mindenekelőtt hálás köszöKKPVISELÖHÁZI NAPLÓ XI. netet mondjak elsősorban az előadó úrnak igen szép, rendkívül értékes, tartalmas és szakszerű előadásáért. De köszönetet kell mondanom a vita összes szónokainak ama értékes felszólalásaikért, amelyekben túlnyomórészt tárgyilagos, komoly bírálatot mondtak, sőt néhol elismerést juttattak kifejezésre az összes igazságügyi szervek és hatóságok működése iránt, aziránt a munka iránt, amely régi, nemes hagyományokban gyökerezik és amelyet mindig a legnagyobb jogtisztelet, kötelességtudás, felelősségérzet, szerénység és a nemzet javának minden megalkuvás nélkül való hűséges munkál ás a jellemzett és fog jellemezni a jövőben is. (Ügy van! Ügy van! Taps jobb felől.) Amikor most az igazságügyi hatóságok egy évi munkásságáról minden színezés nélkül egyszerűen és őszintén beszámolná szándékozom és amikor a költségvetés szerkezeti sorrendjét követve elsősorban az igazságügyminisztérium működéséről akarok jelentést tenni, méltóztassék nekem megengedni, hogy elöljáróban a t. Ház színe előtt őszinte és hallás köszönetemet, teljes elismerésemet^ és megelégedésemet nyilvánítsam az én kitűnő munkatársaim, az igazságügyminisztérium tisztviselői iránt (Éljenzés és taps a jobboldalon.), akik ebben a letelt évben is a tőlük megszokot alapossággal, odaadó lelkesedéssel és buzgósággal teljesítették kötelességüket, sőt igen gyakran a kötelességteljesítés határain messze túlmenve, valóban éjt és nappallá téve, fáradtságot nem ismerő buzgósággal szolgálták a haza érdekeit és javát. (Éljenzés.) T. Ház! Amikor egy évvel ezelőtt az 1941. évi költségvetést tárgyaltuk, akkor az 1938-as felvidéki és az 1939-es kárpátaljai országgyarapodásokkal megerősödött nemzet ismét ünnepi hangulatban élt, örömmel, boldogan ünnepelvén a visszacsatolt keleti és erdélyi országrészek hazatérését. Egészen természetes volt tehát, hogy amikor multévi költségvetési beszédemben az igazságügyminisztérium „legközelebbi teendőiről tettem említést, elsősorban a keleti és erdélyi országrészek igazságügyi szervezetének kiépítését és e területek jogrendszerének az anyaország jogrendszerével való egységesítését említettem meg. Akkor ezt mondottam (olvassa): »Ezt tartom ezidőszerint az igazságügyi igazgatás legsürgősebb és egyszersmind legfontosabb és legkedvesebb feladatának, amelynek megoldásában az igazságügyminisztérium tisztviselői kara nagy buzgósággal, kiváló hozzáértéssel és mindenekfelett nagy szeretettel vesz részt.« Valóban, t. Ház, ennek a feladatnak a megoldása dominálta a letelt évben az igazságügyminisztérium munkásságát. Ebben munkában természetesen az igazságügyminisztérium minden ügyosztálya résztvett; de különösen résztvett az elnöki ügyosztály és a szervezési ügyosztály, amelyeknek tevékenységét a szervezési munka kötötte le legnagyobb mértékben, a jogegységesítés munkája pedig természetszerűen a törvényelőkészítő osztály tevékenységét foglalta le egész éven át. Ezért enne'k a két ügyosztálynak működéséről néhány szóval különösebben is meg kívánok emlékezni. Időrendben elsősorban az igazságügyi szervezet kiépítéséről kell szólnom, amelynek méreteit és jelentőségét t. felszólaló képviselőtársaim már számszerűen is méltatták, amennyiben felsorolták mindazokat az igazságügyi hatóságokat, amelyeket a műit évben visszacsa39